<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[MNSZ blog]]></title><description><![CDATA[]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/portal/mnsz-blog/image/1658057485.jpg</url><title><![CDATA[MNSZ blog]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[A TEMETŐ NEM SZÍNHÁZ, A SÍRUNKON NEM TÁNCOLUNK. JOSHUA SOBOL: GETTÓ / ZENÉS SZÍNMŰ (VIDEÓVAL!)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1511096</link><pubDate>2026-01-26 21:01:47</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	Fotók: mnsz-blog&nbsp;

	&nbsp; &nbsp;Vilniusban jártam néhány hónapja. Ősz volt, de nyáriasan sütött a Nap az UNESCO Világörökség címet elnyert &#8211; ezt talán nem sokan tudják, gondolnák nálunk: barokk &#8211; belvárosra és ugyanebben napfényben sütkéreztek az egykori gettó területének épületei, a falaikon itt-ott felbukkanó, a zsidónegyed egykori lakóit ábrázoló képek &#8211; és a szobrok, itt élt emberek életnagyságú megörökítői. Köztük Zemach Shabad zsidó orvosé, amint egy kislánnyal beszélget. Akkor még nem tudhattam &#8211; a Gettó bemutatója a színházban csak decemberben következett &#8211;, de ott az az idős ember és a gyermek a kiszolgáltatottak közt is legkiszolgáltatottabbak szimbólumai lehetnének, hiszen pusztán csak életkoruk (bizonyos kor felett, illetve gyerek) révén már eleve a többiek előtti halálra ítéltetettek. Talán nem baj, ha elárulok egy kulisszatitkot. Láttam az előadást még a bemutató előtti próbák egyikén is, s akkor még szerepelt az egyik jelenetben a később &#8222;húzott&#8221; mondat: &#8222;Tálalva!&#8221; Egyszerű, alapesetben kellemes képzeteket elindító mondat ez &#8211; de nem úgy az előadásban, ahol egetverő cinikussága (a gettó lakóira vonatkoztatva, &#8222;azt tesztek velük, amit akartok&#8221; jelentésben) abban a jelenetben számomra olyan erős hatású volt, hogy napokkal később is beleborzongtam. 

	

	Ezért sajnálom, hogy végül kimaradt. De ezzel el is mondtam minden &#8222;kifogásom&#8221; Joshua Sobol színművének a vilniusi gettóban alapított színház történetéről szóló Béres Attila rendezte miskolci bemutatójával kapcsolatban.
	&nbsp;&nbsp; A színház 1942-1943 között állt fenn, társulatának tagjai nagy árat fizetve érte maradtak a kegyetlen körülmények között is tiszták, nincstelenül, üldözötten, mindenünket elveszítve, de önmaguk. &#8222;A temető nem színház, a sírunkon nem táncolunk!&#8221; &#8211; mondja a gettó könyvtárosa, ők azonban nem is ezt tették, hanem megrendítő jelét adták erkölcsi fölényüknek. (Mellékszál &#8211; vagy éppen, hogy nagyon is nem az &#8211;, napjainkra is reflektálhat a kérdés, mennyi megalkuvás-mennyiség, ami még emelt fővel enged színház csinálást, miközben a művészet, jelen esetben a színház elemi szükséglet.)

	
	
	&nbsp;&nbsp; Horesnyi Balázs díszletében a színpad két oldalán szögesdrót fogja közre a (szükségszerűen, hiszen gettóban vagyunk) nagyon zárt, élesen határolt tereket, s minden részlet segíti a hely valaha lehetett eredeti atmoszférájának pontos felidézését. A színlap nem szól arról, pontosan kinek (gondolom a rendezőnek, együttműködve a díszlettervezővel, színpadmesterrel is) a munkája a világítás megtervezése, de itt &#8211; és nem egy előadásnál egyébként &#8211; szerintem nagyon is indokolt volna azt külön is jelezni, hiszen nagy mértékben járul hozzá a nézői élményhez. Mint ahogyan Pilinyi Márta korhoz és helyhez hű jelmezei is.
	&nbsp;&nbsp; Joshua Sobol darabja dokumentumok, elsősorban Kruk, a gettó könyvtárosának naplója alapján született. Már csak ezért is feltételezheti a néző, hogy eléggé hiteles képet ad az ott történtekről. A nézőtér és színpad közötti, egy előadás sikeréhez elengedhetetlenül létrejönni szükséges &#8222;tapintható&#8221; kapcsolat &#8211; ez ritkaság &#8211; már a legelső percben, a tolószékes monológ alatt teljes érvényűen létrejön. Ez nyilván Börcsök Olivér érdeme.
	
	
	&nbsp;
	&nbsp; &nbsp;Börcsök Olivér (Srulik, színész) &#8211; a Bábu (Lukács Ádám) &#8211; Czvikker Lilla (Chaja, színésznő) hármasának sorsa, története bizonyos értelemben akár külön, természetesen sem az események sodrától, sem a többiektől el nem választható egységnek is felfogható, egyrészt küzdelemmel a szeretett lényért, másrészt vergődésként a mit lehet, meddig mehetek el végzetes hibázás nélkül gondolat hálójában. 

	

	Börcsök Olivér borzongatóan zseniálisan megoldott Hitler paródiájára csak a bravúros a megfelelő jelző. A bábut Srulik mozgatja, maga elé &#8222;tolva&#8221; vele mondatja ki azt, amit ő maga nem mer vagy semmiképpen nem engedheti meg magának, afféle udvari bolondként, akinek sokat elnéz az uralkodó. Lukács Ádám bábuja egészen kiváló, emlékezetes karakter. Czvikker Lilla (aki ünnepelt színész, igazi sztár volt odakint, nem véletlenül) énekesnője még a gettó poklában is elegáns, vonzó tud lenni. A rákényszerített éneklést vissza nem utasíthatja, de a daloknak előadásmódjával a pillanatnyi helyen és időn túlmutató jelentést is adni tud.
	&nbsp;&nbsp; Harsányi Attila gettóparancsnokának ha nem is saját kezűleg, gyilkolnia kell &#8211; a sajátjait, azért, hogy megmenthessen másokat &#8211; a sajátjai közül. Gondoljunk bele, milyen érzelmi-értelmi állapotot (tudathasadást) követel ez a helyzet. Összeszorított fogakkal, kíméletlenül, de közben vívódva és mentő tevékenységét még az övéi előtt is csak bizonyos helyzetekben felfedve őrlődik két énje között, nehéz eldönteni, melyik az igazibb &#8211; az &#8222;apa-anya-gyerek-gyerek&#8221; sokáig cseng az ember fülében!

	
	&nbsp;

	Harsányi Attila, Rácz János&nbsp;

	&nbsp;&nbsp; A szó szerint élet és halál ura német tiszt (Kittel) Szőcs Artur. Ha úgy tetszik, az ő figurája is tudathasadásos. Végzett színész, szaxofonon játszik, művelt ember, a humánum képviselője lehetne más időben, s úgy elaljasodott, kéjjel és ravaszul vezet félre, kelt reményt, hogy azután nem kisebb kéjjel öljön. Megjátszott ellágyulásai, engedékenyből, megértőből egy pillanat alatt hidegvérű gyilkossá alakulásai emlékezetesek.

	
	&nbsp;&nbsp;
	&nbsp; &nbsp;Kruk, a könyvtáros Fandl Ferenc. Miközben maga is átéli, szinte kívülálló értelmiségi megfigyelőként képes szemlélni és hitelesen dokumentálni, közben soha meg nem alkudva mindazt, ami a gettóban zajlik.

	
	
	Fandl Ferenc, Szőcs Artur
	
	&nbsp;&nbsp; Rácz János (Weiskopf) a gettó szabóságának &#8211; persze nem az ott élőknek, hanem a németeknek dolgoznak &#8211; vezetője kisember, aki megrészegülve a lehetőségektől hezitálás nélkül behódol azoknak, akiknek pedig ő is csak fogja. Az adott keretek közt ugyan, de egyre nagyobbra tör, akár sajátjait is kész feláldozni, így egyre unszimpatikusabbá, megvetettebbé válik, mígnem eléri megérdemelt végzete.
	&nbsp;&nbsp; Baranyi Emma (Ljuba, színésznő), Fazakas Júlia (Oma, színésznő), Keresztes Sándor (Áron, színész), Kincses Károly (Hassideus, bíró), Máhr Ági (Judit, színésznő), Puskás Balázs (Yankl), Visnyiczki Bence (Dessler), Zalányi Gyula m. v. (Dávid, színész) valamennyien értéket teremtenek játékukkal a darab szövetében, csakúgy, mint a Miskolci Nemzeti Színház kijelölt zenekara, énekkara, a Miskolci Balett és a gyerekszereplők.
	&nbsp;&nbsp; A színlapra írt műfaji meghatározás &#8222;zenés színmű&#8221;. De vigyázat (persze erre már az előadás címe okot ad) nem az, amire az átlag esetleg gondolna ezt olvasván. Az előadásban felhangzó zene és a tánc (koreográfia: Kozma Attila) nem &#8222;szórakoztat&#8221; &#8211; még akkor sem, amikor pedig más körülmények közt, eredetileg (például Gershwin: Swanee) erre született, hanem hol felerősít, hol kontrasztot ad, hol kétségbe ejt (utóbbira gondolva nem is beszélve a vissza-visszatérő fülsüketítő szirénahangról), a Kossuth-díjas Jávori Ferenc &#8222;Fegya&#8221; a darabhoz írt eredeti zenéjével szerves egységben.
	&nbsp; Béres Attila rendezése kegyetlenül pontos dokumentálás, érzelmi sokkok sorozatával. Ritka, hogy egy előadás ekkora erővel szegezze oda a nézőt a székéhez, ennyire megrendítse, megrázza &#8211; akár szó szerint is, többször lábam ráztam tehetetlen dühömben, sőt a színpadról a nézőtérre is alattomosan átterjedő félelem szorításában, még akkor is, amikor már többedik alkalommal néztem.
	
	
	&nbsp;

	

	&nbsp;&nbsp; A befejező pillanatokban babeső hull a színpadra (előzménye, hogy a cselekmény során Kittel néhány deka eltűnt babra hivatkozva fenyeget újra és újra). De késő, már csak egyetlen ember, Srulik, a színész &#8222;fürödhetne&#8221; ebben az esőben, akit az előadás elején a tolószékben láttunk, tudjuk tehát, hogy ő megmenekült, de azt is, hogy valójában csak a teste, lelke, énje örökre ott maradt a gettó falainak fogságában.&nbsp;&nbsp;&nbsp;
	&nbsp;&nbsp; A közönség néhány másodpercig nem tudja eldönteni, szabad-e, illik-e egyáltalán most, ezek után, a látottak, de nem is, inkább mélyen átéltek után tapsviharban kitörni. Két gondolat viaskodik az ember fejében: nem akarom újra látni, az ábrázolt szörnyűség miatt és mégis újra &nbsp;látni akarom, mert bármilyen furcsa, benne van valami felemelő, reményt adó és mert ritka katartikus élményű előadás. 
	
	

	A képre kattintva videó nyílik a blog Youtube csatornájáról.
	
	Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
	Zenei vezető: Lendvai Péter
	Karvezető: Pataki Gábor
	Korrepetitor: Rákai András, Bódi Tamás
	Koreográfus-asszisztens: Kocsis Andrea
	Súgó: Palocsai Eszter
	Ügyelő: Orehovszky Zsófia
	Rendezőasszisztens: Fekete Zsolt
	
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[KARÁCSONYI ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1510465</link><pubDate>2025-12-21 15:41:10</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Az elmúlt évek gyakorlatát követve itt most egy karácsonyi cikkre gyanakodhat az olvasó, de ne hagyják magukat becsapni! Vagy mégis az volna, csak kicsit másképp?
	&nbsp; &nbsp;Hagyományosan az ünnepet és a színházat számomra összekapcsoló gondolatoknak érzéseknek kellene következni, s a színház most is jelen van, bennem él.
	&nbsp;&nbsp; Ez a blog a Miskolci Nemzeti Színházról szól, amelynek &#8211; hogy személyes dologgal kezdjem és ezt minden alkalommal meg fogom említeni &#8211; egy nagyon szép, őszinte és komoly, a nézőteréről induló barátságot köszönhetek.
	&nbsp;&nbsp; A miskolci színházról, amely az elmúlt karácsonytól a mostaniig is oly sok nagyszerű élménnyel, katartikus percekkel és önfeledt szórakozással is megajándékozott. Mind-mind ott van a &#8222;virtuális&#8221; karácsonyfám alatt. Van azonban ott ezek között a gondosan és vonzón csomagolt ajándékok között egy tavalyi és tavalyelőtti csomagocska is, ezeket voltam kénytelen újra elővenni, mert sajnos az idei ünnep előtt (amikor egyébként a decemberi műsorban is a szokásos módon meglelheti mindenki a neki való műfajt), nem találtam az énekkar különleges előadását. Pedig nagyon vártam, mi követi az &#8222;A kávéház &#8211; zenés lélektani latte&#8221; című produkciót, illetve az elmúlt évi karácsonyi hangversenyt. Igazán sajnálom.
	&nbsp;&nbsp; A színházban is ott áll a feldíszített karácsonyfa, a nézők otthonaiban is várja, hogy sok-sok öröm, szeretteink megbecsülése, szeretetük féltve óvása vegye körül. Áldott, boldog karácsonyt mindenkinek!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[NAGYINTERJÚ   ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1509019</link><pubDate>2025-10-07 09:10:05</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Nem példa nélküli, de mégsem megszokott helyzet, ezúttal nem én kértem beszélgetésre valakit, én voltam az interjú alanya. Mindazonáltal nem volt ellenemre a gondolat, igyekeztem pontos és őszinte válaszokat adni, emberi kapcsolatokról, kézzel megfogható és megfoghatatlan, bennünk élő értékekről, színházról, Prágáról.
	
	
	&nbsp;

	&#8222;Feri bácsi a fondorlatoknak is áll elébe!&#8221;

	Ez a mottó &#8211; engem idézve &#8211; a kérdező kérésére került az élre. Igen, néhol valóban fondorlatos, de a szó közkeletű jelentésével szemben nem álnok vagy rosszindulatú, egyszerűen csak finoman, kedvesen ravasz volt a kérdések némelyike &#8211; még ha az olvasó nem is gondolhatja, mi tudjuk, miért. De: álltam elébe!
	&nbsp; &nbsp;Akinek az interjút adtam és a színházi páholyban fényképen megörökített, szerényen azt kérte, csak így szerepeljen: -km-. Tiszteletben tartom.

	Pedagógus, Prága szakértő, író, blogtulajdonos &#8211; értékteremtő. Nem színházbarát, több annál. A színházbarát túlságosan elhasznált, értéktelen fogalom és kifejezés rád.

	Mi az ősélményed a színházzal?&nbsp; Miért pont a színház?

	Erre kétféle választ adhatok. Az egyik, hogy magam sem tudom. A másik, hogy egészen egyszerűen így születtem.&nbsp;Mégpedig Budapesten, de egy akkor és még sokáig kis községben &#8211; ma már kisvárosban &#8211; éltem. Fővárosnak hívták azt is, a Matyó fővárosnak, de ettől még nem lett gazdagabb a helység infrastruktúrája, természetesen színháza sem volt. Itt azonban megállok néhány szóra, hogy elmondhassam, nem úgy, mint korábban, az 1920-as években, amikor bármily hihetetlenül hangzik, Mezőkövesden, a 20.000 főt sem számláló községben jól felszerelt, igazi, nagy sikereket látott kőszínházat építettek maguknak. Az országban egyedülálló volt, saját társulattal. Diadalmasan indult, méltatlanul, szomorúan ért véget. Nem érdemelte sem ezt, sem a feledést, történetét én kutattam fel és tettem közzé, &#8222;Az elfeledett teátrum&#8221; címmel. Elértem azt is, hogy a megnyitás 100. évfordulóján, 2024. augusztus 16-án emléktáblát avassanak a helyén ma álló épületnél. (*)
	&nbsp;&nbsp; Bár mind Miskolc, mind Eger közel volt, az akkori közlekedési és egyéb viszonyok között gyermek- és ifjúkoromban igazi színházat csak televízióban láthattam, az akkori helyszíni közvetítésekben. És ma is jól emlékszem a Színházi Album című rendszeresen jelentkező műsorra, Váradi György vezette. Ugyanúgy ott ültem a készülék előtt, mint az előadásoknál. Hogy honnan ered a máig tartó töretlen szerelem, nincs rá magyarázat, ösztönös. Mondom: Így születtem.
	&nbsp; &nbsp;Gimnazistaként már élőben is részese lehettem előadásoknak, a helyi művelődési házban a Miskolci Nemzeti Színház bérletrendszerben tájolt, de más előadások is helyt kaptak, neves fővárosi színészekkel. Máig elismeréssel gondolok rá, hogy a színpadméretében ugyan megfelelő, zenekari árokkal is rendelkező, de sem oldalszínpaddal, sem zsinórpadlással, sem szükséges világítás- és hangtechnikával nem bíró helyszínen milyen előadásokat láthattunk, a Bánk bán című operától, a Hawaii rózsája című nagyoperetten át az Ármány és szerelemig, Németh László darabokig&#8230;
	
	Hol találkozik Juhász Ferenc eddigi életútja a színházzal, hol kapcsolódik és hol fonódik bele?

	A mi ismeretségünk a Miskolci Nemzeti Színházhoz kötődik, de az életút-találkozás Egerben történt, a kilencvenes évek legelején és én természetesen soha nem fogom megtagadni azt az időszakot. Fiatal felnőttként élhettem meg az egri színház újjászületését, újra önálló társulat létrejöttét. A közlekedési viszonyok akkor sem voltak még sokkal jobbak, színház után sem busszal, sem vonattal nem lehetett visszajutni, autóm nem volt &#8211; azóta sincs &#8211; mégis sokszor ott voltam, egy ismerősöm segítségével, aminek viszont az volt az ára, hogy fizettem az ő jegyét is és még a benzin árába is beszálltam.
	&nbsp;&nbsp; Gali László volt akkoriban a direktor. Munkahelyemen iskolai lapot alapítottam, szerkesztettem, 1989-től 2003-ig létezett, mindvégig rendszeresen közölt írásokat az előadásokról, egy idő után már külön színházi mellékletekkel is jelentkezett. Interjút kértem Gali Lászlótól, így indult vele és a Gárdonyi Géza Színházzal a szorosabb kapcsolat. Amikor 1993. májusában a Magyar Televízió Színházi Napló című, mindig egy-egy színházat bemutató sorozata &#8211; nem dicsekedni szeretnék vele, de tény, hogy az én kezdeményezésemre &#8211; Egerből jelentkezett, már én is bekerültem az adásba, egy néhány perces beszélgetés erejéig. Színházi tárgyú írásaim az 1994 és 1999 között élő Heves Megyei Nap című napilapban is megjelentek.
	&nbsp; &nbsp;Nem hagyhatok ki olyan alkalmakat, mint amikor egy darab utolsó előadásán váratlanul a színpadra szólítottak, virággal, pezsgővel, mindannyiuk által aláírt képeslappal köszöntöttek, ott a közönség előtt az előadás szereplői és alkotói, és Örökös Néző címet kaptam. Ennek éppen 25 éve. Vagy amikor a társulattól távozó művész &#8211; aki ma a Vígszínház tagja &#8211; egy külön nekem szóló meghajlással búcsúzott előadás végén. Ezt írta nekem utána az esemény egyik szemtanúja: &#8222;ahogy meghajolt Ön előtt - na, az torokszorító érzés volt.&#8221;

	És hol találkozunk először Prágával?
	
