Blog a Miskolci Nemzeti Színházról
|
A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek. Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.
| |
|
|
|
18.000 BOLDOG EMBER2024.11.08. 20:58
André Rieu und seine Johann Strauss Orchester - Wien, 2024.11.06. Csodálatos este volt. 18.000 boldog ember a nézőtéren, csupa mosoly, öröm, meghatottság, humor, önfeledt taps, nevetés, tánc. Világslágerek és – amiért itt a blogon is helye lehet – népszerű részletek operettekből, operákból, többek közt a tavalyi miskolci évadban látható volt Csárdáskirálynőből is. Remélem, a nagyjából 18 perces videós ízelítő (az utolsó képre kattintva nyílik a blog Youtube csatornájáról) érzékeltetni tudja a hangulatot. (Fotók és videó: mnsz-blog)
SHAKESPEARE: RÓMEÓ ÉS JÚLIA / TRAGÉDIA (VIDEÓVAL!)2024.10.20. 20:43
Generációs lázadásnak is nevezhetjük tán, hogy Júlia és Rómeó (Júlia mondja ki, gondolkodásában ezzel megelőzve Rómeót, ezért a névcsere itt) úgy érzi, az átkos viszály konvencióját ők már elvethetnék.
Generációs szakadék nyílik-e a nézőtéren vagy éppen ellenkezőleg ez az igencsak nem hagyományos előadás felszámolni fogja azt – ezen tűnődtem, amikor először láttam. A végére egyértelműen az utóbbi mellett döntöttem.
A teljes írás fotókkal és videó felvétellel a Bemutatók 2024/25-ös évad rovatban található!
Fotó: mnsz-blog
2024.10.15. 18:38
|
Nem először írok a személyes és online jegyvásárlás témájáról és azt sem ígérem, hogy most már biztosan utoljára. A tegnapi nap történéseit nem tudom nem górcső alá venni, azazhogy mit is beszélek, színházi látcsővel nézni, annál is inkább, mert nem csak a helyzet elszenvedője voltam magam is, de kapok az MNSZ-ről szóló blog szerkesztőjeként üzeneteket, kérdéseket. Eddig minden alkalommal igyekeztem lojális, de tárgyilagos és mindkét fél – jegyvásárlók, illetve a színház – álláspontját bemutató lenni. A szándékom most is ez.
Szögezzük le, hogy aki nem Miskolcon él, szívesen vállalja az utazást az előadásokra, de nem tud a jegyért is külön odautazni vagy dolgozik, nem tud sorban állni, akár ezért, akár azért az online vásárlás marad neki, az abban a rendszerben, amelyben az első nap csak a személyesen megjelenők kaphattak jegyet és az online árusítás csak másnap kezdődött igenis hátrányba került! Ami természetesen nem tetszett a nézőnek, aki azt látta, hogy minden igazán jó hely elkelt az első nap, ő „válogathat” még a kevésbé vagy sokkal rosszabbak között. Nem elítélhető azért, ha nem – mondjuk – csak a legfelső emeletről szeretné látni az előadást. És nem helytálló az az „érv”, hogy onnan is ugyanazt az előadást látja. Nagyon nem mindegy a látószög, a távolság, a kényelem sem, ezek mind hozzátartoznak a nézői élményhez és befolyásolják annak minőségét.
A hivatalos válasz rendre az volt az elégedetlenkedő hangokra, hogy nem, semmi hátrány nem éri az online vásárlókat. Mondanék két példát. Volt több képernyő fotóm is, aztán kidobtam őket, most sajnálom, nem tudom például bemutatni azt, amelyen látszott, hogy a Feketeszárú cseresznye című produkcióra a jegyvásárlás másnapján, az online vásárlás megnyílásakor, 10:01 órakor, tehát rögtön az első percben összesen 1 (azaz egy) darab szabad hely volt a teljes online vásárlóközönségnek! A többi mind elkelt előző nap, személyesen. Itt tehát még csak nem is arról volt szó, hová kap jegyet az ember. Nem érte hátrány őket? Valamivel jobb – de nem jó – volt a helyzet tavaly november 15-én 10:00 órakor, miután végre elkezdődött az online értékesítés is, akik nem tudtak előző nap személyesen odamenni, azoknak a szilveszteri előadásra az első hat sorban például volt még 9 hely összesen, erkély páholyba 2 hely, a páholy hátsó sorába, ahonnan alig lehet valamit látni a színpadból. Nem érte hátrány őket?
