Azok a nézők, akiknek anyagi helyzete lehetővé teszi, támogathatják a Miskolci Nemzeti Színházat. Az évad minden előadására lehetséges emelt összegű (15.000 Ft) támogatói jegyet váltani. A befolyt pénzt a színház működésére, előadásaik létrehozására fordítják. Köszönetül a felajánlásokért a támogatói jegyet váltók névsorát a színház épületében elhelyezett táblán tüntetik fel.

 

Valódi színháztörténeti kuriózum, meglepő, de tény, a múlt század húszas éveinek első felében egy borsodi községben jól felszerelt, zsinórpadlással, süllyesztővel, zenekari árokkal, öltözőkkel, páholyokkal ellátott, igazi, nagy sikereket megélt teátrumot épített és tartott fenn a község kultúrát kedvelő lakossága. Saját társulata volt, 5 év alatt 100 előadást játszott, de vendégtársulatokat is fogadott. Egerből és Miskolcról is jöttek nézők, hiába volt mindkét megyeszékhelynek saját színháza. Hét részes, két hetente jelentkező sorozatban mutattam be létrejöttének történetét, magát az épületet, a társulatot, az előadásokat, a megyei és országos visszhangot és a szomorú véghez vezető okokat.
   Sorsa hat év után megpecsételődött. Szomorú, méltatlan véget ért. Nem érdemelte sem ezt, sem, hogy bár még 100 éves sem volna, mára már elfeledték, noha egyedülálló volt a magyar színháztörténetben.
  A sorozat valamennyi fejezete megtalálható: itt.
 

A hagyományosan Miskolc Város Napja alkalmából átadott Déryné színházi díjra a város civil szervezetei, közösségei, intézmények, gazdálkodó és egyéb szervezetek, szakmai szövetségek, érdekképviseletek, egyházak, valamint magánszemélyek tehetnek minden évben javaslatot. A díjat idén Nádasy Erika kapta. Gratulálunk!

 

Színház és szenvedély egymás nélkül nem él meg. Aki a színház közelébe kerül, olyan mámoros érzés – szenvedély – ragadja el, amitől többé nem tud szabadulni. Mindegy, hogy a főbejáraton, vagy hátul, a művészbejárón lép be – többé nem szabadulhat innen. Ahogy nem tud ettől szabadulni Juhász Ferenc sem, aki immáron tíz éve nemcsak a maga örömére gondolván létrehozta és működteti a gardonyiszinhazblog-ot és az azóta megszületett kistestvérét, a gardonyiszinhazblog facebook oldalát. Az egri Gárdonyi Géza Színház több mint száz éves, de szinte minden fontos életrajzi momentumot meg lehet tudni ennek a blognak a segítségével. De nemcsak színháztörténeti jelentősége van az oldalnak, hanem izgalmas interjúk, visszaemlékezések is olvashatóak – sőt, naprakészen követi azt is, mi történik a színház falain belül. Egyszerre könyvtár, múzeum, színháztörténeti intézmény és színvonalas bulvársajtó. Hogy mennyire fontos a küldetése, azt a friss hozzászólásokból is látni, követhetni, hogy milyen sokan olvassák, használják. Mindemellett remek találkozóhely is – én magam ugyan rövid ideig, négy évig, de a pályám fontos szakaszában, az indulásomkor dolgozhattam a Gárdonyi Géza Színházban. Gali László hívásnak köszönhetően tanulhattam a dramaturg szakmám alapjait, szagolhattam a színházi légkört, közelről figyelhettem, milyen egy próbafolyamat, hogyan áll össze az évad műsorterve. De hogy a mai napig otthon érzem magam benne, barátokra találok – ebben a gardonyiszinhazblog-nak is része van, afféle kapocsként, hisz az oldalain, a cikkeiben, az interjúiban összehozza a múltat, a jelent s talán a jövőt is.

Születésnapi ajándékul pedig kis részletet mellékelek Hatházi András kolozsvári színész, rendező, drámaíró, egyetemi tanár kollégánk Színház című művéből. Remélem, nem kell magyaráznom, miért ezt a részletet választottam, köszöntőnek. Szeretettel gratulálok, kedves Juhász Ferenc, és kívánom, hogy még sokáig őrizze meg a színház iránti szenvedélyét mindannyiunk örömére!

AZ EGYIK: Mi mégis kérjük. Hogy fogják meg egymás kezét. És köszönjük.
A MÁSIK: Ilyenkor derül ki, hogy jó, ha van az ember mellett valaki.
AZ EGYIK: Nyugodtan, bátran fogják meg, nincs ebben semmi beugratás.
A MÁSIK: Tudom, kényelmetlen, mert nem igazán szoktunk a mellettünk lévő kezét fogdosni.
AZ EGYIK: És most elmondjuk önöknek, hogy mi a színház.
A MÁSIK: A színház egy tündérkert.
AZ EGYIK: A színház egy csillagkapu.
A MÁSIK: A színház egy szent és profán misszió.
AZ EGYIK: A színház porból, sárból, lélekből és szeretetből van.
A MÁSIK: A színház a mi mentsvárunk.
AZ EGYIK: A színház a mi menedékünk.
A MÁSIK: A színház a nyelv fellegvára.
AZ EGYIK: A színház a nemzet találkozóhelye.
A MÁSIK: A színház a hit, a szenvedély, a fanatizmus és az esztétikum oltára.
AZ EGYIK: A színház az elillanó pillanat művészete.
A MÁSIK: A színház az egész világ.
AZ EGYIK: Istenem! Nem érdekes? Önök hallgatják ezt a hülye, közhelyes szöveget.
A MÁSIK: Mert a színházról csak közhelyeket lehet összehordani.
AZ EGYIK: És közben fogják egy eleven ember kezét.
A MÁSIK: Köszönjük szépen. A viszontlátásra.
AZ EGYIK: Viszontlátásra. És ne engedjék el egymás kezét.

Lőkös Ildikó

* Ez az írás a szinhaz.online és a szinhaz.org portálokon is megjelent.
 

 Miskolci Nemzeti Színház
 

  Tisztelt Közönségünk! 2020. március 11-én veszélyhelyzet elrendeléséről döntött a kormány. A koronavírus terjedését megelőző intézkedésekről szóló rendeletnek megfelelően, nézőink védelmében a mai naptól bizonytalan ideig nem tartjuk meg előadásainkat. További intézkedésig a Miskolci Nemzeti Színház mindhárom játszóhelye zárva tart. A már megváltott jegyekkel és bérletekkel kapcsolatban a későbbiekben adunk tájékoztatást. Szíves türelmüket és megértésüket kérjük a rendkívüli helyzetre való tekintettel! A színházban a próbák továbbra is folynak, készülünk a veszélyhelyzet feloldására és bízunk benne, hogy ennek lezárultával zavartalanul folytatódhat idei sikeres évadunk.