	Gimnazista koromban történt. Vagy még annál is korábban? A harmadik évfolyamot befejezve a szünidőben egy társasútra mentem Prágába az Express Ifjúsági Utazási Irodával. Édesapám rádióamatőrködött &#8211; volt kapcsolata Prágával is, meg is van a QSL-lap (a sikeres kapcsolatteremtést igazolta vissza) a Kettős hídtorony fotójával, eltettem. Talán ez a lap, ezzel a képpel játszhatott közre az úti cél kiválasztásában. No, meg az a művészeti album, amit szintén még valamikor gimnazista koromban kaptam &#8211; ez is egy kedves véletlen, hogy éppen ezt &#8211;, amikor még nem is sejtettem, milyen sokat jelent később számomra ez a város. A reprodukciókon a grafikák, festmények mind Prága utcáit, tereit, házait ábrázolták, az első 1493-ból való volt, az utolsó 1924-ben készült. De miért mondtam, hogy talán még annál is korábban? Amikor 1971 nyarán &#8211; jövőre 55 éve lesz már ennek! &#8211; kiszálltunk a vonatból és a vasútállomás épületéből kilépve megpillantottam a Lőporkapu varázslatos, ódon tornyát és a környező utcákat, azonnal lángoló szerelmet éreztem (és ez az érzés valóban nem lankadó intenzitással tart azóta is) Prága iránt. De éreztem valami mást is. Azt, hogy én ezt a várost &#8211; ahol pedig soha addig nem jártam &#8211; ismerem! És ezt az érzést igazolni látszott az a tény, hogy miután elfoglaltuk a szállásunkat, én elindultam egyedül, várakozást nem tűrő izgalommal és úgy jártam-keltem az utcákon, tereken, hogy egyszer sem tévedtem el (nem volt nálam térkép), mindig sikerült odajutnom, ahová akartam. Mintha csak valahonnan, korábbról ismerném a járást.

	Miért éppen Prága vált ennyire eggyé veled?

	Létezik egy mondás, amely szerint &#8222;Prága nem ereszt.&#8221; Akit egyszer megérintett, tudja, milyen szerencséje van és milyen jó, hogy nem ereszti. Ami engem illet, a mindent átható, kedves melankólia, a város regéi, története, irodalma, az építészet (gótikától barokkon át a máig) olyan eklektikussága, amely végül is varázslatos egységet hoz létre, a csodálatos &#8211; sokszor &#8222;rejtett&#8221;, csak egy jelentéktelen kapun át megközelíthető &#8211; kertek és parkok, a múlt és jelen megkapó egységbe forrottsága, a nagyon gazdag kulturális élet (nota bene, én Prágában is járok színházba!) és lehetőségei, amelyek miközben egy kedves, szívet és lelket nyugtató hely, megadnak mindent, amit egy nagyvárostól várhatunk &#8211; mindez igen-igen közel áll hozzám. De nyugodtan mondhatjuk úgy is, ahogyan a kérdésben állt, eggyé vált velem. Vítězslav Nezval írta, Prága az eső ujjaival című versében: &#8222;Hogy szabad álmok és vágyak szabad férfijának szabad szívével tanultam meg szeretni őt mint aki övének érzi a jövőt / Hogy úgy tanultam meg szeretni őt mint ahogyan nem szerette még senki sem eddig.&#8221; Hasonlóan érzek én is és meg is próbáltam megfogalmazni, szavakba önteni Prága &#8211; Színház &#8211; Szerelmek, sétaregény egy misztikus városról című könyvemben.&nbsp;

	Ha egy fél évet eltölthetnél valahol a világon, hova utaznál? Miért pont Prágába? (Vagy miért nem?)
	
	Helyes a feltételezés, igen oda. A miértet, azt hiszem, az előző két kérdésre adott válaszom megvilágítja. Az az idő, amit egyszerre el tudok ott tölteni (sajnos pénz is van a világon), sohasem elég nekem és mindig szomorúan jövök el.
	&nbsp;&nbsp; Ha azonban az eltekinthetetlentől mégis eltekintenék, szívesen töltenék fél évet például Athénben, Lisszabonban, Tallinnban, Tbilisziben, Torontóban&#8230; ahol mindenhol jártam már, ezért is vágyom vissza. Mindegyiknek megvan a maga &#8211; Prágától nagyon különböző, de azt bennem elhalványítani nem tudó &#8211; varázsa. Athén &#8211; a történelem, a lenyűgöző építészeti emlékek, a csodálatos múzeumok, esti rálátás a Lükabéttosz-hegy tetejéről a kivilágított városra, forró nyári éjszakák buzuki muzsikával kísérve. Lisszabon szűk utcái a híres-neves villamosokkal, amelyek hihetetlen ügyességgel kanyarognak rajtuk, a csempézett falú házak különleges látványa, a tengerparti elegáns sétányok és &#8211; ki ne maradjon! &#8211; a fado zene és dal keserédes, melankolikus hangjai. Tallinn. Észak lehelete, középkori utcák, a különös dallamú nyelv. Tbiliszi &#8211; európaiság és keleti színek és életöröm elegye, közvetlen emberek. Torontó &#8211; a metropolis lüktetésében nyugalmat adó helyek, a városkép, felhőkarcolók, viktoriánus utcák, kínai negyed együttese. Gazdag kulturális élet. Ott egyébként, ha nem is hat hónapot, de kettőt eltölthettem.

	Mi a számodra legértékesebb értéktelen tárgyad? Miért pont az?
	
	Vannak persze, valakitől kapott vagy éppen utazásaimból &#8211; máig 39 országban jártam a világban &#8211; hozott tárgyaim, emlékeim (tágabban értelmezve a tárgyak fogalmát), amelyek csaknem egyformán értékesek számomra. De egy prágai kockakő az íróasztalomon áll, mindig szem előtt. És van egy fényképem, hagyományos, kézbe vehető, nem csak digitálisan létező. Operapáholyban ülünk valakivel. Olyan érzések fűznek hozzá, amelyek mélyen élnek bennem, mintha mindig is léteztek volna és számomra mindig is létezni fognak. Ezt választom.

	Mennyire ragaszkodsz tárgyakhoz? Mi alapján kerül ki valami nálad például a polcra?
	
	Van, ami praktikus okokból (könnyen és gyorsan kell adott esetben a kezembe akadnia), de a kérdés nyilván nem ezekre az esetekre vonatkozik. A kedves tárgyaimhoz mindig ragaszkodom. Mitől lesz egy tárgy kedves számomra? Egyértelműen az érzelmi kötődéstől, attól, amire vagy akire emlékeztet, a történettől, az embertől, ami-aki vagy együtt a kettő, ha ránézek, rögtön szembe jut. De van olyan is, aminek a fentiek alapján ott lenne a helye, viszont annyira csak rám tartozónak, annyira személyesnek érzem a tárgy, valamint a benne rejlő tartalom hozzám való viszonyát, hogy nincs így szem előtt. Amikor úgy érzem, előveszem.

	Milyen idézetet írnál ki a nappalid falára? Tennél ki képet? Milyen van esetleg és milyent tudnál még elképzelni?
	
	Idézetet kiírni nem szeretnék. Képek vannak. A régi Prágáról készült színes metszetek másolatai, illetve mai művészi fotók a városról. Ezek mind kisebb méretűek. De van három nagyobb méretű, más-más témájú, érzelmileg számomra összekapcsolódó fotóm is, ajándékba kaptam a képek készítőjétől. Értéküket növelik a nekem szóló, rájuk írt szavak.

	Melyik írótól olvastad a legtöbb művet (önszántadból), és melyik műve tetszett a leginkább?
	
	Hűha! Erre nem tudok pontos választ adni. Mindig nagyon sokat olvastam, gyermekkoromban is és azóta is így van. Akkoriban minden családban &#8211; már ahol adtak erre, szerették a könyveket, az irodalmat &#8211; szinte &#8222;kötelezően&#8221; ott volt a polcokon három nagy sorozat: Az én könyvtáram (ez volt az ifjúsági), az Arany könyvtár és a Milliók könyve. Nálunk is. Mindháromban ott voltak a magyar- és a világirodalom klasszikusai. De emellett is nagyon sok könyvünk volt még. Így sokrétű irodalmi alapokra tehettem szert és a könyv szeretete azóta is velem van. Nem klasszikusokat olvastam-olvasok csupán, hanem kortárs irodalmat is, regényt, novellát, drámát, verset, Jókai, Dickens, Shaw, Móra Ferenc, Thomas Mann, Gorkij, Mikszáth, Oscar Wilde, Krúdy, Moravia, Jorge Amado, Jane Austen, Szerb Antal, Zola, Jack London, Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Kipling, Verne, Szabó Magda, Illyés Gyula, Vörösmarty, Romain Rolland, Szabó Lőrinc, Selma Lagerlöf, Shakespeare, Mark Twain, Örkény István&#8230; jutnak eszembe így hirtelen és véletlenszerűen a szerzők, de nem értem a végére, csak abbahagyom. Mindig önszántamból! Az egyetlen kivételt az iskolai kötelező olvasmányok jelentették, de azok is ugyanúgy érdekeltek, sohasem éreztem azt, hogy valamiféle kényszer volna velük megismerkedni. És ami tetszett, mindig szívesen olvastam újra. Itt visszautalok a színház világára is. Minden nekem tetsző produkciót hajlandó vagyok sokszor, akár huszonvalahányszor is megnézni. Akik tudják ezt rólam, néha megkérdezik, hogyhogy nem unom meg. Én pedig nem értem a kérdést &#8211; és a válaszom is ez szokott lenni &#8211;, mert ha például a polcunkon ott van egy kedves fénykép, azt unjuk? Nem. Miért nem? Hiszen láttuk már eleget. Ha van egy kedvenc dalunk, amit akár mi is szívesen dúdolunk, éneklünk, unjuk? Nem. Miért nem, hiszen minden taktusát rég ismerjük, kívülről fújjuk? Satöbbi&#8230; Miért éppen a színházi előadást kellene megunnom, aminek ráadásul még az az előnye is megvan, hogy mivel élő műfaj, egy kicsit minden este más? És akkor beillesztem a sorba a könyveket, szívesen olvasom újra őket. Így a cseh irodalom (Prága-hatás!) nálunk méltatlanul kevésbé ismert, a rendszerváltásig még csak-csak kiadott, de azóta többnyire legfeljebb antikváriumban fellelhető remekeit. Higgyék el nekem, nagyon érdemes elolvasni Bohumil Hrabal (ő kivétel a mellőzés alól) művein kívül például Jan Neruda: Történetek a régi Prágáról, Ivan Olbracht: Jesenius színész különös barátsága, Miloš Urban: Santini nyelve &#8211; a fény regénye, Gustav Meyrink: A nyugati ablak angyala, Vladimír Neff: A tizenharmadik szoba, Josef Škvorecký: Csoda című regényét, Egon Erwin Kisch, a száguldó riporter (róla sem nagyon tudnak ma már) prágai történeteit, Vítězslav Nezval, Jaroslav Seifert és mások verseit &#8211; megint csak véletlen sorrendben és megint csak abbahagyva, nem a végére érve!
	&nbsp;&nbsp; De, hogy legkedvesebb könyveket is megnevezzek (a cseheken kívül), nagyon szeretem Szerb Antal: Utas és holdvilágát, különös atmoszférája, álmodozó világa és végső kicsengése miatt: &#8222;És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.&#8221; Bulgakov: A Mester és Margaritáját, mondanivalóján túl misztikuma és elragadó humora miatt. A Micimackót, amit meseregénynek mondunk, de sokkal-sokkal több annál (de ha már mese, Andersen gyönyörű meséit is). Krúdy Gyula műveit. Reymont: Parasztok című lenyűgözően színes regényfolyamát. Weöres Sándor gyermekeknek és felnőtteknek szóló verseit, darabjait &#8211; a szakdolgozatom is Weöresről írtam. És itt ismét abbahagyom&#8230;

	Mi ragad meg leginkább ezekben a művekben? Hogy tudsz ezekkel az írókkal cinkosságba kerülni?

	Ha van a műben valamiféle varázs (egyenesen misztikum is lehet), ami elrugaszkodik a földhözragadtság talajától és akár borzongatva is adott esetben, de vonz finom titokzatosságával. Ennek azonban nem kell minden jó könyvben feltétlenül jelen lennie, nem alapvető kritérium &#8211; lásd például a fentebb említett Reymont regényt, arra sem jellemző. A másik, az érzelmek jelenléte. Ez is kettős dolog nyilván, hiszen például Zola regényekben nem oly módon vannak jelen, ahogyan az hozzám közel áll, mégsem gondolom, hogy azok nem jók. Jómagam inkább érzelmes, sőt romantikus-szentimentális típus vagyok. És nem, nem vagyok hajlandó ezt egy percig sem szégyellni vagy rejtegetni, ahogyan manapság divat. &#8222;Nyálasnak&#8221; mondják, ha valaki gazdag érzelmeket nyíltan ki mer mutatni, pláne, ha az illető férfi. Én pedig azt gondolom, nemtől függetlenül szegényebb az, akinek nincsenek gazdag érzelmei. És ha vannak, pláne, ha szerencsés az illető, van életében, aki közel áll hozzá és megoszthatja vele, akkor tegye meg!
	&nbsp;&nbsp; A cinkosság pedig adódik magától, hiszen, ha valóban érdekel, amiről az író beszél és ha valóban úgy teszi, hogy az hatni tud rám, akkor már a műnek és az alkotási majd befogadási folyamatnak mindketten alapvető részesei, ha úgy tetszik cinkosai vagyunk. &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;
	
	És a te könyved? Van párhuzam az előbb elmondottakkal? Megihlettek más könyvek?
	
	Párhuzam feltétlenül van. Te olvastad a regényemet, tudod, hogy miközben kedvcsináló is és akár egyfajta speciális, de korrekt prágai útikalauznak is értelmezhető, a cselekményt átszövi mindvégig egy finom misztikus szál, mígnem minden a helyére kerül. Azt viszont nem mondanám, hogy más könyvek ihlettek megírására vagy akár írása közben. Prága maga ihletett meg, a város és a hozzá fűző érzelmeim, azután adtam még ehhez egy kis filozofáló hajlamot is &#8211; ez a három együtt volt az alap, amit már &#8222;csak&#8221; gazdagítani kellett, színekkel felruházni. (**)

	Ha egy világhírű emberrel találkozhatnál, ki lenne az, és mit kérdeznél tőle?
	
	Nem az első váratlan témaváltás beszélgetésünkben, de ez nem szemrehányás és zavarba hozni sem fog (nem gondolom azt egyébként, hogy ilyen szándékod volna). Viszont ez az első kérdés, amire egyszerűen azért nem mozdultak meg fejemben azonnal a gondolatok &#8211; ahogyan az eddigiek esetében mindig &#8211;, mert ezen még sosem töprengtem. Mondjuk megkérdezném Karikó Katalin Nobel-díjas kutatóbiológust, biokémikust, hogy neki melyik szépirodalmi alkotás tetszett a leginkább és miért. Azért ezt kérdezném, mert meggyőződésem, hogy az irodalom, a jó könyvek hatása jelen kell, hogy legyen minden művelt ember életében, akkor is, ha pályája egészen más síkon mozog.

	Én &#8222;találkoztam&#8221; Karikó Katalinnal &#8211; de csak egy mosolyra. Számodra mi teszi szimpatikussá, érdekessé a személyét? Gondolod, hogy a kérdésedre a kölcsönös bizalom jegyében válaszolna?
	
	Én azt hiszem, hogy igen. Eleve, ha feltételezem, hogy feltehetném neki a kérdést, azzal azt is feltételezem, hogy volna valami előzmény, valami olyan szituáció, kapcsolat, amiben természetes lenne. Miért szimpatikus? Ez &#8211; mivel nem ismerem személyesen csak megérzés, illetve a látott-hallott-olvasott megnyilvánulásai alapján leszűrt, nyilván szubjektív, de attól még lehet pontosan eltalált álláspont. Miért érdekes? Mert egy olyan helyzetben lépett színre, amikor nagy szükség volt megoldásra a Covid járványt megfékezendő, életeket megmentendő és tudott segíteni.&nbsp; Nem véletlen az a Nobel-díj.

	Ha már biológia&#8230; ha valamelyik állatkertben egy egész napot egyetlenegy állat megfigyelésével kellene töltenéd, melyik állatot választanád és miért?

	Meg fogsz lepődni &#8211; erről a kérdésről is eszembe tud jutni Prága. Csak az a baj, hogy az állatot, amit választanék, állatkertekben ritkán tartják. A jégmadárról van szó, IV. Vencel cseh király (1361-1419) kedvencéről. Ez a prágai kapcsolat vele és igazából csak ezért kezdett el érdekelni, mígnem meg is tetszett nekem, színes megjelenésével, de az ottani állatkertben sajnos éppen nincs, bár ma is él Prágában. Én élve még sohasem láttam. Csak kitömve (és van egy makett róla az íróasztalomon), illetve például a Károly híd Óvárosi hídtornyán, díszítő motívumként.
	&nbsp; &nbsp;De, hogy valami mást is válasszak, legyen a tarajos sül, szeret egyedül lenni és szereti az éjszakát &#8211; és ide, ha nem egy komoly interjút adnék, hanem a közösségi médiában írtam volna ezt, tennék egy mosolygó emojit, így viszont inkább elmondom, amire az olvasó valószínűleg maga is gondol, igen, én is szeretek egyedül lenni (jegyezzük meg, az egyedüllét nem a magányosság szinonimája!) és én is szeretem az estét, az éjszakát.