Az indoklás, magyarázat erre a rendszerre (korábban egyszer már megírtam ezt) egyébként így szólt: „Technikai ok miatt döntöttünk úgy, hogy ezentúl ilyen formában indítjuk a jegyvásárlást. Sokszor előfordult, hogy a jegyirodánk kollégái nem tudták a helyszínen jegyet váltani kívánó nézőnknek biztosítani a kiválasztott helyeket, ugyanis a rendszerben az online foglalások sokszor ütköztek a jegyirodánk munkatársai által foglalni kívánt jegyekkel. Az ilyen kellemetlenségek elkerülése végett határoztunk úgy, hogy az online jegyvásárlást egy nappal később indítjuk. Vagy az online jegyet vevő néző vagy a helyszínen jegyet venni akaró néző esik el a jegyvásárlás lehetőségétől, mert az elektronikus jegyrendszer nem tudja kezelni az egyszerre, egy időben beérkező foglalásokat - ugyanazon helyre. A vásárlás folyamata itt megakadhat, igencsak kellemetlenséget okozva ezzel jegyirodánk kollégáinak és a nézőnek is.” Én sem teljesen értettem a dolgot. Rendben, ez világos. De a 2. naptól kezdve és az összes többi napon már nem áll fenn? Technikailag ugyanaz lesz a helyzet, nem? A következő magyarázatot kaptam: "A jegyrendszerbeli összeakadás természetesen máskor is előfordulhat, azonban a jegyirodánk kollégái jelezték, hogy ez többnyire csak a jegyvásárlás első napján történik meg, hiszen itt sokan akarnak egyszerre jegyet vásárolni, és nagyon sok esetben már tarthatatlan volt a helyzet. Ahhoz, hogy egy esetleges összeakadás után újra elérhető legyen a jegy (hiszen az is előfordul, hogy senki nem tud venni, mert mindenkinek azt jelzi, hogy már megvették), kb. 40-45 perc kell, amíg a rendszer helyreáll."
No, így már sokkal világosabb és megérthetőbb volt minden – emlékeznek, azzal kezdtem, hogy igyekeztem és igyekszem tárgyilagos lenni – de azért sajnos mégis az a helyzet, hogy az online vásárlók már eleve hátrányban voltak. A problémát ugyan az nem oldotta volna meg, de még el sem ismerni ezt, csak borzolta tovább a kedélyeket.
Elérkeztünk a tegnapi naphoz, visszaállt – jelezte a színház közösségi csatornája már a múlt héten – a korábbi, néhány évvel ezelőttig élő rendszer és a személyes és online vásárlás egyazon időpontban kezdődött, délelőtt 10 órakor. Fanfárok, örömujjongás és hasonlók… De hogy mutatott ez a gyakorlatban? Való igaz, lehetett venni 10 órától online is jegyeket. Tehát ki lehetne mondani, hogy az ígéret teljesült. Ha nem volnának azok a bizonyos részletek, amiben az ördög… vagy a színház nem kedvesen, hanem kellemetlenül pajkos koboldja rejtőzik. Lehetett venni online is jegyeket, de eleve, az első perctől korlátozott előadásokra és korlátozott helyekre!
2024.10.15., 10 óra 00 perc 48 másodperc, online elérhető helyek a Feketeszárú cseresznye november 23-i előadására
|
Lévén szintén nem miskolci lakos, magam is odaültem a kellő időpontban a gép elé. Fentebb említettem korábbi „élményemet” a Feketeszárú cseresznyével. Történetesen tegnap is azzal szerettem volna kezdeni a vásárlást. Két este, mindkettő bérletszünet. November 22: „Nem elérhető” , és ez így is maradt délután nagyjából három óráig, amikor egyszerre csak megnyílt, de az első 5 sorba például már egyetlen jegy sem volt, tehát azokat előbb eladták és az online vásárlók csak azután „válogathattak kedvükre”. Nem érte hátrány őket? De a 23-i előadással még cifrább a kép, mert 10 óra 00 perc, 48 másodperckor az első 5 sor minden egyes helyét már eladottnak mutatta (lásd a mellékelt képernyőképet!) a rendszer. Negyvennyolc másodperc alatt eladták a személyesen ott sorakozó nézőknek ezt a 145 széket és mind a többi feketével jelzett földszinti és erkély ülőhelyet, beleértve a jegyeik kinyomtatásának idejét is? Nagyon életszerű, nemigaz? (A páholyok itt most nem számítanak, azokat a Nagyszínházba bevitt Feketeszárú cseresznye előadásokon eleve nem adják el, mert a Kamarába tervezett díszletek itt onnan nézve takarják a színpadot.) Sorjáztak a nézői kommentek más időpontokkal kapcsolatban is. Az egyik szerint a Kilépőre például 10:00-kor ugyanúgy „nem volt elérhető” a vásárlás, majd 10:40-kor már az jelent meg, hogy elfogyott. Ez is csak úgy lehet – gondolom én – hogy online egyszerűen nem is adtak rá lehetőséget. Egy másik néző és jegyet vásárolni akaró kommentelő elmondta: „A Feketeszárú 22-i előadásra személyesen simán lehet venni 4. sorba jegyet, online meg sem lehet nyitni azt a napot... a 26-i Mayerling első soros jegyet lehet venni személyesen fél 12-kor, de neten az egész előadás le van zárva.” Egy harmadik néző szerint „az egész sokkal inkább hasonlított lottósorsolásra, mintsem jegyvásárlásra”.
Tehát igen, a nézői visszajelzések igazolják, voltak napok, előadások, amelyekre hiába "egyszerre" kezdték árulni a jegyeket, online lehetőség nem volt a vásárlásra, csak személyes, vagy az online lehetőség csak órákkal később nyílt meg, addig csak személyesen lehetett. A neten jegyvásárlókat sajnos igenis hátrányos megkülönböztetés érte!
SYNGE: A NYUGAT CSÁSZÁRA / RÉMBOHÓZAT2024.10.05. 17:16
Ma este mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínháza Ascher Tamás rendezésében Synge: A Nyugat császára című rémbohózatát. Az mnsz-blog fotója a tegnapi próbán készült. Az előadásról részletesebben - videóval - a Bemutatók 2024/25-ös évad rovatban olvashatnak.
ALEXANDRU POPA: PÓKFONÁLON - KORTÁRS SZÍNMŰ2024.10.01. 15:36
Edvi Henrietta, Fazakas Júlia, Lajos András, Simon Zoltán, Prohászka Fanni
Nagyon szeretem azokat a minden részletet és minden összefüggést alaposan átgondoltan végigvivő előadásokat, amelyeket Rusznyák Gábor rendezése fémjelez. A részletes beszámolót a Bemutatók 2024/25-ös évad rovatban találják!
TALÁN A BOLDOGSÁG / GREAT BALLS OF FIRE & HISTORIA DE UN AMOR AVAGY CSÓKOS ASSZONY MNSZ MÓDRA2024.09.25. 18:21
Bizony jó száz év is elmúlt már, amióta „a Vampeticsben banda játszott messziről egy Zerkovácot”, de a mai napig ismertek és népszerűek Zerkovitz Béla Csókos asszony című operettjének dalai, az imént idézett Éjjel az omnibusz tetején és valamennyi többi is. Mi a titkuk? Fülbemászó a dallamuk, jó a szöveg, de ez mégsem volna feltétlenül elég, ha nem volna még valami plusz. Ez pedig a boldogság, ami átjárja ezeket a dalokat. Ezt az érzést bontja ki és erősíti az MNSZ évadkezdő produkciója, melyről a teljes beszámolót a Bemutatók 2024/25-ös évad rovatban olvashatják (fotókkal).
A képre kattintva videó nyílik a blog Youtube csatornájáról. A felvétel a 2024.09.19-i próbán készült.
MÚOSZ-TAGSÁG2024.09.18. 07:29
Bár sok éve tagja voltam eddig is egy újságíró szervezetnek, felvettek a nyomtatott sajtóban és internetes portálokon megjelent színházi tárgyú publikációimnak és színházi blogomnak köszönhetően a Magyar Újságírók Országos Szövetségébe. Örülök neki.