	Estét, éjszakát, ami a színháznak is igazi ideje. Hiába ugyanaz a produkció, egy délutáni előadáshoz képest az egész élmény, maga a színház varázsa mégis más. A Miskolci Nemzeti Színháznak oszlopos nézője vagy, szinte nincs nélküled előadás. Melyik a kedvenc helyed és miért?

	Kedves ez a &#8222;szinte nincs nélküled előadás&#8221;, akkor is, ha ez így nem igaz. De valóban van, hogy egy hónapban akár 11-15 előadáson is ott vagyok. Más színházat is látogatok, ahol mindig az első sorban ülök, de Miskolcon a megszokottá vált helyem az erkély, jobb 1-es páholy. Ha nyitottabb a díszlet, kicsit belátni onnan az ügyelőpult felőli takarásba, látom, mi történik előadás közben. Mivel ténylegesen onnan, az ügyelőpult mellől is nézhettem már több előadást, van átfogó képem az ottani folyamatokról, szurkolok, hogy minden gördülékenyen mehessen. Azért igyekszem Miskolcon is megnézni ugyanazt az előadást az első sorból is. Nem túlzás, szinte egészen más tud lenni az élmény, ha a nézőtér más pontjáról követjük. (***)

	Jó Miskolcon színházba járni? És máshol? Melyek a legemlékezetesebb előadásaid, amiket láttál? Mi tette őket emlékezetessé? A hangulat, helyszín, a rendezés, a zene vagy a szereplők?
	
	Színházba járni mindenhol jó (tudom, hogy ezt te is tudod)! Nyilván azzal a megjegyzéssel, ha színvonalas előadásokat láthatsz. Legemlékezetesebb előadások? Most az fog történni, ami az írókról és műveikről szóló kérdésnél is történt. Felsorolok teljesen véletlenszerűen eszembe jutó emlékezetes előadásokat, nem befejezve, csak abbahagyva a sort. Lionel Bart: Oliver (Palladium, London, 1997), Claudel: A selyemcipő (Gárdonyi Géza Színház, Eger, 2010), Bernard Slade: A férfi, akit szeretek (Madách Kamara, Budapest, 1992), Pam Gems: Piaf (Gárdonyi Géza Színház, Eger 1999), Shakespeare: Rómeó és Júlia (Miskolci Nemzeti Színház 1983), Henry Arthur Jones: The Silver King (Niagara-on-the-Lake, Kanada, 1993), Rossini: A sevillai borbély (Semperoper, Drezda, 2019), Arbuzov: Kései találkozás (Madách Kamara 1982), Ábrahám Pál: Bál a Savoyban (Eesti Rahvusooper, Tallinn, 2018), Mozart: Don Giovanni (Státní opera, Praha, 2024), Rebecca Lenkiewiczová: Noční sezóna (Stavovské divadlo, Praha, 2017). Mi tette őket emlékezetessé? Az általad felsoroltak közül mindegyikhez köthető legalább egy, de többhöz köthető több is vagy akár mindegyik együtt.
	&nbsp;&nbsp; Gondolom, feltűnt, hogy miskolci előadás a legutóbbi időkből nincs közöttük. Ez viszont most az én &#8222;fondorlatom&#8221; &#8211; fogadni mernék, hogy lesz még további külön kérdésed Miskolcról.

	Meg is nyerted a fogadást. Miért érdemes most Miskolcon színházba járni? 
	
	Mert hosszú évek óta nagyon magas színvonalon szolgálják négy játszóhelyen (Nagyszínház, Kamara, Játékszín, Csarnok) a közönséget, kifejezetten változatos repertoárral, és miközben nívósan szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, reflektálnak a társadalmi folyamatokra is. Mert folyamatosan vannak olyan produkciók, amelyekkel igazi katarzist élhet át a néző. Nyilván nem véletlen a csaknem mindig telt ház, az országos sikerek, a tagság az Európai Színházi Unióban. Van egyébként egy érdekes kapcsolódási pont a beszélgetésünk elején említett ténnyel, nevezetesen, hogy életutam és a színház világának első találkozása Egerben történt. Ez időben már későbbre esik valamivel, de az MNSZ mostani direktora, Béres Attila az egri színházban kezdte pályáját és a vizsgarendezése, a Valahol Európában című musical rögtön országos sikert hozott.
	&nbsp;&nbsp; De mégis megnevezek egy miskolci előadást is. Azért csak egyet, mert, ha elkezdeném, ezt a felsorolást nehéz lenne abbahagyni. Tehát: SzentivánéjiÁ &#8211; Shakespeare címében is hasonló vígjátéka alapján Nádasdy Ádám fordítását felhasználva írta és rendezte: Rusznyák Gábor. Ez engem nagyon eltalált!

	Van a miskolci társulat színházcsinálói között valaki, akit különösképpen szeretnél megemlíteni? Akár a személyisége, akár kapcsolatotok miatt?
	
	&#8222;Kényes&#8221; kérdés, de nem szeretném, ha ezt bárki is félreértené. Igen, van &#8211; vannak, de nem akarom, hogy bárkinek esetleg rosszul essen, hogy nem éppen őt emelem most ki. Ezért csak annyit mondhatok, a nagyon összetartó, de egyébként eléggé zárt közösségben engem többen is elfogadtak, befogadtak, megvan a személyes kapcsolatunk is. És akikkel nincs ekkora közelség, azok is tudnak rólam és a blogról.
	&nbsp;

	Miért érdemes a színházzal együttműködni, belefolyni a mindennapjaiba? Mi teszi ezt a tevékenységedet széppé, emberivé vagy értékessé?
	
	A kulcsszó ott van a kérdésben. Ha adott egy ember, aki ennyire színházbolond, az együttműködés révén része is lehet ennek a világnak, nem csak passzív, befogadó, de aktív részese. Az mnsz-blog.gportal.hu olvasóinak visszajelzései, az interjúalanyok kérésemre gyakorlatilag rögtön igent mondása (és a hozzám is eljutó visszhangok arról, hogyan érezték magukat velem beszélgetve), vagy hogy az MNSZ 200 éves évfordulójának megünnepléséhez hozzájáruló kezdeményezésemre olyan neves emberek és intézmények küldték el hozzám a blogon való közzétételre (írásban, képben, videófelvételen) köszöntőjüket, mint például Bereményi Géza &#8211; író, Bodor Johanna &#8211; táncművész, koreográfus, Bornai Tibor &#8211; zeneszerző, Csonka Zsuzsanna &#8211; operaénekes, Divadlo Thália Színház Kassa, Novák János &#8211; rendező, Poór Péter &#8211; énekes, Szervét Tibor &#8211; színművész és még sokan mások és &#8222;egyszerű&#8221; nézők is, az, hogy rendszeresen vesz át a blogról anyagot országos színházi portál, mind-mind igazolják, hogy jó és úgy érzem, hasznos is, amit csinálok. Nem mellesleg pedig nekem örömet, gyönyörűséget okoz. (****)

	Beszélgetésünk végéhez közeledve, villámkérdések - rövid indoklásokkal:

	1) Operett vagy musical?
	Nem tudok vagylagos választ adni. Mindkettő, ha minőségi a zene, a rendezés, az egész előadás.
	
	2) Klezmer vagy kortárs?
	A kortárs zenét sem vetem el gondolkodás nélkül &#8211; de klezmer.

	3) Ibsen vagy Csehov?
	Csehov. Ha egy időben és egy helyen élünk, szerintem jókat tudtunk volna beszélgetni.

	4) Vígjáték vagy klasszikus?
	Klasszikus. Egyszerűen közelebb áll hozzám.

	5) Shakespeare vagy Moli&#232;re?
	Mindkettő! Lásd az előző kérdésre adott választ!

	6) A fösvény vagy a Tartuffe?
	A fösvény. Talán Harpagon monológja miatt is.

	7) A Mester és Margarita vagy Az ember tragédiája?
	Is-is! Mindkettő remekmű.

	8) Ray Cooney vagy Feydeau?
	Feydeau &#8211; a maga műfajában ő a klasszikus.

	9) Kísérletező vagy részvételi színház?
	Nem tudok dönteni, de egyiket sem utasítom el.

	10) Ki a kedvenc miskolci rendeződ? 
	Béres Attila, Keszég László, Rusznyák Gábor, Szabó Máté, Szőcs Artur. Ehhez a válaszhoz szerintem nem kell indoklás.

	Zárásképp, melyik a kedvenc idézeted, amivel a legesleginkább tudsz azonosulni? És van-e saját, másik ilyen idézeted?

	Gyönyörű és színes életem volt és van. Ami pedig rossz volt mégis, arról utólag mindig kiderült, hogy megvolt a haszna, ha nem úgy történik, nem következtek volna el más dolgok, amelyek viszont már újra nagyon jók voltak. Tehát: &#8222;Nem, nem bánok semmit sem!&#8221; (Édith Piaf - Non, je ne regrette rien). És úgy érzem, emellé másik nem is kell.

	Köszönöm a beszélgetést.
	
	* Az elfeledett teátrum története:
	** Bövebben a regényről:
	*** Takarásban - mi történik a kulisszák mögött?
	**** A 200. évfordulót köszöntő üdvözletek:
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[VÉGRE!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1508828</link><pubDate>2025-09-19 19:14:25</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
		
	


	Végre-végre! A Játékszínben is számozottá váltak a helyek. Az eddigi "helyfoglalás érkezési sorrendben" rendszer nagyon sokszor méltatlan tülekedést okozott, egyes nézők akár konkrétan másokat félrelökve is igyekeztek a kinézett helyüket biztosítani maguknak. Ennek ezennel vége, nem kell 30 perccel a kezdés előtt már ott állni a nézőtér ajtajában, nincs tülekedés, színházhoz méltó lett a bejutás a Játékszín előadásaira is. Csak üdvözölni lehet ezt a változást!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[DÍJESŐ MISKOLCNAK]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1508818</link><pubDate>2025-09-18 09:52:20</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
		
	


	A revizor, a Feketeszárú cseresznye és a Gyévuska után A kétfejű fenevad is csatlakozott a Városmajori Szabadtéri Színpad Szemle Plusz versenyprogramjának Legjobb előadásai közé, így idén már negyedjére választották a miskolci teátrum előadását a legjobbnak.
	&nbsp;&nbsp; A Szőcs Artur rendezésében készült A kétfejű fenevad című előadás lett a Legjobb előadás, Rózsa Krisztián pedig Peremartoni Krisztina különdíjában részesült az előadásban nyújtott alakításáért.
	
	&nbsp;

	
		
			
				
		
	


	A 2025-ös Színikritikusok Díján A kétfejű fenevad lett A legjobb kőszínházi előadás, Szőcs Artur pedig megkapta érte A legjobb rendezés díját. A Producerek és a Kivilágos kivirradtig után így még egy miskolci előadás érdemelte ki a legjobbnak járó díjat a Színházi Kritikusok Céhe szerint.
	&nbsp;&nbsp; Szabó Máté, a miskolci színház művészeti vezetőjének rendezésében készült Brooklyni mese (Orlai Produkció) című előadás pedig A legjobb szórakoztató színházi előadás díját zsebelte be.
	&nbsp;&nbsp;
	
	Emlékeztetőül: Idén nyáron az Országos Színházi Találkozó legjobb előadása a Szabó Máté rendezésében készült Ivanov lett, ugyanitt a Legjobb férfi főszereplőnek járó díjat Harsányi Attila érdemelte ki a címszereplő megformálásáért. 
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ KVADROFON LEONCE ÉS LÉNA  ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1507879</link><pubDate>2025-09-04 14:24:29</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp; &nbsp;Tudják, mi az a kvadrofónia? Egy, a hetvenes években használt 4 csatornás hangrendszer. A tőlünk nyugatra elterjedt kvadrofon (quadraphonic) hanglemezek a ma általános 5.1-es rendszerekkel ellentétben 4.0-ásak voltak, mégis sokkal szebb és valósághűbb térélményt adtak a komoly- és könnyűzenei (ritkább esetben prózai) felvételek hallgatóinak. Volt azonban egy szocialista ország is, ahol gyártottak ilyen lemezeket és hozzájuk való lemezjátszókat, mégpedig Csehszlovákia, ahol a Supraphon cég a különböző kvadrofon rendszerek (mert sajnos &#8211; hogy miért, lásd alább! &#8211; több is volt) legelterjedtebbikét, az SQ-t használta. Léteztek kvadrofon rádióadások is, Amerikában és Európában is, a Magyar Rádiónak is volt több adáskísérlete, saját felvételekkel, zenékkel, rádiójátékokkal. Hivatalosan kvadrofon hanglemez nálunk nem jelent meg, de valójában van néhány, amelyeket ezzel a technikával rögzítettek, készülve a magyarországi bevezetésre (ezeket az akkor már széles körben elterjedt sztereó készülékekkel gond nélkül lehetett lejátszani, kompatibilisek voltak, de természetesen így nem adtak 360 fokos térélményt). Hogy miért nem maradt életben a kvadrofónia, arról most csak annyit, a többféle rendszert használókat-gyártókat nem sikerült egységes szabványra bírni. Mutatok néhány komolyzenei hangteret - az elsőn a hallgató a hagyományos hangversenytermi pozícióban van, a két hátsó hangcsatorna tulajdonképpen a felvétel helyszínének, stúdió, koncertterem, templom... akusztikáját adja vissza, a másik kettő esetében a hallgatót a felvétel készítői a zenekar közepébe helyezték el. A borító pedig egy Supraphon könnyűzenei hanglemezé.
	
	

	&nbsp; &nbsp;Minek alapján mondom, hogy szebb és valósághűbb volt az élmény? Vannak kvadrofon hanglemezeim, tehát tapasztalatból. Nyilván az sem véletlen, hogy szerte a világon vannak ma is elkötelezett hívei ennek a technikának.
	&nbsp; &nbsp;De hogyan kapcsolódik a Miskolci Nemzeti Színház Leonce és Léna című előadásához? Hát úgy, hogy az abban használt zenék, zenei és más hangeffektusok ugyanúgy a bennünket körbevévő tér (a Játékszínben) különböző pontjain szólaltak meg, szintén 360 fokos hangtérélményt társítva az előttünk (ha csak a hangukra gondolunk, mondhatjuk, hogy sztereóban) játszó színészek köré, még jobban kiterjesztve ezzel a teret és ez szerintem jelentősen hozzájárult az egész előadás hagulatához és a nézői megéléshez. Igaz, annyiban sántít a hasonlat, hogy nem a terem négy sarkán elhelyezkedő hangszórók hozták létre a "kvadrofon" hangteret, de nekem, valahányszor megnéztem az előadást, mindig eszembe jutott ez. Nem tudom, csak feltételezem, hogy a rendező, Szőcs Artur ötlete volt, de bárkié is, remekül bevált. (Az előadásfotó forrása az MNSZ honlapja.)&nbsp; &nbsp; &nbsp;
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MEGNYÍLT A 202. ÉVAD]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1508456</link><pubDate>2025-08-21 15:14:21</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Béres Attila direktor felsorolta az elmúlt időszak elismeréseit: Szolnokon, az Országos Színházi Találkozó legjobb előadása a miskolci Ivanov lett (rendező: Szabó Máté), a címszerepért a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat Harsányi Attila kapta, aki emellett a nyáron
	
	

	Fotó: mnsz-blog

	részt vett az Atelier Nemzetközi Színházi Fesztiválon és az Underground Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Előbbin elnyerte az Atelier Kiválósági Díjat és a zsűri különdíját, utóbbin a Kean című előadásé lett a fesztiválnagydíj, mely a színművész előadásában volt látható. A 2025-ös Színikritikusok Céhe díjának jelölései közül Miskolc hatot is magáénak mondhat. A kétfejű fenevad című előadást jelölték A legjobb kőszínházi előadás, A legjobb rendezés (rendező: Szőcs Artur), A legjobb jelmez (jelmeztervező: Szűcs Edit) és A legjobb színházi zene (zeneszerző: Cser Ádám) kategóriában, a Csókos asszony című operett (rendező: Szőcs Artur) A legjobb szórakoztató színházi előadás kategóriában kapott jelölést, Rózsa Krisztiánt pedig Mercutio megformálásáért jelölték A legjobb férfi epizódszereplő kategóriában a Rómeó és Júliában (rendező: Béres Attila) nyújtott alakításáért.
	&nbsp; &nbsp;A társulat szeptember 7-én a Szemle Plusz programon vesz részt a Városmajori Szabadtéri Színpadon A kétfejű fenevad című előadással, a Színikritikusok Céhének díjátadója pedig szeptember 15-én lesz.
	&nbsp; &nbsp;Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere elmondta, a felsorolt elismerésekből is jól látszik, ez továbbra is egy jól működő műhely, amire vigyázni kell.&nbsp;
	&nbsp; &nbsp;A Miskolci Balett négy új táncművésszel bővül: Beatrice Besi, Amedeo D'aleo, Theo Shirt és Mohácsi Bora. Az énekkar új tagjai: Marton Lea, Somosi Gréta és Ilka Benjámin.
	&nbsp; &nbsp;Tizennégy bemutatóval várják a közönséget.
	Nagyszínház&nbsp;
	Claude Magnier: Oscar - bohózat (rendező: Szőcs Artur), Jacobi Viktor: Sybill - operett (rendező: Szabó Máté), Joshua Sobol-Jávori Ferenc &#1369;&#1369;Fegya&#1370;&#1370;: Gettó - zenés színmű (rendező: Béres Attila), Giacomo Puccini: Bohémélet - opera (rendező: Szőcs Artur), Csiky Gergely nyomán, a Mohácsi testvérek átdolgozása alapján: Buborékok - keserű komédia (rendező: Rusznyák Gábor)
	Kamaraszínház&nbsp;
	Carlo Goldoni: Csetepaté Chioggiában - vígjáték (rendező: Rusznyák Gábor), Michael Ende: Puncspancs - mese (rendező: Kovács Dániel Ambrus), Miskolci Balett: Jókai Mór: Az arany ember - dramatikus táncjáték (koreográfus: Kozma Attila), Füst Milán: Máli néni - vígjáték (rendező: Csiszár Imre). Anton Pavlovics Csehov: Platonov (Apátlanul) - színmű (rendező: Keszég László), Miskolci Balett: Arany János: Toldi - táncjáték (koreográfus: Kozma Attila)
	Játékszín
	Martin McDonagh: Leenane szépe - kortárs színmű (rendező: Keszég László), Székely Csaba: Bányavirág - kortárs magyar tragikomédia (rendező: Béres Attila), Miskolci Balett: Arany János: Ágnes asszony és... - táncballadák (koreográfus: Kozma Attila és Szőllősi Kriszta)
	&nbsp; &nbsp;Az első bemutató szeptember 19-én az Oscar című bohózat lesz, ezt követi a Csetepaté Chioggiában című vígjáték szeptember 26-án.
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[EGY (MINDEN TEKINTETBEN) EURÓPAI VONATON]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1508411</link><pubDate>2025-08-18 07:48:57</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ A BLOGTÓL KÉRDEZTÉK]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1508335</link><pubDate>2025-08-06 16:54:24</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	BORS SZÍNPAD

	&nbsp;

	A következő kérdést kaptam Dr. Élthes Ágnestől: Volna szíves megmondani, hogy a miskolci Déryné Nemzeti Színház művészeit foglalkoztató Bors Színpad mettől-meddig létezett?
	