A MISKOLCI GYÉVUSKA NYERTE A VÁROSMAJORI SZÍNHÁZI SZEMLÉT2024.09.13. 17:53
A Miskolci Nemzeti Színház Ascher Tamás rendezte Gyévuska című előadása lett a Legjobb előadás a Vàrosmajori Színházi Szemlén. Az előző két évben is az MNSZ hozta el ezt a díjat, A revizorral és a Feketeszárú cseresznyével. A blog írt a Gyévuskáról.
Fotó: Éder Vera
JUNIOR PRIMA DÍJAT KAPOTT MÉSZÖLY ANNA2024.09.12. 20:28
Negyvenkilenc jelöltből kiválasztott öt fiatal művésznek ítélték oda 2024-ben a Junior Prima Díjat színház-, film- és táncművészet kategóriában, köztük Mészöly Annának, a Miskolci Nemzeti színház művészének. A díjjal azokat a harminc év alatti művészeket jutalmazzák, akik korosztályuk legjobbjai között is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Idén négy színművész, Borsi-Balogh Máté, a budapesti Örkény István Színház, Kovács Tamás, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, Márkus Luca, a Vígszínház és Mészöly Anna, a Miskolci Nemzeti Színház tagja, valamint Nagy Ilka Janka vágó érdemelte ki az elismerést.
A Mészöly Annával korábban a blog számára készült beszélgetést (hangos melléklettel) találják.
Bulgakov: A Mester és Margarita. Partnere: Keszég László. Fotó: Gálos Mihály Samu.
BEMUTATÓ SZOKATLAN HELYEN, SZOKATLAN ALKOTÓKKAL2024.09.08. 14:02
Fotók és videó: mnsz-blog
Csehov premieren jártam. Nem a szokatlan helyszín, a Random nevű miskolci szórakozóhely volt az egyetlen különlegesség. Ami igazán érdekessé és értékessé tette a produkciót, az, ahogyan és akiknek elhatározásából létrejött. Van két fiatalember – egyikük egyetemista, a másiknak még évek vannak hátra a középiskolából –, akik nem korosztályaikra általában jellemzőnek mondható módon töltik szabadidejüket, hanem nekiállnak és egyfelvonásost írnak „Anton Pavlovics Csehov után”. A 6-os számú kórterem az ő munkájuk és ők is játsszák. Ami a szövegkönyv megírását, majd a próbákat tekintve is hosszabb időt és fáradságot követelt. De – a nézőtéren ülve nem volt vitás – megérte! (Szakmai konzulensként Nádasy Erika színművész segítette őket.)
Kónya Barnabás és Lestár Márk ez a két fiatalember. Márknak (ő az egyetemista) több kapcsolata van talán az irodalommal magával, mint a színjátszással, két verseskötetet is kiadott. Igaz, Barnabás maga is írt eredeti darabot, a blogon meg is találják, , de figyelme egyre inkább a tevőleges színpadi lét, a színjátszás felé fordul. A most látottak igazolják ezt a törekvését, végig egyenletesen, többször kiemelkedően jó volt.
A 6-os számú kórterem című produkció érdeme, hogy közel hozhatja magát Csehovot és a csehovi világot azokhoz is, akiknek eddig idegen vagy teljesen ismeretlen volt. Ennek eszköze a játékmodoron kívül a zenei betétek műfaji változatossága is.
A nézőtér, igaz nem volt nagy, de üres hely nem maradt, sőt, pótszékekre is szükség volt és a látottak után kijelenthető, még nagyobb közönség előtt is megállná helyét az előadás. A bejegyzés végén mintegy 6 perces videós összefoglalót találnak!
BÉRES ATTILA MARADT A MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ DIREKTORA2024.08.27. 20:09
|
Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának közgyűlése egyhangúlag újra Béres Attilát választotta a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójának.
Július 22-én a minisztérium által felkért bírálókból és a miskolci szakemberekből álló bizottság előtt mutatkozott be a két pályázó, majd tegnapelőtt a Köznevelési, Kulturális, Turisztikai, Ifjúsági és Sport Bizottság szavazott a jelöltekről. Béres Attila rendező-direktor 2015 óta vezeti a színházat. Kihívója Horváth Ádám operaénekes volt, akit a Bizottság tagjai közül senki sem támogatott. Az időközben a színházban megtartott belső szavazáson a jelenlegi direktort 98 % támogatta. A közösségi oldalakon előzetesen olvasható vélemények szerint, a közönség döntő többsége szintén a jelenlegi vezetésnek szeretett volna lehetőséget adni, folytatni azt a munkát, amelynek eredményeként az MNSZ mára az ország egyik legelismertebb színháza lett, magas színvonalú és teltházas előadásokkal, valamint felvételt nyert az Európai Színházi Unióba is. A blog is örömmel fogadja a döntést!
A Művészeti Tanács (Fotó: Éder Vera)
A DIREKTORI PÁLYÁZAT ÁLLÁSÁRÓL2024.08.27. 18:07
Ma a Köznevelési, Kulturális, Turisztikai, Ifjúsági és Sport Bizottság szavazott a jelöltekről, zárt ülésen. A bizottság Béres Attilát támogatta. Horváth Ádám pályázatát nem támogatta egyetlen bizottsági tag sem. Végső döntés a holnaputáni közgyűlésen születik.
MEGNYÍLT A 201. ÉVAD2024.08.21. 13:52
Fotó: mnsz-blog
A ma délelőtti társulati üléssel megnyílt a Miskolci Nemzeti színház 201. évada. A még hivatalban lévő Veres Pál polgármester és az őt ősszel váltó Tóth-Szántai József egyaránt legnagyobb elismerésüket fejezték ki a teátrum jelenlegi vezetése és társulata munkája iránt. (A Béres Attila igazgatói mandátumának lejárta miatt kiírt pályázatra két jelentkező van, az egyik a jelenlegi direktoré, a másik Horváth Ádám operaénekesé, aki korábban miniszteri biztosként felelt az Operaház működéséért, de volt a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Miskolci Kulturális Központ ügyvezetője is. A szakmai bizottság már meghallgatta a pályázókat. Döntés várhatóan az augusztus 29-i közgyűlésen születik.)
FELAVATTÁK AZ ELFELEDETT TEÁTRUM CENTENÁRIUMI EMLÉKTÁBLÁJÁT 2024.08.16. 21:20
Fotók és videó: mnsz-blog
Meglepő, de tény, 100 évvel ezelőtt, 1924. augusztus 16-án jól felszerelt, zsinórpadlással, zenekari árokkal, süllyesztővel, páholyokkal, ruhatárral, büfével ellátott, 450 fős közönséget befogadni képes, igazi, nagy sikereket látott állandó kőszínházat építettek egy 20.000 főt sem számláló községben, Mezőkövesden, a miskolci színház után másodikként a megyében. Saját társulata volt a „matyók színházának”, amely a maga nemében egyedülálló volt az országban, de Európában is alig volt példa hasonlóra, hiszen ezt a teátrumot egy műkedvelő (amatőr) színtársulat tagjainak emelte Mezőkövesd lakossága, méghozzá példás összefogással. Ők pedig meghálálták ezt. A színház néhány éves működése során 100-nál is több saját bemutatót tartott, a megyei és országos sajtóorgánumok által is elismerten magas színvonalon.
Az elfeledett teátrum diadalmasan indult, méltatlanul, szomorúan ért véget, anyagi okokból, a megígért támogatások elmaradása következtében. Nem érdemelte sem ezt, sem a feledést.
Egy antikváriumban talált régi térkép nyomán elindulva, a korabeli sajtó írásait és képeit böngészve kutattam fel a történetét, s többrészes sorozatban publikáltam a blogon ( olvasható). Azt is megírtam, hogy kezdeményezni fogom emléktábla elhelyezését azon a helyen, ahol az épület állt. Néhány év beletellett, de a megnyitás 100. évfordulóján, 2024. augusztus 16-án a mai utód, a Mezőkövesdi Amatőr Színjátszó Kör segítségével megvalósult a terv, felavatták az emléktáblát, majd a blog cikksorozatára épülő, versekkel, dalokkal kiegészített egyórás előadással (amelynek felvételét a városi televízió is be fogja mutatni) emlékeztek az elfeledett, immár újra emlékezetünkbe idézett teátrumra.
A képre kattintva videó nyílik a blog Youtube csatornájáról.