	Nos, először is a Déryné Nemzeti Színház névről. A Miskolci Nemzeti Színház 1952. októberétől ezt a nevet viselte, 1956. decemberéig. A név felvételéről, majd a visszatérésről a régihez&nbsp;&nbsp;írtam korábban részletesebben a blogon.&nbsp;
	&nbsp; &nbsp;Bors Színpad néven a Kamaraszínházban tartottak előadásokat (de a Miskolci Rádióban is hallhatóak voltak). Hogy mikortól? Az Észak-Magyarország 1956. januári száma adta hírül, hogy "A Déryné Színház társulatának néhány lelkes tagja kabaréegyüttest alakított azzal a céllal, hogy hétfő estéken a könnyed mulattatás eszközeivel szórakoztassa a város dolgozóit. Törekvésük, hogy lehetőleg miskolci, illetve borsodi írók humoros, szatirikus írásainak adjanak nyilvánosságot és elsősorban helyi vonatkozású feladatok megoldását segítsék elő a humor és szatíra fegyvereivel. A kabaré-együttes, amelynek magva a Borsodi Bors "ötös" - Papp István, Fehér Tibor, Szüts Iván, Simor Ottó és Virágh Elemér karnagy - a színház legnépszerűbb művészei közül verbuválódott .......... tagjai még az együttesnek Komlóssy Teri, Galambos Erzsi, Fesztoráczy Kató, Némethy Ferenc és Simon Géza. A társulat tagjai közül eredő kezdeményezést magáévá tette Mészöly Tibor elvtárs, a színház igazgatója is. .......... Helytelen volna, ha a kabaré színpad megalakulásával valamiféle egészségtelen helyi kultursovinizmus kapna lábra és a színház le akarná zárni a sorompókat fővárosi vagy más művészek miskolci bemutatkozáa előtt. Nagyon is tiszteletreméltó azonban az a törekvés, hogy Miskolc művészei be akarják bizonyítani: kiállják a versenyt eszmei és művészi szempontból egyaránt a kabaré-művészet területén is."&nbsp; &nbsp;
	&nbsp; &nbsp;Ami pedig a meddiget illeti, ugyanazon év, tehát 1956. október&nbsp; 15-én még volt egy bemutatójuk, a Csodabogarak című zenés, szatirikus műsor, bohózatok, ének és táncszámok, amelyet továbbra is "minden hétfőn, este 19:00 órai kezdettel" terveztek játszani. A következő hétfő október 22-ére esett, nem tudom, volt-e akkor még előadás, de azután több már biztosan nem.
]]></description><encoded><![CDATA[
	bors
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA - MEGVANNAK A JELÖLÉSEK     ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1508330</link><pubDate>2025-08-05 12:31:53</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Megvannak a várományosok, hat kategóriában esélyes a Miskolci Nemzeti Színház három előadása az idei Színikritikusok díjára.
	&nbsp; &nbsp;A kétfejű fenevad című előadást jelölték A legjobb kőszínházi előadás, A legjobb rendezés (rendező: Szőcs Artur), A legjobb jelmez (jelmeztervező: Szűcs Edit) és A legjobb színházi zene (zeneszerző: Cser Ádám) kategóriában, a Csókos asszony című operett (rendező: Szőcs Artur) A legjobb szórakoztató színházi előadás kategóriában kapott jelölést, Rózsa Krisztiánt pedig Mercutio megformálásáért jelölték A legjobb férfi epizódszereplő kategóriában a Rómeó és Júliában (rendező: Béres Attila) nyújtott alakításáért.
	&nbsp; &nbsp;Korábban díjra is váltotta már a jelölést a miskolci teátrum: a Producerek című musicalt (rendező: Béres Attila) 2022-ben, a Kivilágos kivirradtig előadást (rendező: Rusznyák Gábor) 2017-ben jutalmazták a legjobb előadás díjával.
	&nbsp; &nbsp;A Színházi Kritikusok Céhe idén 46. alkalommal adja át a Színikritikusok díját, amellyel a 2024/2025-ös évad kiemelkedő színházi teljesítményeit ismeri el. A jelöltek teljes listája a Kritikuscéh honlapján található.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[FIZIKAI SZÍNHÁZI TÁBOR]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1508241</link><pubDate>2025-07-25 17:26:20</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Az alábbi beszámoló szerzője Kónya Barnabás. Nevével találkozhattak már a blogon, a &#8222;Kortárs magyar darabok &#8211; letölthető szövegkönyvek&#8221; menüpontban megtalálhatták Nagyok leszünk! című darabját&nbsp;&nbsp;, valamint videó mellékletes tudósítást olvashattak (Lestár Márkkal közösen létrehozott) Csehov bemutatójáról&nbsp;&nbsp;.

	Színpadi mozgás - testtudat fejlesztés - improvizáció - csoportos, egyéni gyakorlatok és még bemutató is a tábor végén? Úgy bizony! A Freeszfe-n nem tétlenkednek, főleg nem akkor, amikor érdemben történő oktatásról van szó. Kemény, de felejthetetlen öt napon vagyunk túl&#8230;&nbsp;

	
	Valamennyi fotót az írás szerzőjétől kaptam.&nbsp;

	&nbsp; &nbsp;Idén egy nem mindennapi táborban vehettem részt, amit úgy hirdettek, hogy "Fizikai színházi tábor". Egyből felkeltette az érdeklődésemet, mivel az utóbbi időben néha azt éreztem, hogy nem feltétlenül tudtam helyén kezelni a testem a színpadon. Először még barátkoztam a gondolattal, hogy valóban erre szeretnék-e menni, de pár órával később már azon kaptam magam, hogy leadtam a jelentkezést&#8230; A döntésemhez nagyban hozzájárult az, hogy táborvezetőnek Kozma Johanna volt feltüntetve, akit a miskolci színházban már többször láthattam a színpadon.
	
	 Kozma Johanna

	
		
			
				
				Vati Luca
		
	


	Kellemes meglepetésként ért, hogy Johanna mellett Vati Luca kezei alatt is fejlődhettünk, akik ketten nagy összhangban működtek együtt végig. Mindkét művészről már az első találkozáskor lerítt, hogy értik a dolgukat, így számomra nagyon nagy öröm volt velük együtt dolgozni. Furcsa módon nem rémített meg első nap, hogy egyedüli fiúként a csoportban, két kortárs-modern táncművésszel fogok eltölteni egy hetet. És milyen jó, hogy nem rémültem meg, mivel egy pillanatig sem éreztem azt, hogy valamit kényelmetlen lenne csinálnom, a tanítóktól pedig számos, direktben színpadon alkalmazható praktikát leshettünk el. A kettejük profizmusának lett köszönhető az, hogy egy kisebb "bemutatót" is tarthattunk a tábor zárásaként, amire természetesen az összes gyermek szülője hivatalos volt. A pénteki produkció két részből állt: egy negyedórás improvizációból és egy négy perces koreográfiából.
	&nbsp; &nbsp;A "kötött" produkció Luca, míg az improvizációs gyakorlat Johanna munkája volt. A kettő meglepően jól kiegészítette egymást, így bemutatásuk között nem volt szünet.
	&nbsp; &nbsp;Személyes tapasztalatom, hogy határozottan fejlődött a színpadi mozgásom, ez úgy érzem, Luca és Johanna nélkül nem történhetett volna meg.
	&nbsp; &nbsp;Az órák minden esetben bemelegítéssel kezdődtek és lenyújtással, relaxációval értek véget. A programok változatosak voltak, tartalmaztak improvizációkat, drámapedagógiai játékokat, praktikák tanulását, kontakt táncot, színpadi mozgás fejlesztést, szavakból összetett jelenetek előadását szöveg nélkül, csak testbeszéddel. Többek között elsajátíthattuk azt, hogyan kell egyértelműen irányítani a másik felet, hogyan emelhetjük fel könnyedén és azt is, miként válik még érzékletesebbé két fél mozgása.&nbsp;Megtudhattuk, hogy a saját testünk mennyire kifinomult módon tud egy kifejezőeszköz lenni, ami pedig természetesen nem feltétlenül csak a színpadon alkalmazható.
	&nbsp; &nbsp;Külön érdemes megemlíteni, hogy a Freeszfe betartotta minden ígéretét, normális oktatási körülmények között zajlottak le az alkalmak, ami jelen esetben napi hat mozgásórát foglalt magába. 
	&nbsp;&nbsp;Összességében számomra felhőtlen és maradandó élményt nyújtott a CEU épületében töltött öt nap, ami zajlott esőben, szélben, napsütésben, színészhallgatók között, és minden délután izomlázzal ért véget.
	&nbsp; &nbsp;Ha lesz jövőre is, nem kérdés, hogy melyik táborba fogom leadni a jelentkezésem először.&nbsp;
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ChatGPT]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1507929</link><pubDate>2025-07-08 14:43:18</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
	
	Csak egy hirtelen ötlet volt. Megkérdeztem a ChatGPT-t, mit mond a blogról. Nos, ezt:
	&nbsp;

	Főbb infók és hangulatképek
	
	A blog a sokszínű tartalmakat ötvözi: közönségtörténetek, háttérsztorik, kulisszafotók, eseménybeszámolók &#8211; és természetesen kultúrához kapcsolódó érdekességek.
	
	Vizualitás &amp; kapcsolódás
	
	A blogon belül színházi kulisszák mögötti fotók is megjelennek melyeket Facebook-videók egészítenek ki.
	A Facebook oldalukról is elérhető, ami a képeken, videókon keresztül szintén a közönséget szólítja meg.
	
	Históriás tartalmak
	
	Régebbi cikkekben olvasható a színház története &#8211; például az 1823-as alapítás, építészeti fejlődés. 

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJÁN]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1507924</link><pubDate>2025-06-21 23:55:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	Fotók: MNSZ-blog

	,,Itt a jó ozsonna &#171;kedveseim, jertek!
	Az illatos kávé, s a drága bival-tej
	Sok szivet felderit, s sok bánatot hajt el.
	Kávét az asszonytól ne irigyeljétek,
	Hisz annak az vigasz, orvosság és étek."&nbsp;
	(Jókai Mór)

	&nbsp; &nbsp;Kahvehane, vagy keleti kávézó és a keleti gasztronómia italkülönlegességeinek bemutatása a Színészmúzeumban. Az érdeklődők Feszty Róza visszaemlékezéséből azt is megtudhatták, hogyan kávézott a Jókai-család...
	&nbsp; &nbsp;Személyes meglepetés, aki a kávét kínálta, tanítványom volt, osztályfőnöke voltam.
	
	
	
	Sanzonest a Miskolci Galéria udvarán
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[     ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1507821</link><pubDate>2025-06-12 19:15:16</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	Az évad előadása a nagyszínházi produkciók közül:
	Peter Weiss: Marat/Sade &#8211; rendező: Rusznyák Gábor
	
	Az évad előadása, a játékszíni és kamaraszínházi produkciók közül:
	Alexandru Popa: Pókfonálon &#8211; rendező: Rusznyák Gábor
	
	Az évad színművésznője: Rudolf Szonja
	(Shakespeare: Rómeó és Júlia &#8211; Júlia, Lőrinczy Attila: Az üvegcipőn túl &#8211; Irma)
	
	Az évad színművésze: Bodoky Márk
	(Shakespeare: Rómeó és Júlia &#8211; Rómeó, Peter Weiss: Marat/Sade &#8211; Kikiáltó)
	
	Az évad&nbsp; &#8222;mellék&#8221;szereplője: Rózsa Krisztián
	(Shakespeare: Rómeó és Júlia &#8211; Mercutio) &nbsp;
	
	Az évad táncművésze: Filippo Nestola
	(Kozma Attila: Mayerling &#8211; Rudolf koronaherceg)
	
	Az évad legelgondolkodtatóbb előadása:
	Peter Weiss: Marat/Sade &#8211; rendező: Rusznyák Gábor
	
	Az évad legfelhőtlenebben szórakoztató előadása:
	Zerkovitz Béla: Csókos asszony &#8211; rendező: Szőcs Artur
	
	Az évad zenés előadása:
	Peter Weiss: Marat/Sade &#8211; rendező: Rusznyák Gábor
	
	Az évad táncelőadása:
	Kozma Attila: Mayerling
	
	KülönLEGes:

	1. A nézői generációs különbségeket az előadás fogadtatásában leginkább feloldó előadás: Shakespeare: Rómeó és Júlia &#8211; rendező: Béres Attila
	2. Két egyfelvonásos opera egy este, kortárs (ősbemutató) és klasszikus mű egységbe foglalása: Cser Ádám: Atelier / Leoncavallo: Bajazzók &#8211; rendezők: Cser Krisztián &amp; Hámori Szabolcs / Szabó Máté
	3. Klasszikus magyar darab &#8211; Molnár Ferenc: Az üvegcipő &#8211; továbbgondolása, folytatása: Lőrinczy Attila: Az üvegcipőn túl &#8211; rendező: Keszég László
	4. Említésre méltó színfolt: A karácsony hangjai &#8211; az MNSZ Énekkarának önálló produkciója
	
	Az évad díszlete:
	Shakespeare: Rómeó és Júlia &#8211; Horesnyi Balázs Jászay-díjas, Érdemes művész
	
	Az évad jelmezei:
	Peter Weiss: Marat/Sade &#8211; Tihanyi Ildi

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ÉVADZÁRÓ 2024/25-ÖS (201.) ÉVAD]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1507790</link><pubDate>2025-06-10 17:46:36</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	&#8222;Egyre fontosabb a színház feladata&#8221;&nbsp;

	Június 10-én tartotta évadzáró társulati ülését a miskolci teátrum, ahol felidézték a 2024-2025-ös évad legemlékezetesebb pillanatait, valamint átadták az évad elismeréseit.

	

	Fotók: mnsz-blog

	&#8722; A legutóbbi, immáron a harmadik igazgatói pályázatomat Picasso idézetével zártam: &#8222;A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát.&#8221; Úgy érzem, ahogyan nehezednek a hétköznapjaink, úgy egyre fontosabbá válik a színház, a mi színházunk feladata. Ebben az évadban ennek a társulatnak, ennek a közösségnek napról napra sikerült lemosnia a port, köszönöm nektek! &#8211; szólt a társulathoz Béres Attila&nbsp;igazgató, aki 2025 februárjától újabb öt évig vezetheti a Miskolci Nemzeti Színházat a Művészeti Tanáccsal (Szabó Máté, Rusznyák Gábor, Keszég László, Szőcs Artur) közösen.

	

	

	Berencsy Sándor Máté, Miskolc Megyei Jogú Város Köznevelési-, Kulturális-, Ifjúsági- és Sport Bizottságának alelnöke a város önkormányzatának nevében köszönte meg a színház és a társulat kiemelkedő és alázatos szakmai munkáját. &#8211; Öröm rátok nézni. Sokat járok a város főutcáján, és nem tudok úgy elmenni a színház mellett, hogy valaki ne fotózná akár az épületet, akár a társulati fotókat vagy a kirakatot, az előadásokat hirdető plakátokat. Gyakran beszélgetek a város lakóival, hogy mit tartanak fontosnak Miskolcon, hogy szerintük mi a város legnagyobb értéke. Az első helyen a Miskolci Egyetem áll, a második helyen a Színház, és a főutca ikonikus szakasza, a Forint a harmadik helyet foglalja el a miskolciak szívében. Nem véletlenül a miskolci az ország legjobb vidéki színháza, de én bátran merem azt mondani, hogy az ország legjobb társulata ti vagytok. Köszönjük az egész éves munkátokat!&nbsp;

	Ezután Béres Attila ismertette a 2024-2025-ös évad sikereit, elismeréseit, kiosztásra kerültek a társulati és a közönségszavazás díjai.

	Díjak, elismerések az évadban:

	Gyévuska &#8211; Legjobb előadás, Városmajori Színházi Szemle (rendező: Ascher Tamás)
	Mészöly Anna &#8211; Junior Prima-díj
	Mészöly Anna &#8211; Déryné-díj
	Mészöly Anna &#8211; Az év színésznője - Arany Medál díj
	Kozma Attila &#8722; Táncművészetért-díj (Táncpedagógusok Országos Szövetsége)
	Kozma Attila &#8211; kategóriagyőztes a Prima-díj Magyar Színház-, film-és táncművészet kategóriájában

	Salat Lehel, valamint Keresztes Sándor színművészek a Kolozsvári Magyar Színház Örökös tagjai lettek, az elismerést a teátrum színjátszásának felvirágzását szolgáló művészetükért érdemelték ki.

	&nbsp; &nbsp;2025. május 25-én az Európai Színházi Unió (melynek a miskolci színház jelenleg egyetlen magyarországi színházként tagja) Miskolcon tartotta közgyűlését, melynek alkalmával közel húsz európai színház vezetője látogatott el a városba és tekintették meg a miskolci előadásokat, melyekről rendkívül elismerően nyilatkoztak.&nbsp;Az Uniós tagságnak köszönhetően a Vadkacsa&nbsp;című előadás idén Ljubljanában vendégszerepelt a Szlovén Nemzeti Dráma Színházban hatalmas sikerrel, a szlovén társulat pedig szeptemberben érkezik Miskolcra, méghozzá a Cyrano de Bergerac című produkcióval.
	&nbsp; &nbsp;A Miskolci Balett A szerelem hatalma&nbsp;című előadással örvendeztette meg a budapesti közönséget a Nemzeti Táncszínházban, valamint ugyanezen produkcióval Lengyelországban, a Teatr Rozbark színpadán is felléptek.
	&nbsp; &nbsp;A Városmajori Szabadtéri Színpadon a Gyévuska&nbsp;című előadás vendégszerepelt, mely a Szemle Plusz programjának Legjobb előadása lett.&nbsp;A miskolci társulat idén is látható lesz a Városmajorban: a szabadtéri színházzal közös produkcióként mutatják be a Csetepaté Chioggiában&nbsp;című vígjátékot Rusznyák Gábor rendezésében július 3-án, A kétfejű fenevad&nbsp;pedig a Szemle Plusz programjában versenyez szeptember 7-én.&nbsp;Június 13-án az Országos Színházi Találkozón az Ivanov&nbsp;című előadással vesz részt a társulat Szolnokon, június 17-én pedig a debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpadon lesz látható a Kölcsönlakás&nbsp;című előadás.