MEGHÍVÓ2024.08.12. 16:31
Az elfeledett teátrum, a Magyarországon egyedülálló mezőkövesdi kőszínház történetéről - lásd ! - szóló cikksorozatomban azt írtam: "Szeretném elérni, hogy a helyén ma álló épület falán tábla örökítse meg az 1920-as évek mezőkövesdi polgárainak kultúra iránti vágyából, lelkesedésükből és anyagi áldozatukkal létrejött egyedülálló kőszínház emlékét." Valóra válik a gondolat, 2024. augusztus 16-án, a megnyitás 100. évfordulóján megtörténik az emléktábla felavatása.
"VAN KÉPEM HOZZÁ! LEGYEN NEKED IS!"2024.07.29. 07:00
Színházi kulisszafotók - és természetfotók - közvetlen rendeléssel az alkotótól! Bővebb információ az alábbi link vagy a QR kód segítségével!
https://bit.ly/3W6Ew6C
A DIREKTORI PÁLYÁZAT ÁLLÁSÁRÓL2024.07.22. 18:00
Két pályázat érkezett, az egyik Béres Attiláé, a jelenlegi direktoré, a másik Horváth Ádám operaénekesé, aki korábban miniszteri biztosként felelt az Operaház működéséért, de volt a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Miskolci Kulturális Központ ügyvezetője is. A szakmai bizottság ma meghallgatta a pályázókat. Döntés várhatóan az augusztus 29-i közgyűlésen születik.
ARTIKULÁLJU(n)K!2024.07.08. 09:00
Erre kért, szólított fel mindenkit Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, aki szubjektív tárlatvezetést tartott a Múzeumok Éjszakáján, a Herman Ottó Múzeumban. Rajta kívül színművészek is részt vettek a programban, Lajos András ugyancsak tárlatvezetéssel, Varga Andrea sanzonesttel, Seres Ildikó és Fandl Ferenc pedig kiállítás megnyitón, a Színészmúzeumban.
De mit is artikuláljunk? És kell-e erre emlékeztetni a miskolci közönséget?
Messzebbről kezdem a választ. A budapesti Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén Vidnyánszky Attila vezérigazgató a tudósítások szerint azt mondta: „Van mire büszkének lenni: mi vagyunk a legjelentősebb magyar színház – nemzetközileg is. Ott vagyunk Európa színházi térképén”. Ennek nyomán bontakozott ki egy párbeszéd az egyik népszerű közösségi oldalon:
– A Miskolci Nemzeti Színház pedig az Európai Színházi Unióba lépett. Ugye, kinek mi a siker és ok a büszkeségre....
– Szuper! Erről nem igazán lehetett hallani.
– Kevés társulat mondhatja el magáról, hogy ilyen körbe kerülhet, Miskolc viszont Magyarországon elsőként. Persze, az, hogy mi, miskolci nézők próbáljuk ezt artikulálni és ennek hangot adni az egy ilyen kultúráramlatban kevés.
– Örülök, hogy ezt most megtette. Gratulálok a színháznak és a miskolci nézőknek, további sok-sok jó előadást kívánok!
Nyilván nem független a párbeszédet kezdő fél szóhasználata attól, hogy – történetesen tudom –, ahogyan én magam, ő is ott volt a Múzeumok Éjszakáján. És valóban (artikulálandó #1), tapasztalataim szerint is viszonylag kevesen tudják, pedig nagy dolog, fontos mérföldkő bizony, hogy a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett az Európai Színházi Uniónak – egyedüliként a magyarországi színházak közül! Lehetőség lesz arra, hogy nemzetközi fesztiválokon vegyen részt, a tagszínházak előadásait hozza el a miskolciaknak, és a saját előadásokat megismertesse világszerte. Amikor a bejelentés megtörtént, figyeltem, milyen visszhangja van, mennyire jelenik meg a megyein kívül országos hír- és kulturális portálokon. Nagyobb figyelmet is érdemelt volna. És rögtön eszembe jut, hogy 2023. augusztus 24-én volt 200 éves a Miskolci Nemzeti Színház, a mai Magyarország első magyar nyelven játszó, állandó kőszínháza (artikulálandó #2). A társulat és a miskolci közönség, amely – teszem hozzá, mert azt is tapasztalom időnként, hogy ez nem mindenkinek evidencia – bár legnagyobb részt természetesen miskolci lakosokból áll, de egyáltalán nem miskolciakból és a megyében lakókból csupán –, igyekezett méltó módon megünnepelni a bicentenáriumot. Ehhez a blog is többféle módon hozzájárult, például azzal, hogy az én felkérésemre összesen 44 ismert művész, alkotó, néző küldött hangos, írásos vagy videó üzenetet erre az alkalomra, amelyek a blogon jelentek meg. (Lásd !). De akkor is azt éreztem és láttam, hogy a visszhang országos hír- és kulturális portálokon talán nem volt olyan mértékű, mint amit érdemelt volna a 200. évforduló. Kedves élményem volt az a 80 éves úr, aki a díszelőadás előtti napig nem is tudta, csak azon a délutánon értesült róla egy rádióműsorból, s reggel vonatra ült, Miskolcra utazott Szántódról(!), hogy megnézhesse az előadást, s azután rögtön utazzon is vissza. Nagy merészség volt és persze, nem is kapott jegyet, de végül – köszönhetően az ünnepségek napján alkalmi színházi szolgálatot, információk adását, irányítást, segítséget adó kis csapat két fiatalember tagja empátiájának – mégis sikerült megoldást találni, ott lehetett. Megérdemelte. A fiúk pedig a dicséretet.