	A színház idén is elindította saját közönségszavazását, ahol a nézők szerint az évad Legjobb színművésznője Rudolf Szonja, az évad Legjobb színművésze Fandl Ferenc volt, az évad Legjobb előadásának pedig a Rusznyák Gábor rendezésében készült Pókfonálon című előadást választották. A társulati szavazáson a teátrum dolgozói is leteszik voksukat egy-egy kollégájuk mellett az évad során nyújtott kiemelkedő teljesítményükért. A Legjobb zenekari művész Váradi Zoltán hegedűművész, koncertmester lett. A Legjobb énekkari művész díját Kacsenyák Gábornak ítélte a társulat, a Legjobb táncművész idén Filippo Nestola volt a társulat szerint, aki a Mayerling című előadás főszerepét táncolhatta el. Az Évad színművészének Rudolf Szonját választotta a miskolci társulat, aki térdműtétjéből lábadozva online csatlakozott a társulathoz az évadzárón. Idén a legtöbbször Puskás Balázs egyetemi hallgató lépett színpadra, aki a következő évadtól a színház társulatának tagja lesz Mikita Dorka Júliával egyetemben.
	&nbsp; &nbsp;A Legjobb műszaki kollégának&nbsp;járó elismerést Sebestyén Balázs&nbsp;bútortárvezető vehette át, az évad Legjhobb kulisszák mögötti kollégája&nbsp;Petróné Balogh Judit és Kiss Nikoletta jelmezasszisztensek lettek, a Legkedvesebb nézőtéri dolgozó díját&nbsp;pedig Heves Jánosné Ágika&nbsp;vehette át. A színház vezetősége által odaítélt Spiritus-díjat Tesbér Zoltán&nbsp;karbantartó érdemelte ki az évadban nyújtott kiemelkedő munkájáért, a Művészeti Tanács Díját&nbsp;pedig Kriston Szabolcs&nbsp;kelléktárvezető kapta. A Művészeti Tanács idén megalapította az Itt a helyem-díjat&nbsp;is, melyet annak a színházi kollégának adnak, aki alázatos munkájával, hűségével és odaadásával teszi azzá a Miskolci Nemzeti Színházat, ami. Idén ezt a díjat Kincses Károly színművész kapta. Gáspár Tibor&nbsp;színművész idén Örökös tagja&nbsp;lett a Miskolci Nemzeti Színháznak.

	&nbsp; &nbsp;Idén 481 előadást&nbsp;tartott a teátrum. Összesen közel 125000&nbsp;tekintette meg az előadásokat, valamint 94 tantermi előadásra (4700 néző)&nbsp;és 11 vendégjátékra (közel 5000 néző)&nbsp;is sor került. A 201. évadban 37 előadást látott vendégül a színház.&nbsp;Idén is megrendezésre került a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál, és a Határtalan Napok, valamint Bartók Tavasz egyik produkciójának is otthont adott a teátrum.

	Jubilálók az évadban:
	25 éve a színházban:&nbsp;Demeter Sándor,&nbsp;Koseczky Imre,&nbsp;Nagy Nándor,&nbsp;Petró Péter,&nbsp;Pollner György,&nbsp;Verebélyi István
	30 éve a színházban: Hovanyecz Rita,&nbsp;Barba Péter,&nbsp;Gál Péter,&nbsp;Márton András

	&nbsp; &nbsp;A következő évadban Edvi Henrietta, Rusznák Adrienn és Simon Zoltán már nem lesz a teátrum állandó társulati tagja, a műsoron maradó előadásokban azonban természetesen láthatja még őket a közönség.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[SZÍNHÁZI KULISSZAFOTÓK - MEGRENDELÉSI LEHETŐSÉG]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1507521</link><pubDate>2025-05-25 21:39:51</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
				
				&nbsp;
		
	


	&nbsp; Színházi kulisszafotók a Miskolci Nemzeti Színházból, valamint lenyűgöző természetfotók rendelhetők az alábbi linken. A képek alkotója Kónya Máté, aki "Az Év BISEL Fotósa" és más pályázatok nyertese is lett már azóta, hogy egy évvel ezelőtt bemutatkozó kiállítását megrendezte a Miskolci Nemzeti színházban. Arról az eseményről és a fiatal fotósról a blog&nbsp; tudósított részletesebben.
	&nbsp;&nbsp; Képeit jó szívvel ajánlom figyelmükbe, saját lakásom falait is díszíti néhány. Megrendelés és továbbiak .
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A 202.! ÉVADHIRDETŐ RENDEZVÉNY 2025/26 - VIDEÓVAL!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1507241</link><pubDate>2025-05-04 18:17:53</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Ma (Seres Ildikó színművésznő rendezésében) megtartotta hagyományos évadhirdető rendezvényét a Miskolci Nemzeti Színház, felidézve a mostani és megelőlegezve az új évad produkcióit.&nbsp;Béres Attila direktor bejelentette, hogy májusban az Európai Színházi Unió tagszínházainak vezetőit látja vendégül a teátrum, akik jó néhány előadást meg fognak tekinteni, és az unió közgyűlésére is&nbsp;Miskolcon kerül sor.&nbsp;
	&nbsp; &nbsp;Az Ivanov című előadást beválogatták az idén Szolnokon megrendezésre&nbsp;kerülő Országos Színházi Találkozóra, a&nbsp;Kölcsönlakás című bohózat a debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpadon&nbsp;vendégszerepel, A kétfejű fenevad című előadás pedig bekerült a Városmajori&nbsp;Szabadtéri Színpad Szemle Plusz programjába.
	&nbsp; &nbsp;Fotók: mnsz-blog - a bejegyzés végén található képre kattintva negyedórás videós ízelítő nyílik a blog Youtube csatornájáról, melyben a fotókon nem szereplő közreműködőkkel is találkozhatnak.

	

	Bodoky Márk

	

	Salat Lehel

	

	Baranyi Emma &amp; Tóth Dominik

	

	Kokics Péter

	

	A Miskolci Balett

	

	A zongoránál Nagy Nándor

	

	Tegyi Kornél

	

	Kacsenyák Gábor és az MNSZ Énekkarának tagjai

	

	Harsányi Attila

	

	Molnár Anna

	

	Mikita Dorka Júlia

	

	Varga Andrea &amp; Baranyi Emma

	

	Lajos András

	

	Béres Attila direktor

	Az új évad tervezett bemutatói:
	
	Nagyszínház

	Claude Magnier: Oscar - bohózat (rendező: Szőcs Artur)

	Jacobi Viktor: Sybill - operett (rendező: Szabó Máté)

	Joshua Sobol-Jávori Ferenc &#1369;&#1369;Fegya&#1370;&#1370;: Gettó - zenés színmű (rendező: Béres Attila)

	Giacomo Puccini: Bohémélet - opera (rendező: Szőcs Artur)

	Csiky Gergely nyomán, a Mohácsi testvérek átdolgozása alapján: Buborékok - keserű&nbsp;komédia (rendező: Rusznyák Gábor)

	&nbsp;

	Kamaraszínház

	Carlo Goldoni: Csetepaté Chioggiában - vígjáték (rendező: Rusznyák Gábor)

	Michael Ende: Puncspancs - mese (rendező: Kovács Dániel Ambrus)

	Miskolci Balett: Jókai Mór: Az arany ember - dramatikus táncjáték (koreográfus: Kozma&nbsp;Attila)

	Füst Milán: Máli néni - vígjáték (rendező: Csiszár Imre)

	Anton Pavlovics Csehov: Platonov (Apátlanul) - színmű (rendező: Keszég László)

	Miskolci Balett: Arany János: Toldi - táncjáték (koreográfus: Kozma Attila)

	&nbsp;

	Játékszín

	Martin McDonagh: Leenane szépe - kortárs színmű (rendező: Keszég László)

	Székely Csaba: Bányavirág - kortárs magyar tragikomédia (rendező: Béres Attila)

	Miskolci Balett: Arany János: Ágnes asszony és... - táncballadák (koreográfus: Kozma Attila&nbsp;és Szőllősi Kriszta)

	

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[OPERA ŐSBEMUTATÓ ÉS KLASSZIKUS EGY ESTE ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1506455</link><pubDate>2025-03-18 10:00:08</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	Nagy dolog az, ha új magyar opera születik, és nagy dolog, ha segíthet a műfaj iránti előítéletek oszlatásában.
	&nbsp;&nbsp; Kedves, fiatal, középiskolás barátom, B. (nem mintha titok volna a neve és bizonyára nem haragudna, ha kiírnám, de nem ezt most a leglényegesebb) azt mondja, megnézi még egyszer. Bár a Bajazzók állt közelebb hozzá, hajlik rá, hogy adjon neki újabb esélyt. Van tehát remény!
	&nbsp;&nbsp; A klasszikus operával is az a helyzet, hogy inkább ritkaság, bár megesik, hogy valaki életében először részt vesz egy operaelőadáson és azonnal örökre meg is fogja a műfaj. Éppen ezért nem mindegy az sem, hogy melyik opera lesz életében az első. Nemigen kellene mondjuk Wágnerrel kezdeni, inkább Mozarttal, Verdi, Puccini&#8230; És akkor jön a kortárs opera, ami egészen más hangzás, más a zenei formanyelv, nem olyan simulékony, sokszor inkább felkavaró, összerázó, zaklatott &#8211; abba is bele kell szokni ahhoz, hogy az ember kedvelje &#8211; és ugyanúgy nem mindegy, melyik lesz az első.&nbsp;&nbsp;
	&nbsp;&nbsp; A kortárs egyfelvonásos az este első felét tölti ki, majd a szünet után Leoncavallo Bajazzókja következik. A kettő szorosan összekapcsolódik, Cser Ádám (a blog korábbi interjúját vele&nbsp;&nbsp;olvashatják) zeneszerző, karmester, a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatójának Atelier című operája (a szövegkönyvet Ari-Nagy Barbara dramaturg írta a szerző és Szabó Máté rendező vázlatának felhasználásával) színház a színházban történetként abba a munkába enged bepillantást, ami egy bemutatót megelőz. És ez máris érdeklődést kelt a nézőben.
	&nbsp;&nbsp; Az este két része közti szoros tartalmi kapcsolat pedig azt is eredményezi, hogy a látvány, díszlet is kapcsolódik. Horesnyi Balázs munkájában a mindkét részben jelenlévő elemek &#8211; beleértve a vetítést is &#8211; vizuálisan is egységbe fogják a kortárs és a klasszikus művet.
	&nbsp; &nbsp;Az Atelier cselekménye szerint a színházban a Bajazzók bemutatójára készülnek, a szereplők a színtársulat tagjai, művészek és háttérmunkások. Igen ám, de krimibe illő váratlan fordulatként kiderül, hogy eltűnt a primadonna. Ettől a pillanatól kezdve mindenki azon izgul és dolgozik &#8211; felkutatásán túl &#8211;, hogy az előadást megmentsék, s nem csak kulisszatitkok tárulnak fel, szakmai vitáknak lehetünk tanúi, hanem a szereplők jellemét és egymáshoz való viszonyukat (ami akár az előadás sorsára vagy milyenségére is hathat) is megismerjük. Íme, hát ilyen a néző előtt máskor rejtve maradó társulati lét, ilyen egy társulat, Milyen is? Hát olyan, mint a mi környezetünk, hasonló emberi gondokkal, igyekezetekkel, vágyakkal. &#8222;Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő.&#8221; (Shakespeare) De meg is fordíthatjuk. Benne minden színész (férfi és nő) &#8211; individuum, akkor is, ha egyéniségét alárendeli a közös célnak, a produkciónak.&nbsp;
	&nbsp; &nbsp;A zene oly módon mai és oly módon tükrözi a cselekmény, a szöveg izgalmát, lendületét, amivel fogódzó lehet a kortárs opera megkedveléséhez, ha egyébként megvan a hallgatóban a kellő nyitottság, netán még arra is hajlandó, mint fiatal barátom, B., hogy másodszor is ízlelgesse, ismerkedjen vele. Változatosság, lendület, erős drámai hatás, misztikum (a rablóvezér ballada), zenei idézetek a Bajazzókból &#8211; talán ezek a főbb jellemzők, amelyekből összeáll Cser Ádám hatásos zenéjének szövete.
	&nbsp; &nbsp;Az est második része, a klasszikus dallamvilág egészen más (videós ízelítő a Bajazzókból&nbsp;&nbsp;), de hallgatása közben ott van a tudatalattinkban az első rész élménye is, így kapva kortárs és klasszikus egységeként komplex operai élményt.
	
	(Az mnsz-blog fotói és videófelvétele a bemutatót két nappal megelőző próbán készültek.

	

	

	

	

	

	

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ÉLETIGENLŐ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1506530</link><pubDate>2025-02-01 14:20:40</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
		
	


	
	
	Korábbi, a blog számára készült beszélgetésünk (elolvasható&nbsp;) során szóba került, hogy Radnótit mennyire szereti, így a beszélgetés hangos melléklete Radnóti vers lett, az Októbervégi hexameterek.&nbsp; hallgatható meg. Február végén A Sub Rosa Cafe különtermének intim terében az Életigenlő című est &#8211; melyen Bodoky Márk működött közre &#8211; tágabb betekintést engedett Feczesin Kristófnak a költő és művei iránti bensőséges viszonyáról, mély szeretetéről. A naplójegyzetekből, versekből összeállított előadás szándéka &#8222;mementót állítani ennek a zseniális elmének&#8221; volt, ez maradéktalanul és a hallgatóságot mélyen megérintve valósult meg. Ha lesz még rá további alkalom, mindenkinek őszintén ajánlom!&nbsp; 
	&nbsp;

	Feczesin Kristóf / Fotó: mnsz-blog

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[NEM MINDEGY!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1506316</link><pubDate>2025-01-09 14:19:47</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	Gyakran találkozom a színházról szóló közbeszédben fogalmak helytelen használatával, keverésével. Mi is az a négy fogalom, amit gyakran kevernek?
	1. Darab &#8211; ez maga a mű, amely lehet klasszikus vagy modern, lehet különböző műfajú, de mindenképp ez az &#8222;alapanyag&#8221;, amiből megszületett, amit a színpadon látunk. Vagyis, az előadás. Aminek van rendezése, magának az alapanyagnak pedig lehet feldolgozása, s kerülhet abban a formában színre.
	2. Előadás &#8211; amit látunk, nézünk a színpadon. Darab és előadás, ezek nem szinonimák, az előbbiből születik az utóbbi. Ebből az is következik, hogy mondhatja valaki azt, nagyon tetszik neki a darab és mondhatja azt, nagyon tetszik az előadás, de a kettő nem jelenti ugyanazt. Előfordulhat, hogy tetszik a darab maga, de nem tetszik az előadás, ahogyan színpadra állították, rendezték, előadják. Jó esetben persze tetszhet mindkettő!
	3. Feldolgozás &#8211; a szerző megalkotta művét, azután egyszerre csak egy másik szerző, dramaturg, rendező úgy gondolja, ő bizony át- vagy feldolgozza, az eredeti alapanyagból létrehoz egy ahhoz ugyan kisebb-nagyobb mértékben hasonló, mégis új produktumot. Egy feldolgozást. Tehát nem helyes használat a &#8222;tetszik nekem ez a feldolgozás&#8221; akkor, amikor az eredeti mű került színpadra, de érdekes, megragadó rendezésben, s az tetszik nekünk. &nbsp;
	4. Rendezés &#8211; lásd a 2. és 3. pontot! 
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[RENDEZŐASSZISZTENST KERESNEK]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1506350</link><pubDate>2025-01-08 17:36:01</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	A Miskolci Nemzeti Színház Nonprofit Kft. felvételt hirdet rendezőasszisztensi pozíció betöltésére.
	Feladatok:
	&#8211; színházi produkció létrehozásának háttérmunkájában való részvétel
	&#8211; a rendező munkájának segítése
	&#8211; folyamatos kapcsolattartás a produkció résztvevőivel, információk folyamatos átadása
	&#8211; próbatábla egyeztetése
	Pályázati feltételek:
	&#8211; legalább középfokú végzettség
	&#8211; MS Office programok (Word, Excel) magabiztos felhasználói szintű ismerete
	&#8211; kiváló kommunikációs készség
	&#8211; önálló és csapatban való munkavégzés
	&#8211; konfliktuskezelő és problémamegoldó képesség
	&#8211; rugalmasság és terhelhetőség
	&#8211; precíz, pontos munkavégzés
	&#8211; büntetlen előélet, cselekvőképesség
	Előnyt jelent, de a jelentkezésnek nem feltétele:
	&#8211; színházi tapasztalat (akár rendezőasszisztensi munkakörben)
	&#8211; valamilyen idegen nyelv ismerete
	Jelentkezésed akkor is szívesen várjuk, ha nincs szakmai tapasztalatod, de nyitott vagy a kihívásokra és érdekel a színház izgalmas világa!
	Jelentkezés módja:
	A jelentkezésedet írásban, fényképes szakmai önéletrajzzal és motivációs levéllel a titkarsag@mnsz.hu e-mail címre várjuk
	vagy
	személyesen a színház portáján adhatod le a 3525 Miskolc, Déryné u. 1. szám alatt.
	A jelentkezés benyújtásának határideje: 2025.02.06.
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[        ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1506219</link><pubDate>2024-12-24 19:00:18</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;&nbsp; Mindig is nagyon szerettem olvasni és a szüleim örültek ennek, hozzá is segítettek, hogy rengeteg érdekes regény, vers, ismeretterjesztő mű lehessen társam. Az én időmben &#8211; azaz, az én időm számomra mindig az, amiben éppen élek, az én időm volt a gyermekkor is és a mostani is &#8211; tehát &#8222;az én időmben&#8221; népszerű sorozat volt gyermekeknek, fiataloknak Az én könyvtáram. Havonta (két havonta?) érkezett meg mindig az újabb kötet, alig vártam. De ott voltak a felnőtteknek szánt akkori Aranykönyvtár és Milliók könyve sorozatok kötetei is és ha a könyvesboltban szemet vetettem sorozatokon kívüli munkákra, azokat is megvehettem. A karácsony pedig elképzelhetetlen volt könyvek nélkül a fa alatt. Igazából bármilyen más, örömet tényleg okozó dolgok voltak is ott még, mindig úgy éreztem, a könyv az igazi karácsonyi ajándék! &nbsp;
	&nbsp;&nbsp; Az olvasás, az irodalom és a színház közötti összefüggés nyilván magától értetődő. A karácsony környéki előadások csodáját (mint ahogyan az év közbenit sem) nem élhettem meg, a ma is kis városban, ami akkor még csak egy nagyobb falu volt, nem volt színház, a tömegközlekedési lehetőségek pedig &#8211; hiába volt Miskolc viszonylag közel &#8211; meg sem közelítették a mostanit. (Csodálatosképpen ettől függetlenül már akkor rajongtam a színházért, amit pedig csak a televíziós közvetítésekből ismertem, de erről írtam már más helyén a blognak.) Ma ez másként van, az egész évadban rendszeresen és gyakran ott vagyok ugyan, de az ünnephez közeledve valahogy az előadásoknak, a nézőtérnek és egyáltalán a jelenlétnek is különleges hangulata van.
	&nbsp;&nbsp; Számomra még azért is csodavilág a színház, mert - tudom, ez nem tipikus, de velem megtörtént - hozzásegíthet olyan nem is várt élményhez, mint egy őszinte, mély barátság kialakulása. Az esetem pedig a fotókhoz is megadta a kapcsolatot, s bár addig sem volt érdektelen számomra ez a művészeti ág sem, érdeklődésem megnőtt iránta.
	&nbsp;&nbsp; Fotózás, színházi fotózás, fotó kedves karácsonyi ajándékként&#8230; Összekapcsolódik most már számomra karácsony, könyv, színház, fotó.
	&nbsp;&nbsp; Áldott, meghitt, boldog ünnepet mindenkinek, a kulisszák mögött, színpadon és a nézőtéren egyaránt! 
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[KARÁCSONYRA VÁRVA]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1506214</link><pubDate>2024-12-22 17:09:57</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	

	
	
	Fotók: mnsz-blog
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[PRIMADONNÁK]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505931</link><pubDate>2024-11-27 20:27:12</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Holnapután, november 29-én mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház Ken Ludwig bohózatát, Keszég László rendezésében. A színdarabot Magyarországon a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség képviseli. Az mnsz-blog fotói a mai sajtónyilvános próbán készültek.
	
	

	

	
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[SEGÍTHETNEK SZAVAZATAIKKAL!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505923</link><pubDate>2024-11-24 12:25:49</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Az Energiaügyi Minisztérium Nemzetközi BISEL Fotópályázatot hirdetett az Európai Uniós tagállamok fiataljai számára. Az olvasók többször is találkozhattak már Kónya Máté Bertalan nevével, amellett, hogy tudósítottam  a Miskolci Nemzeti Színházban megrendezett színházi és természetfotós kiállításáról, időnként a blog is kap tőle képeket. Az Év BISEL fotósa 2024 elnevezésű itthoni fotópályázaton első lett a 16-18 éves kategóriában, most pedig segíthetik szavazataikkal a nemzetközi pályázaton, amelyre "Az európai vízfolyások változatos makrogerinctelen faunájának és a velük táplálkozó madárfajoknak a bemutatása egyedi víz alatti és víz feletti fényképeken keresztül&#8221; témában lehetett indulni.
	&nbsp;&nbsp;&nbsp; A https://bisel.hu/votes linken a képek alatti SZAVAZOK gombra kattintva felugrik egy ablak, amelybe be kell írni a szavazó e-mail címét, majd ezt követően megint a SZAVAZOK gombra kell kattintani. Ezután a szavazó által megadott e-mail címre megérkezik egy levél (lehet, hogy a SPAM mappába kerül), amely az érvényesítő linket tartalmazza, arra kell rákattintani. Ha minden rendben ment, akkor a linkre kattintás után a BISEL honlapon megjelenik az a kép, amire a szavazó leadta szavazatát. Az online szavazás 2024. november 25-én 00:00 és 2024. december 12-én 12:00 óra között lehetséges. Egy képre egy e-mail címmel csak egyszer enged szavazni a felület és adott IP címről 2 percen belül nem fogad el másik szavazatot a
	rendszer. (* BISEL: Biotic Index at Secondary Education Level / Biotikus Index a Középiskolai Oktatásban) 
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[18.000 BOLDOG EMBER]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505826</link><pubDate>2024-11-08 20:58:45</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	André Rieu und seine Johann Strauss Orchester - Wien, 2024.11.06. Csodálatos este volt. 18.000 boldog ember a nézőtéren, csupa mosoly, öröm, meghatottság, humor, önfeledt taps, nevetés, tánc. Világslágerek és &#8211; amiért itt a blogon is helye lehet &#8211; népszerű részletek operettekből, operákból, többek közt a tavalyi miskolci évadban látható volt Csárdáskirálynőből is. Remélem, a nagyjából 18 perces videós ízelítő (az utolsó képre kattintva nyílik a blog Youtube csatornájáról) érzékeltetni tudja a hangulatot. (Fotók és videó: mnsz-blog)
	
	
	
	
	&nbsp;

	
	
	
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[SHAKESPEARE: RÓMEÓ ÉS JÚLIA / TRAGÉDIA (VIDEÓVAL!)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505700</link><pubDate>2024-10-20 20:43:30</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Generációs lázadásnak is nevezhetjük tán, hogy Júlia és Rómeó (Júlia mondja ki, gondolkodásában ezzel megelőzve Rómeót, ezért a névcsere itt) úgy érzi, az átkos viszály konvencióját ők már elvethetnék.
	&nbsp;&nbsp; Generációs szakadék nyílik-e a nézőtéren vagy éppen ellenkezőleg ez az igencsak nem hagyományos előadás felszámolni fogja azt &#8211; ezen tűnődtem, amikor először láttam. A végére egyértelműen az utóbbi mellett döntöttem.
	&nbsp;&nbsp; A teljes írás fotókkal és videó felvétellel a Bemutatók 2024/25-ös évad rovatban található!
	
	
	Fotó: mnsz-blog
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[          ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505672</link><pubDate>2024-10-15 18:38:38</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
		
	


	Nem először írok a személyes és online jegyvásárlás témájáról és azt sem ígérem, hogy most már biztosan utoljára. A tegnapi nap történéseit nem tudom nem górcső alá venni, azazhogy mit is beszélek, színházi látcsővel nézni, annál is inkább, mert nem csak a helyzet elszenvedője voltam magam is, de kapok az MNSZ-ről szóló blog szerkesztőjeként üzeneteket, kérdéseket. Eddig minden alkalommal igyekeztem lojális, de tárgyilagos és mindkét fél &#8211; jegyvásárlók, illetve a színház &#8211; álláspontját bemutató lenni. A szándékom most is ez.
	&nbsp;&nbsp;Szögezzük le, hogy aki nem Miskolcon él, szívesen vállalja az utazást az előadásokra, de nem tud a jegyért is külön odautazni vagy dolgozik, nem tud sorban állni, akár ezért, akár azért az online vásárlás marad neki, az abban a rendszerben, amelyben az első nap csak a személyesen megjelenők kaphattak jegyet és az online árusítás csak másnap kezdődött igenis hátrányba került! Ami természetesen nem tetszett a nézőnek, aki azt látta, hogy minden igazán jó hely elkelt az első nap, ő &#8222;válogathat&#8221; még a kevésbé vagy sokkal rosszabbak között. Nem elítélhető azért, ha nem &#8211; mondjuk &#8211; csak a legfelső emeletről szeretné látni az előadást. És nem helytálló az az &#8222;érv&#8221;, hogy onnan is ugyanazt az előadást látja. Nagyon nem mindegy a látószög, a távolság, a kényelem sem, ezek mind hozzátartoznak a nézői élményhez és befolyásolják annak minőségét.
	&nbsp;&nbsp; A hivatalos válasz rendre az volt az elégedetlenkedő hangokra, hogy nem, semmi hátrány nem éri az online vásárlókat. Mondanék két példát. Volt több képernyő fotóm is, aztán kidobtam őket, most sajnálom, nem tudom például bemutatni azt, amelyen látszott, hogy a Feketeszárú cseresznye című produkcióra a jegyvásárlás másnapján, az online vásárlás megnyílásakor, 10:01 órakor, tehát rögtön az első percben összesen 1 (azaz egy) darab szabad hely volt a teljes online vásárlóközönségnek! A többi mind elkelt előző nap, személyesen. Itt tehát még csak nem is arról volt szó, hová kap jegyet az ember. Nem érte hátrány őket? Valamivel jobb &#8211; de nem jó &#8211; volt a helyzet tavaly november 15-én 10:00 órakor, miután végre elkezdődött az online értékesítés is, akik nem tudtak előző nap személyesen odamenni, azoknak a szilveszteri előadásra az első hat sorban például volt még 9 hely összesen, erkély páholyba 2 hely, a páholy hátsó sorába, ahonnan alig lehet valamit látni a színpadból. Nem érte hátrány őket?
	&nbsp;&nbsp; Az indoklás, magyarázat erre a rendszerre (korábban egyszer már megírtam ezt) egyébként így szólt: &#8222;Technikai ok miatt döntöttünk úgy, hogy ezentúl ilyen formában indítjuk a jegyvásárlást. Sokszor előfordult, hogy a jegyirodánk kollégái nem tudták a helyszínen jegyet váltani kívánó nézőnknek biztosítani a kiválasztott helyeket, ugyanis a rendszerben az online foglalások sokszor ütköztek a jegyirodánk munkatársai által foglalni kívánt jegyekkel. Az ilyen kellemetlenségek elkerülése végett határoztunk úgy, hogy az online jegyvásárlást egy nappal később indítjuk. Vagy az online jegyet vevő néző vagy a helyszínen jegyet venni akaró néző esik el a jegyvásárlás lehetőségétől, mert az elektronikus jegyrendszer nem tudja kezelni az egyszerre, egy időben beérkező foglalásokat - ugyanazon helyre. A vásárlás folyamata itt megakadhat, igencsak kellemetlenséget okozva ezzel jegyirodánk kollégáinak és a nézőnek is.&#8221; Én sem teljesen értettem a dolgot.&nbsp; Rendben, ez világos. De a 2. naptól kezdve és az összes többi napon már nem áll fenn? Technikailag ugyanaz lesz a helyzet, nem? A következő magyarázatot kaptam: "A jegyrendszerbeli összeakadás természetesen máskor is előfordulhat, azonban a jegyirodánk kollégái jelezték, hogy ez többnyire csak a jegyvásárlás első napján történik meg, hiszen itt sokan akarnak egyszerre jegyet vásárolni, és nagyon sok esetben már tarthatatlan volt a helyzet. Ahhoz, hogy egy esetleges összeakadás után újra elérhető legyen a jegy (hiszen az is előfordul, hogy senki nem tud venni, mert mindenkinek azt jelzi, hogy már megvették), kb. 40-45 perc kell, amíg a rendszer helyreáll."
	&nbsp;&nbsp; No, így már sokkal világosabb és megérthetőbb volt minden &#8211; emlékeznek, azzal kezdtem, hogy igyekeztem és igyekszem tárgyilagos lenni &#8211; de azért sajnos mégis az a helyzet, hogy az online vásárlók már eleve hátrányban voltak. A problémát ugyan az nem oldotta volna meg, de még el sem ismerni ezt, csak borzolta tovább a kedélyeket.
	&nbsp;&nbsp; Elérkeztünk a tegnapi naphoz, visszaállt &#8211; jelezte a színház közösségi csatornája már a múlt héten &#8211; a korábbi, néhány évvel ezelőttig élő rendszer és a személyes és online vásárlás egyazon időpontban kezdődött, délelőtt 10 órakor. Fanfárok, örömujjongás és hasonlók&#8230; De hogy mutatott ez a gyakorlatban? Való igaz, lehetett venni 10 órától online is jegyeket. Tehát ki lehetne mondani, hogy az ígéret teljesült. Ha nem volnának azok a bizonyos részletek, amiben az ördög&#8230; vagy a színház nem kedvesen, hanem kellemetlenül pajkos koboldja rejtőzik. Lehetett venni online is jegyeket, de eleve, az első perctől korlátozott előadásokra és korlátozott helyekre!

	
		
			
				
				2024.10.15., 10 óra 00 perc 48 másodperc, online elérhető helyek a Feketeszárú cseresznye november 23-i előadására 
				&nbsp;
		
	


	&nbsp;Lévén szintén nem miskolci lakos, magam is odaültem a kellő időpontban a gép elé. Fentebb említettem korábbi &#8222;élményemet&#8221; a Feketeszárú cseresznyével. Történetesen tegnap is azzal szerettem volna kezdeni a vásárlást. Két este, mindkettő bérletszünet. November 22: &#8222;Nem elérhető&#8221; , és ez így is maradt délután nagyjából három óráig, amikor egyszerre csak megnyílt, de az első 5 sorba például már egyetlen jegy sem volt, tehát azokat előbb eladták és az online vásárlók csak azután &#8222;válogathattak kedvükre&#8221;. Nem érte hátrány őket? De a 23-i előadással még cifrább a kép, mert 10 óra 00 perc, 48 másodperckor az első 5 sor minden egyes helyét már eladottnak mutatta (lásd a mellékelt képernyőképet!) a rendszer. Negyvennyolc másodperc alatt eladták a személyesen ott sorakozó nézőknek ezt a 145 széket és mind a többi feketével jelzett földszinti és erkély ülőhelyet, beleértve a jegyeik kinyomtatásának idejét is? Nagyon életszerű, nemigaz? (A páholyok itt most nem számítanak, azokat a Nagyszínházba bevitt Feketeszárú cseresznye előadásokon eleve nem adják el, mert a Kamarába tervezett díszletek itt onnan nézve takarják a színpadot.) Sorjáztak a nézői kommentek más időpontokkal kapcsolatban is. Az egyik szerint a Kilépőre például 10:00-kor ugyanúgy &#8222;nem volt elérhető&#8221; a vásárlás, majd 10:40-kor már az jelent meg, hogy elfogyott. Ez is csak úgy lehet &#8211; gondolom én &#8211; hogy online egyszerűen nem is adtak rá lehetőséget. Egy másik néző és jegyet vásárolni akaró kommentelő elmondta: &#8222;A Feketeszárú 22-i előadásra személyesen simán lehet venni 4. sorba jegyet, online meg sem lehet nyitni azt a napot... a 26-i Mayerling első soros jegyet lehet venni személyesen fél 12-kor, de neten az egész előadás le van zárva.&#8221; Egy harmadik néző szerint &#8222;az egész sokkal inkább hasonlított lottósorsolásra, mintsem jegyvásárlásra&#8221;.
	&nbsp;&nbsp; Tehát igen, a nézői visszajelzések igazolják, voltak napok, előadások, amelyekre hiába "egyszerre" kezdték árulni a jegyeket, online lehetőség nem volt a vásárlásra, csak személyes, vagy az online lehetőség csak órákkal később nyílt meg, addig csak személyesen lehetett. A neten jegyvásárlókat sajnos igenis hátrányos megkülönböztetés érte! 
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[SYNGE: A NYUGAT CSÁSZÁRA / RÉMBOHÓZAT]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505608</link><pubDate>2024-10-05 17:16:16</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	Ma este mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínháza Ascher Tamás rendezésében Synge: A Nyugat császára című rémbohózatát. Az mnsz-blog fotója a tegnapi próbán készült. Az előadásról részletesebben - videóval - a Bemutatók 2024/25-ös évad rovatban olvashatnak.
	&nbsp; 
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ALEXANDRU POPA: PÓKFONÁLON - KORTÁRS SZÍNMŰ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505596</link><pubDate>2024-10-01 15:36:32</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
	Edvi Henrietta, Fazakas Júlia, Lajos András, Simon Zoltán, Prohászka Fanni
	
	Nagyon szeretem azokat a minden részletet és minden összefüggést alaposan átgondoltan végigvivő előadásokat, amelyeket Rusznyák Gábor rendezése fémjelez. A részletes beszámolót a Bemutatók 2024/25-ös évad rovatban találják!
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[TALÁN A BOLDOGSÁG / GREAT BALLS OF FIRE & HISTORIA DE UN AMOR AVAGY CSÓKOS ASSZONY MNSZ MÓDRA]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505578</link><pubDate>2024-09-25 18:21:18</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;&nbsp; Bizony jó száz év is elmúlt már, amióta &#8222;a Vampeticsben banda játszott messziről egy Zerkovácot&#8221;, de a mai napig ismertek és népszerűek Zerkovitz Béla Csókos asszony című operettjének dalai, az imént idézett Éjjel az omnibusz tetején és valamennyi többi is. Mi a titkuk? Fülbemászó a dallamuk, jó a szöveg, de ez mégsem volna feltétlenül elég, ha nem volna még valami plusz. Ez pedig a boldogság, ami átjárja ezeket a dalokat. Ezt az érzést bontja ki és erősíti az MNSZ évadkezdő produkciója, melyről a teljes beszámolót a Bemutatók 2024/25-ös évad rovatban olvashatják (fotókkal).&nbsp;&nbsp;
	
	
	A képre kattintva videó nyílik a blog Youtube csatornájáról. A felvétel a 2024.09.19-i próbán készült.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÚOSZ-TAGSÁG]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505459</link><pubDate>2024-09-18 07:29:59</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Bár sok éve tagja voltam eddig is egy újságíró szervezetnek, felvettek a nyomtatott sajtóban és internetes portálokon megjelent színházi tárgyú publikációimnak és színházi blogomnak köszönhetően a Magyar Újságírók Országos Szövetségébe. Örülök neki. 
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A MISKOLCI GYÉVUSKA NYERTE A VÁROSMAJORI SZÍNHÁZI SZEMLÉT]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505518</link><pubDate>2024-09-13 17:53:01</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;

	A Miskolci Nemzeti Színház Ascher Tamás rendezte Gyévuska című előadása lett a Legjobb előadás a V&#224;rosmajori Színházi Szemlén. Az előző két évben is az MNSZ hozta el ezt a díjat, A revizorral és a Feketeszárú cseresznyével. A blog  írt a Gyévuskáról.

	&nbsp;

	&nbsp;

	
	&nbsp;

	
	Fotó: Éder Vera
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[JUNIOR PRIMA DÍJAT KAPOTT MÉSZÖLY ANNA]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505516</link><pubDate>2024-09-12 20:28:01</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Negyvenkilenc jelöltből kiválasztott öt fiatal művésznek ítélték oda 2024-ben a Junior Prima Díjat színház-, film- és táncművészet kategóriában, köztük Mészöly Annának, a&nbsp; Miskolci Nemzeti színház művészének. A díjjal azokat a harminc év alatti művészeket jutalmazzák, akik korosztályuk legjobbjai között is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Idén négy színművész, Borsi-Balogh Máté, a budapesti Örkény István Színház, Kovács Tamás, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, Márkus Luca, a Vígszínház és Mészöly Anna, a Miskolci Nemzeti Színház tagja, valamint Nagy Ilka Janka vágó érdemelte ki az elismerést.
	&nbsp;&nbsp; A Mészöly Annával korábban a blog számára készült beszélgetést (hangos melléklettel)&nbsp; találják.

	
	
	Bulgakov: A Mester és Margarita. Partnere: Keszég László. Fotó: Gálos Mihály Samu.
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[BEMUTATÓ SZOKATLAN HELYEN, SZOKATLAN ALKOTÓKKAL]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505492</link><pubDate>2024-09-08 14:02:12</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	Fotók és videó: mnsz-blog
	
	Csehov premieren jártam. Nem a szokatlan helyszín, a Random nevű miskolci szórakozóhely volt az egyetlen különlegesség. Ami igazán érdekessé és értékessé tette a produkciót, az, ahogyan és akiknek elhatározásából létrejött. Van két fiatalember &#8211; egyikük egyetemista, a másiknak még évek vannak hátra a középiskolából &#8211;, akik nem korosztályaikra általában jellemzőnek mondható módon töltik szabadidejüket, hanem nekiállnak és egyfelvonásost írnak &#8222;Anton Pavlovics Csehov után&#8221;. A 6-os számú kórterem az ő munkájuk és ők is játsszák. Ami a szövegkönyv megírását, majd a próbákat tekintve is hosszabb időt és fáradságot követelt. De &#8211; a nézőtéren ülve nem volt vitás &#8211; megérte! (Szakmai konzulensként Nádasy Erika színművész segítette őket.)
	&nbsp;&nbsp; Kónya Barnabás és Lestár Márk ez a két fiatalember. Márknak (ő az egyetemista) több kapcsolata van talán az irodalommal magával, mint a színjátszással, két verseskötetet is kiadott. Igaz, Barnabás maga is írt eredeti darabot, a blogon meg is találják, , de figyelme egyre inkább a tevőleges színpadi lét, a színjátszás felé fordul. A most látottak igazolják ezt a törekvését, végig egyenletesen, többször kiemelkedően jó volt. &nbsp;
	&nbsp;&nbsp; A 6-os számú kórterem című produkció érdeme, hogy közel hozhatja magát Csehovot és a csehovi világot azokhoz is, akiknek eddig idegen vagy teljesen ismeretlen volt. Ennek eszköze a játékmodoron kívül a zenei betétek műfaji változatossága is.
	&nbsp;&nbsp; A nézőtér, igaz nem volt nagy, de üres hely nem maradt, sőt, pótszékekre is szükség volt és a látottak után kijelenthető, még nagyobb közönség előtt is megállná helyét az előadás. A bejegyzés végén mintegy 6 perces videós összefoglalót találnak!

	

	

	
	
	
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ BÉRES ATTILA MARADT A MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ DIREKTORA]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505455</link><pubDate>2024-08-27 20:09:02</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
		
	


	Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának közgyűlése egyhangúlag újra Béres Attilát választotta a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójának.
	&nbsp; Július 22-én a minisztérium által felkért bírálókból és a miskolci szakemberekből álló bizottság előtt mutatkozott be a két pályázó, majd tegnapelőtt a Köznevelési, Kulturális, Turisztikai, Ifjúsági és Sport Bizottság szavazott a jelöltekről. Béres Attila rendező-direktor 2015 óta vezeti a színházat. Kihívója Horváth Ádám operaénekes volt, akit a Bizottság tagjai közül senki sem támogatott. Az időközben a színházban megtartott belső szavazáson a jelenlegi direktort 98 % támogatta. A közösségi oldalakon előzetesen olvasható vélemények szerint, a közönség döntő többsége szintén a jelenlegi vezetésnek szeretett volna lehetőséget adni, folytatni azt a munkát, amelynek eredményeként az MNSZ mára az ország egyik legelismertebb színháza lett, magas színvonalú és teltházas előadásokkal, valamint felvételt nyert az Európai Színházi Unióba is. A blog is örömmel fogadja a döntést!
	
	
	
	A Művészeti Tanács (Fotó: Éder Vera)
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A DIREKTORI PÁLYÁZAT ÁLLÁSÁRÓL]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505454</link><pubDate>2024-08-27 18:07:26</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
		
	


	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;&nbsp; Ma a Köznevelési, Kulturális, Turisztikai, Ifjúsági és Sport Bizottság szavazott a jelöltekről, zárt ülésen. A bizottság Béres Attilát támogatta. Horváth Ádám pályázatát nem támogatta egyetlen bizottsági tag sem. Végső döntés a holnaputáni közgyűlésen születik.

	
		
			
				&nbsp;
		
	


	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MEGNYÍLT A 201. ÉVAD]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505415</link><pubDate>2024-08-21 13:52:39</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	Fotó: mnsz-blog
	
	A ma délelőtti társulati üléssel megnyílt a Miskolci Nemzeti színház 201. évada. A még hivatalban lévő Veres Pál polgármester és az őt ősszel váltó Tóth-Szántai József egyaránt&nbsp; legnagyobb elismerésüket fejezték ki a teátrum jelenlegi vezetése és társulata munkája iránt. (A Béres Attila igazgatói mandátumának lejárta miatt kiírt pályázatra két jelentkező van, az egyik a jelenlegi direktoré, a másik Horváth Ádám operaénekesé, aki korábban miniszteri biztosként felelt az Operaház működéséért, de volt a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Miskolci Kulturális Központ ügyvezetője is. A szakmai bizottság már meghallgatta a pályázókat. Döntés várhatóan az augusztus 29-i közgyűlésen születik.)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[FELAVATTÁK AZ ELFELEDETT TEÁTRUM CENTENÁRIUMI EMLÉKTÁBLÁJÁT ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505375</link><pubDate>2024-08-16 21:20:07</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	Fotók és videó: mnsz-blog

	&nbsp; Meglepő, de tény, 100 évvel ezelőtt, 1924. augusztus 16-án jól felszerelt, zsinórpadlással, zenekari árokkal, süllyesztővel, páholyokkal, ruhatárral, büfével ellátott, 450 fős közönséget befogadni képes, igazi, nagy sikereket látott állandó kőszínházat építettek egy 20.000 főt sem számláló községben, Mezőkövesden, a miskolci színház után másodikként a megyében. Saját társulata volt a &#8222;matyók színházának&#8221;, amely a maga nemében egyedülálló volt az országban, de Európában is alig volt példa hasonlóra, hiszen ezt a teátrumot egy műkedvelő (amatőr) színtársulat tagjainak emelte Mezőkövesd lakossága, méghozzá példás összefogással. Ők pedig meghálálták ezt. A színház néhány éves működése során 100-nál is több saját bemutatót tartott, a megyei és országos sajtóorgánumok által is elismerten magas színvonalon.
	&nbsp;&nbsp; Az elfeledett teátrum diadalmasan indult, méltatlanul, szomorúan ért véget, anyagi okokból, a megígért támogatások elmaradása következtében. Nem érdemelte sem ezt, sem a feledést.
	&nbsp; Egy antikváriumban talált régi térkép nyomán elindulva, a korabeli sajtó írásait és képeit böngészve kutattam fel a történetét, s többrészes sorozatban publikáltam a blogon&nbsp;(&nbsp;&nbsp;olvasható).&nbsp;Azt is megírtam, hogy kezdeményezni fogom emléktábla elhelyezését azon a helyen, ahol az épület állt. Néhány év beletellett, de a megnyitás 100. évfordulóján, 2024. augusztus 16-án a mai utód, a Mezőkövesdi Amatőr Színjátszó Kör segítségével megvalósult a terv, felavatták az emléktáblát, majd a blog cikksorozatára épülő, versekkel, dalokkal kiegészített egyórás előadással (amelynek felvételét a városi televízió is be fogja mutatni)&nbsp;emlékeztek az elfeledett, immár újra emlékezetünkbe idézett teátrumra.&nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp;&nbsp;

	

	

	A képre kattintva videó nyílik a blog Youtube csatornájáról.

	

	

	

	

	

	

	

	

	
	&nbsp;

	

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MEGHÍVÓ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505344</link><pubDate>2024-08-12 16:31:23</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Az elfeledett teátrum, a Magyarországon egyedülálló mezőkövesdi kőszínház történetéről - lásd ! - szóló cikksorozatomban azt írtam: "Szeretném elérni, hogy a helyén ma álló&nbsp;épület&nbsp;falán tábla örökítse meg az 1920-as évek mezőkövesdi polgárainak kultúra iránti vágyából, lelkesedésükből és anyagi áldozatukkal létrejött egyedülálló kőszínház emlékét." Valóra válik a gondolat, 2024. augusztus 16-án, a megnyitás 100. évfordulóján megtörténik az emléktábla felavatása.

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA["VAN KÉPEM HOZZÁ! LEGYEN NEKED IS!"]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505180</link><pubDate>2024-07-29 07:00:41</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
				
		
	


	&nbsp;

	Színházi kulisszafotók - és természetfotók - közvetlen rendeléssel az alkotótól! Bővebb információ az alábbi link vagy a QR kód segítségével!
	
	
	https://bit.ly/3W6Ew6C
	
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A DIREKTORI PÁLYÁZAT ÁLLÁSÁRÓL]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505184</link><pubDate>2024-07-22 18:00:35</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Két pályázat érkezett, az egyik Béres Attiláé, a jelenlegi direktoré, a másik Horváth Ádám operaénekesé, aki korábban miniszteri biztosként felelt az Operaház működéséért, de volt a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Miskolci Kulturális Központ ügyvezetője is. A szakmai bizottság ma meghallgatta a pályázókat. Döntés várhatóan az augusztus 29-i közgyűlésen születik.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ARTIKULÁLJU(n)K!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505143</link><pubDate>2024-07-08 09:00:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Erre kért, szólított fel mindenkit Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, aki szubjektív tárlatvezetést tartott a Múzeumok Éjszakáján, a Herman Ottó Múzeumban. Rajta kívül színművészek is részt vettek a programban, Lajos András ugyancsak tárlatvezetéssel, Varga Andrea sanzonesttel, Seres Ildikó és Fandl Ferenc pedig kiállítás megnyitón, a Színészmúzeumban.
	&nbsp;&nbsp; &nbsp;De mit is artikuláljunk? És kell-e erre emlékeztetni a miskolci közönséget?
	&nbsp;&nbsp; Messzebbről kezdem a választ. A budapesti Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén Vidnyánszky Attila vezérigazgató a tudósítások szerint azt mondta: &#8222;Van mire büszkének lenni: mi vagyunk a legjelentősebb magyar színház &#8211; nemzetközileg is. Ott vagyunk Európa színházi térképén&#8221;. Ennek nyomán bontakozott ki egy párbeszéd az egyik népszerű közösségi oldalon:
	&nbsp;&nbsp; &nbsp;&#8211; A Miskolci Nemzeti Színház pedig az Európai Színházi Unióba lépett. Ugye, kinek mi a siker és ok a büszkeségre....
	&nbsp; &nbsp;&nbsp; &#8211; Szuper! Erről nem igazán lehetett hallani.
	&nbsp;&nbsp;&nbsp; &#8211; Kevés társulat mondhatja el magáról, hogy ilyen körbe kerülhet, Miskolc viszont Magyarországon elsőként. Persze, az, hogy mi, miskolci nézők próbáljuk ezt artikulálni és ennek hangot adni az egy ilyen kultúráramlatban kevés.
	&nbsp;&nbsp;&nbsp; &#8211; Örülök, hogy ezt most megtette. Gratulálok a színháznak és a miskolci nézőknek, további sok-sok jó előadást kívánok!
	&nbsp;&nbsp;&nbsp; Nyilván nem független a párbeszédet kezdő fél szóhasználata attól, hogy &#8211; történetesen tudom &#8211;, ahogyan én magam, ő is ott volt a Múzeumok Éjszakáján. És valóban (artikulálandó #1), tapasztalataim szerint is viszonylag kevesen tudják, pedig nagy dolog, fontos mérföldkő bizony, hogy a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett az Európai Színházi Uniónak &#8211; egyedüliként a magyarországi színházak közül! Lehetőség lesz arra, hogy nemzetközi fesztiválokon vegyen részt, a tagszínházak előadásait hozza el a miskolciaknak, és a saját előadásokat megismertesse világszerte. Amikor a bejelentés megtörtént, figyeltem, milyen visszhangja van, mennyire jelenik meg a megyein kívül országos hír- és kulturális portálokon. Nagyobb figyelmet is érdemelt volna. És rögtön eszembe jut, hogy 2023. augusztus 24-én volt 200 éves a Miskolci Nemzeti Színház, a mai Magyarország első magyar nyelven játszó, állandó kőszínháza (artikulálandó #2). A társulat és a miskolci közönség, amely &#8211; teszem hozzá, mert azt is tapasztalom időnként, hogy ez nem mindenkinek &nbsp;evidencia &#8211; bár legnagyobb részt természetesen miskolci lakosokból áll, de egyáltalán nem miskolciakból és a megyében lakókból csupán &#8211;, igyekezett méltó módon megünnepelni a bicentenáriumot. Ehhez a blog is többféle módon hozzájárult, például azzal, hogy az én felkérésemre összesen 44 ismert művész, alkotó, néző küldött hangos, írásos vagy videó üzenetet erre az alkalomra, amelyek a blogon jelentek meg. (Lásd&nbsp; !). De akkor is azt éreztem és láttam, hogy a visszhang országos hír- és kulturális portálokon talán nem volt olyan mértékű, mint amit érdemelt volna a 200. évforduló. Kedves élményem volt az a 80 éves úr, aki a díszelőadás előtti napig nem is tudta, csak azon a délutánon értesült róla egy rádióműsorból, s reggel vonatra ült, Miskolcra utazott Szántódról(!), hogy megnézhesse az előadást, s azután rögtön utazzon is vissza. Nagy merészség volt és persze, nem is kapott jegyet, de végül &#8211; köszönhetően az ünnepségek napján alkalmi színházi szolgálatot, információk adását, irányítást, segítséget adó kis csapat két fiatalember tagja empátiájának &#8211; mégis sikerült megoldást találni, ott lehetett. Megérdemelte. A fiúk pedig a dicséretet.
	&nbsp;&nbsp; Kell emlékeztetni a miskolci közönséget arra, hogy artikulálja (artikulálandó #3) színháza művészeinek, produkcióinak hírét? Nem kell, elég csak figyelni közösségi oldalakat, belehallgatni utcai beszélgetésekbe, az MNSZ közönsége ezt nap mint nap megteszi. A direktor azonban jól tette, hogy emlékeztett erre (egyébként szélesebb kontextusban, a város és annak kulturális életének minden szegmenséről is beszélve), mert ezzel is nyomatékot adott a színház és közönsége szoros kapcsolatának.
	&nbsp;&nbsp; És végül szeretnék még valamiről szólni. 1823. augusztus 24-én, 200 éve nyílt meg a miskolci színház. &#8222;Kimondottan önálló színház &#8211; mely büszkeséggel tölt el bennünket, mert míg más vármegyékben bizony egyetlen színház is alig van, addig mi most már két színházzal is dicsekedhetünk.&#8221; Ezt pedig 100 évvel ezelőtt írta a Miskolczi Napló, egy olyan színházról, amely Magyarországon teljesen egyedülálló volt, de Európában is talán csak egyetlen hasonló példát lehet találni. Meglepő, de tény, egy 20.000 főt sem számláló és még csak nem is gazdag községben, Mezőkövesden, jól felszerelt, igazi, zenekari árkos, öltözős, páholyos, nagy sikereket látott kőszínházat építettek. Saját társulata volt, de vendégtársulatokat is fogadott. Története diadalmasan indult, méltatlanul, szomorúan ért véget. Nem érdemelte sem ezt, sem a feledést. Hamarosan, 2024. augusztus 16-án lesz a megnyitás centenáriuma. Hatalmas örömömre szolgál, hogy sikerült elérnem azt, amit a &#8222;matyók színházának&#8221; történetét feldolgozó sorozatom végén (lásd  !) megfogalmaztam: Szeretném elérni, kezdeményezni fogom, hogy a helyén ma álló&nbsp;épület&nbsp;falán tábla örökítse meg az 1920-as évek mezőkövesdi polgárainak kultúra iránti vágyából, lelkesedésükből és anyagi áldozatukkal létrejött egyedülálló kőszínház emlékét, ezzel a szöveggel: &#8222;Ezen a helyen állt az ország egyetlen amatőr színjátszóknak - Mezőkövesdi Műkedvelők Köre &#8211; emelt kőszínháza. Megnyitották 1924. augusztus 16-án.&#8221;
	&nbsp;&nbsp; Az emléktábla avatása meg fog történni a 100 éves évfordulóra!
	&nbsp;&nbsp; Amikor a sorozatot (2020 nyarán) befejeztem, gondolván, hogy mivel valóban az egész országban egyedülálló kultúr- és ezen belül színháztörténeti különlegesség a mezőkövesdi kőszínház története, megérdemli az országos nyilvánosságot, elküldtem, még az első fejezet megjelenése előtt egy összefoglaló, beharangozó írást 13 portálnak. Két színházi tematikájú, országos hatáskörű portál át is vette a teljes sorozatot (a Mezőkövesdi Újság tudomást szerezvén róla maga keresett meg és cikkben hívta fel rá a figyelmet), de kettő Borsod vármegyei és egy országos hírportáltól, 5 országos kulturális portáltól, 2 országos színházi portáltól még csak válaszra sem méltattak (egy kulturális portáltól pedig enyhén gúnyos levélben megkérdezték: azon kívül, hogy most ők ezt elolvasták, esetleg mást is akartam tán?). Nem árt újra és újra artikulálni, ha kell, akár ugyanazt is!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A LÉVAY VOKÁL A MISKOLCI VOKÁL NAPOKON]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505125</link><pubDate>2024-06-30 15:34:51</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Hogyan kerül a Lévay Vokál fellépésének videós ízelítője a Miskolci Nemzeti Színházról szóló blogra? Több kapcsolat is van, mint gondolná az Olvasó. Először is, Petró Balázst, a Lévay József Református Gimnázium tanárát, a Vokál vezetőjét gyakran láthatják a nézők színpadon, a színház énekkari művészeként. Másodszor, egyik tagjuk, Kónya Máté, a gimnázium diákja, bemutatkozó fotókiállításának (természetfotók és színházi kulissza képek) az MNSZ adott otthont. Végül, a Miskolci Vokál Napokon adott koncertjükön többek között (bár az itt található összeállításban nem szerepel) a közelmúltban műsoron volt Jézus Krisztus Szupersztár című musicalből is énekeltek. A felvétel a képre kattintva nyílik, a blog Youtube csatornájáról.
	
	
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ÍGY VETT RÉSZT A MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ A MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJÁN (VIDEÓVAL)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505098</link><pubDate>2024-06-23 17:40:27</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
		
	


	A Herman Ottó Múzeum Görgey Artúr utcai főépületében A titkos és a publikus című kiállításon Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója és Lajos András színművész is tartott szubjektív tárlatvezetést, Varga Andrea színművész pedig sanzonesttel lépett fel.
	&nbsp;&nbsp; A titkos és a publikus - a kiállítás Kövesi István és dr. Petró Sándor műgyűjtők egymással több szempontból is párhuzamba állítható képzőművészeti gyűjteményeit mutatja be, többek között Lotz Károly, Perlmutter Izsák, Gulácsy Lajos, Koszta József, Rippl-Rónai József, Csók István, Egry József, Czóbel Béla, Vaszary János, Aba-Novák Vilmos és Szőnyi István művei tekinthetők meg.
	
	
	
	Fotó: mnsz-blog
	
	Béres Attila arról beszélt, hogyan kapcsolódik egymáshoz a színház világa és a két magángyűjtemény. A miskolciak színháza túl van a 200. ünnepi évadán, a múzeum idén 125 éves. A fő gondolat a művészetek közötti átjárhatóság és a kultúra többféle műfajában a kapcsolódások fontossága volt.
	&nbsp;

	

	A képre kattintva részletet láthatnak (a blog videó csatornájáról megnyílva) Béres Attila szubjektív tárlatvezetéséből.
	
	A&nbsp; következő Béres Attila fotókat Kónya Máté készítette a blog számára:
	&nbsp;

	

	

	

	

	&nbsp;

	Lajos András, akit olyan darabokban láthattak, mint a Zorba, a görög, a Kivilágos kivirradtig (Móricz Zsigmond), a La Mancha musical, vagy a Feketeszárú cseresznye, Hunyady Sándor drámája, amelyben a közönségtől &#8220;Az év színésze&#8221; elismerést kapta, ezen az estén a tárlat kapcsán benyomásait, élményeit osztotta meg a látogatókkal.
	
	Lajos András fotóit Kónya Máté készítette a blog számára:
	&nbsp;

	

	

	

	

	Varga Andrea színművész sanzonestjét sajnos megzavarta a heves eső. "Miskolcot... az első perctől imádtam. A színház stúdiója jó iskola volt, már másodévesként színpadra állhattunk. Kipróbálhattuk, hogy milyen a súgás, az ügyelés, mindent csináltunk. Az első nagy szerepem az Evita volt... Amikor elmentem a meghallgatásra, egy másik, kisebb szerepben bíztam, aztán kiderült, a főszerep az enyém.&#8221; Tavaly Déryné-díjat vehetett át. &#8220;Úgy gondolom, hogy a kultúra, a színház, a zene az, ami igazából értéket közvetít.&#8221; 

	

	Fotó: Baranczó Benedek, Herman Ottó Múzeum

	A Miskolci Galéria &#8211; Thália-ház Színháztörténeti és Színészmúzeumban folyamatos programok voltak. &#8222;Gólpassz&#8221;: Két félidő a sportoperettek világában - nostop filmvetítés. családi-baráti versengés színházi tárgyú asztali társasjátékokkal, tarka papírkulisszák &#8211; gyermekprogram, papírszínház készítése, családi bábozás.

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[LEGEK]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505072</link><pubDate>2024-06-14 19:30:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
	
	Amint a címkép színes kördiagramjának szeletei szemléltetik, az évad előadásainak (mindegyik szelet egyike a 16 produkciónak) megítélése nem mutat nagyarányú szórást. A blog szavazásában minden produkciót 1-5-ig terjedően értékelhettek (csillagokkal), majd az egyes szavazóktól kapott eredményeket összesítve alakult ki az átlagérték. A blogon és a blog közösségi csatornáján meghirdetett, két és fél napig tartó "játékban" 201-en vettek részt. Mielőtt azonban megmutatnám minden egyes produkció átlagpontszámát, következzen a már hagyományosnak mondható "A blog legjei" lista.
	&nbsp;

	Nagyszínpad
	
	A szálemiek / A tatárok Magyarországban
	
	Kamara és Játékszín
	
	Ivanov / Leonce és Léna
	
	Külön"leg"es produkció:
	
	A Csárdáskirálynő / A kávéház
	
	Az évad színművésznője:
	
	Rudolf Szonja - Az üvegcipő
	
	Az évad színművésze:
	
	Feczesin Kristóf - A szálemiek / Hedda Gabler / Ivanov
	
	Nem főszereplő - ezzel a kategóriával arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy minden szerep ugyanolyan fontos és szerves része az előadásnak - legyen bár terjedelmében sokkal kisebb - mint a nagy (fő)szerepek és kis szerepben is lehet nagyot alkotni.
	
	Nádasy Erika - A szálemiek
	
	Most pedig az ígért, előadásonkénti átlagok a nézők, a blog olvasóinak értékelése szerint, külön felhívom a figyelmet arra, hogy sokszor csak egyetlen tizeden múlott a sorrend!
	
	 
	
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ÉVADZÁRÓ TÁRSULATI ÜLÉS - 2023/34-ES ÉVAD]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505066</link><pubDate>2024-06-13 19:57:31</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	Fotó: mnsz-blog
	
	Megtartotta 200., ünnepi évadának záró társulati ülését a Miskolci Nemzeti Színház.
	
	* A blog holnap este teszi közzé az általa legjobbaknak tartottakat és az olvasóinak szavazása alapján született eredményt az évad előadásairól!

	Egymásért való létezés &#8211; 200. évadát zárta a Miskolci Nemzeti Színház

	Bicentenáriumi évadát zárta június 13-án a Miskolci Nemzeti Színház. A 2023-2024-es ünnepi évad eredményeit, kihívásait és emlékezetes pillanatait idézték fel az évadzáró társulati ülésen, ahol a teátrum kollégáit is díjazták az évadban nyújtott teljesítményükért.
	&nbsp;&nbsp; &#8211; Vitathatatlan, hogy az elődeitek büszkék lennének rátok. Amilyen intenzitással és odaadással csináltátok végig ezt az évadot, az példaértékű &#8211; kezdte gondolatait Béres Attila igazgató a Miskolci Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén. Szerinte az a fajta egymásért való létezés, amely jellemzi a társulatot, az nem csupán a 200. ünnepi évad sajátja. &#8211; Ez a közösség ilyen. A járványhelyzet és energiaválság cseppet sem könnyű évei után ez a társulat talpara ugrott és harcra kész volt. Büszke vagyok arra, hogy ez egy ilyen színház. Büszke vagyok arra is, hogy ezt mások is látják. Az Európai Színházi Uniónak 2023 novemberétől tagjai vagyunk, jó néhány előadásunkat látták az unió tagjai, akiktől az a visszajelzés érkezett, hogy az a fajta együtt-játszás, ami itt tapasztalható, az Európában is egyedülálló &#8211; méltatta a társulatot Béres Attila.
	&nbsp;&nbsp; Veres Pál, Miskolc polgármestere Laurence Olivier Oscar-díjas színész, rendező gondolatait idézte a színház 200. évadának záró társulati ülésén. &#8222;Hiszek a színházban, mint a gondolat ragyogásának legfőbb hirdetőjében. (...) Hiszem, hogy egy nagyvárosban - de még egy kisvárosban vagy faluban is - egy kiváló színház külső látható jele egy belső ígéretes kultúrának.&#8221; &#8211; Én hiszem, hogy ez így van itt is. A mi színházunk nem csupán látható jel, nem csak gyertyaláng, hanem inkább egy csillagos égbolt ragyogása. Egy olyan ragyogás, mely térben és időben egyaránt tartósan és messze világít. Miskolc egy olyan kincsesláda, hogy melybe vakon belenyúlván bármit fogunk is meg, kincs kerül a kezünkbe. A mi kincseink nem ékszerek, aranytárgyak, hanem emberek, alkotóközösségek. Olyanok, mint a Miskolci Nemzeti Színház és társulata, mely egyik legdrágább kincsünk. Önök a mi kincseink, azt hiszem, ezt minden miskolci nevében mondhatom &#8211; köszönte meg a társulat munkáját Veres Pál.
	&nbsp;&nbsp; Az ünnepi évad sok szempontból meghatározó volt a miskolci teátrum életében. Olyan neves társulatokat fogadott a színház, mint a Comédie-Française és a bukaresti Bulandra színház. 2023. november 19-től Európa legfontosabb színházi szövetségének, az Európai Színházi Uniónak lett tagja a Miskolci Nemzeti Színház, így egyedüli magyarországi színházként van jelen a színházi unióban.
	&nbsp;&nbsp; A színház idén is elindította saját közönségszavazását, ahol a nézők szerint az évad Legjobb színművésznője Rudolf Szonja (a blog korábbi interjúja vele ), az évad Legjobb színművésze Rózsa Krisztián (a blog korábbi interjúja vele ) volt, az évad Legjobb előadásának pedig a Rusznyák Gábor rendezésében készült A szálemiek című előadást választották. A társulati szavazáson a teátrum dolgozói is leteszik voksukat egy-egy kollégájuk mellett az évad során nyújtott kiemelkedő teljesítményükért. A Legjobb zenekari művész Lakatos Attila mélyhegedűs lett, aki A tatárok Magyarországban előadásban szólaltatta meg a mongol nagykövettől kapott morin khuur hangszert, ami a tradicionális mongol hangzást biztosította a produkcióban. A Legjobb énekkari művész Kacsenyák Gábor lett, aki zenekarával, a Here We Are-ral a 2024-es A Dal című műsor elődöntőjéig jutott Együtt egyedül című dalukkal, és akinek jóvoltából az Ivanov című előadásban szívszaggató dallamok csendülnek fel. A Legjobb táncművész idén Kepess Boglárka volt a társulat szerint, aki A szerelem hatalma című előadás főszerepét táncolhatta el. Az Évad színművészének Rózsa Krisztiánt választotta a miskolci társulat.
	&nbsp;&nbsp; Idén a Legjobb műszaki kolléga Kulcsár Gábor színpadmester lett, az évad Legjobb kulisszák mögött kollégájának Kertész Ágnest, a női szabótár vezetőjét választották, a Legkedvesebb nézőtéri dolgozó díját pedig Szárazné Margóka vehette át. A színház vezetősége által odaítélt Spiritus-díjat Tóth Krisztián Tibor műszaki vezető-helyettes érdemelte ki az évadban nyújtott kiemelkedő munkájáért, a Művészeti Tanács Díját pedig Farkas Beáta nemzetközi kapcsolatokért felelős művészeti titkár, fesztiválmenedzser kapta.
	&nbsp;&nbsp; Két új Örökös tagot avatott idén a színház: Kerekes Valéria színművésznőt és Pusztai Rita nézőtéri felügyelőt (a blog korábbi interjúja vele ).

	Díjak, elismerések az évadban:

	A miniszter félrelép &#8211; Legjobb előadás (DOTTORE-DÍJ), VIDOR Fesztivál, Nyíregyháza (rendező: Keszég László)
	Feketeszárú cseresznye &#8211; Legjobb előadás, Városmajori Színházi Szemle (rendező: Szőcs Artur)
	Lajos András &#8211; Legjobb férfi főszereplő (Feketeszárú cseresznye), Városmajori Színházi Szemle
	Simon Zoltán &#8211; Peremartoni Krisztina saját alapítású díja, Városmajori Színházi Szemle
	Simon Zoltán &#8211; jelölés: Színikritikusok Díja 2023: A &#8222;K&#8221; ügy című előadásban nyújtott alakításáért (rendező: Rusznyák Gábor)
	Megyei Prima-díj &#8211; Miskolci Nemzeti Színház
	Keresztes Sándor &#8211; Aase-díj
	Harangozó Lili &#8211; 2024 Legjobb női táncművésze Színházi táncos kategóriában (a Magyar Táncművészek Szövetségének díja)
	Lajos András &#8211; Déryné díj
	Osváth Tibor énekkari művész: &#8222;A Civilek Támogatásáért&#8221; díj

	Az évad számokban:

	Az ünnepi évadban 9058 db bérletet értékesítettünk, és 486 előadást tartottunk. Összesen közel 135 000 néző tekintette meg előadásainkat, valamint 78 tantermi előadásra, és 7 vendégelőadásra is sor került idén.
	&nbsp;&nbsp; Megtiszteltetés volt, hogy idén ellátogatott Miskolcra a Comédie-Française társulata a Tartuffe című előadásukkal, a bukaresti Bulandra színház a Művészet című előadást hozta el, valamint a Nemzeti Színház, a Nézőművészeti Kft., és az Orlai Produkciós Iroda előadásait is láthatta idén a miskolci közönség.

	Vendégjátékok az évadban:

	Vidor Fesztivál: A miniszter félrelép
	Városmajori Szabadtéri Színpad: Feketeszárú cseresznye
	Városmajori Szabadtéri Színpad: Babaház (Nóra)
	Csokonai Nemzeti Színház: A kékszakállú herceg vára (2 előadás)
	Dr. Kemény Ferenc Körcsarnok, Eger: Feketeszárú cseresznye
	Nemzeti Táncszínház: Vörös napló &#8211; Marilyn Monroe története (a Miskolci Balett előadása)

	2024. szeptember 7-én a Gyévuska című előadás lesz látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Szemle Plusz programsorozat keretében

	Jubilálók az évadban:

	25 éve a színházban:

	Dr. Bakos Tibor &#8211; zenekari tag
	Homovics András &#8211; rendész
	Kincses Károly &#8211; színművész
	Molnár István &#8211; diszpécser
	Petróné Balogh Judit &#8211; jelmezasszisztens
	Kurucz&nbsp;Zsuzsanna &#8211; énekkari művész

	30 éve a színházban:

	Király István &#8211; festő
	
	45 éve a színházban:

	Máhr Ági &#8211; színművésznő
	Pusztai Rita &#8211; nézőtéri felügyelő

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ ÖNÖK SZERINT?  ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505054</link><pubDate>2024-06-10 00:00:30</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
		
	


	&nbsp; Tisztelt Olvasók! Lezárult egy nagy - európa parlamenti és önkormányzati - választás. Vannak azonban kisebb, mégis fontos szavazások is. Ezek közé tartoznak azok, amikor egy-egy színház évadáról, annak "leg"-jeiről lehet dönteni. A Miskolci Nemzeti Színház is hirdetett ilyet a 200. évad kedvenc előadására és művészeire.
	&nbsp; A blog közzé teszi a véleményét (kérdezhetik: "Lehet véleménye egy blognak is, nem csak&nbsp; embereknek?" - de a megfejtés valószínűleg nem okoz nagy gondot), mégpedig 14-én, amikor már a színház által indított, valamint a társulat belső szavazásának eredményét is tudjuk.
	&nbsp;&nbsp; De Önök is szavazhatnak, pontosabban értékelhetnek itt a blogon! A képre kattintva elérhető az űrlap, amelyen 1-5 csillaggal jutalmazhatják az ebben az évadban látott előadásokat, június 12-én este 20:00 óráig. A végeredményt szintén 14-én fogom megmutatni.
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[NÁDASY ERIKA MEGY ÉS MÉGIS MARAD - RUSZNÁK ADRIENN MEGVÁLIK A TÁRSULATTÓL     ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505014</link><pubDate>2024-05-31 17:45:24</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp; A címben rejlő ellentmondás feloldása kiderül a tegnap este, Molnár Ferenc: Az üvegcipő című darabja &#8211; Nádasy Erika utolsó előadása ebben az évadban a Miskolci Nemzeti Színház színpadán &#8211; után történtekből. Előzetesen megbeszélt kérésünkre Osváth Tibor, a társulat tagja, az előadás egyik szereplője megszakította a tapsrendet, s miután felolvasta a bevezetőt, nekem adta át a mikrofont. Mindezt láthatják és hallhatják a mellékelt (a képre kattintva a blog Youtube csatornájáról nyíló) videófelvételen, amelyből az is kiderül, hogy Rusznák Adrienn végleg megválik a társulattól. &nbsp;
	&nbsp; A színpad egyre népesebb lett, az ott álló, aznap esti előadásban szereplő művészek mellé sokan odaléptek a társulat tagjai közül, s a közönség hosszas tapsa közben ölelésekkel, kedves szavakkal búcsúztatták mindkettőjüket.
	
	
	
	Képkocka a videóból (az MNSZ felvétele)
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[KIÍRTÁK A DIREKTORI PÁLYÁZATOT]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36544171&amp;postid=1505003</link><pubDate>2024-05-27 13:22:28</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
		
	


	Kiírták a Miskolci Nemzeti Színház igazgatói pályázatát, miután Béres Attila megbízatása 2025. január 31-én lejár.
	&nbsp;&nbsp; A direktor már tavaly decemberben bejelentette, hogy újraindul a posztért. 2015 júniusa óta vezeti sikeresen a színházat, országos hírnévvel, díjnyertes produkciókkal, a jegyárusítás megkezdése után napok, esetenként órák alatt elfogyó jegyekkel, Magyarországról egyedüliként elnyerve az Európai Színházi Unió tagságát is. (A blog korábbi interjúja Béres Attilával  olvasható.)
	&nbsp;&nbsp; A pályázatot a minisztérium honlapján való megjelenést követő 30 munkanapon belül kell leadni. A kiírás szerint a nyertes 2025. február 1-től 2030. január 31-ig vezetheti a színházat. Az új igazgató személyéről nagy valószínűséggel még a mostani önkormányzat közgyűlése dönt. 
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item></channel></rss>