Kell emlékeztetni a miskolci közönséget arra, hogy artikulálja (artikulálandó #3) színháza művészeinek, produkcióinak hírét? Nem kell, elég csak figyelni közösségi oldalakat, belehallgatni utcai beszélgetésekbe, az MNSZ közönsége ezt nap mint nap megteszi. A direktor azonban jól tette, hogy emlékeztett erre (egyébként szélesebb kontextusban, a város és annak kulturális életének minden szegmenséről is beszélve), mert ezzel is nyomatékot adott a színház és közönsége szoros kapcsolatának.
És végül szeretnék még valamiről szólni. 1823. augusztus 24-én, 200 éve nyílt meg a miskolci színház. „Kimondottan önálló színház – mely büszkeséggel tölt el bennünket, mert míg más vármegyékben bizony egyetlen színház is alig van, addig mi most már két színházzal is dicsekedhetünk.” Ezt pedig 100 évvel ezelőtt írta a Miskolczi Napló, egy olyan színházról, amely Magyarországon teljesen egyedülálló volt, de Európában is talán csak egyetlen hasonló példát lehet találni. Meglepő, de tény, egy 20.000 főt sem számláló és még csak nem is gazdag községben, Mezőkövesden, jól felszerelt, igazi, zenekari árkos, öltözős, páholyos, nagy sikereket látott kőszínházat építettek. Saját társulata volt, de vendégtársulatokat is fogadott. Története diadalmasan indult, méltatlanul, szomorúan ért véget. Nem érdemelte sem ezt, sem a feledést. Hamarosan, 2024. augusztus 16-án lesz a megnyitás centenáriuma. Hatalmas örömömre szolgál, hogy sikerült elérnem azt, amit a „matyók színházának” történetét feldolgozó sorozatom végén (lásd !) megfogalmaztam: Szeretném elérni, kezdeményezni fogom, hogy a helyén ma álló épület falán tábla örökítse meg az 1920-as évek mezőkövesdi polgárainak kultúra iránti vágyából, lelkesedésükből és anyagi áldozatukkal létrejött egyedülálló kőszínház emlékét, ezzel a szöveggel: „Ezen a helyen állt az ország egyetlen amatőr színjátszóknak - Mezőkövesdi Műkedvelők Köre – emelt kőszínháza. Megnyitották 1924. augusztus 16-án.”
Az emléktábla avatása meg fog történni a 100 éves évfordulóra!
Amikor a sorozatot (2020 nyarán) befejeztem, gondolván, hogy mivel valóban az egész országban egyedülálló kultúr- és ezen belül színháztörténeti különlegesség a mezőkövesdi kőszínház története, megérdemli az országos nyilvánosságot, elküldtem, még az első fejezet megjelenése előtt egy összefoglaló, beharangozó írást 13 portálnak. Két színházi tematikájú, országos hatáskörű portál át is vette a teljes sorozatot (a Mezőkövesdi Újság tudomást szerezvén róla maga keresett meg és cikkben hívta fel rá a figyelmet), de kettő Borsod vármegyei és egy országos hírportáltól, 5 országos kulturális portáltól, 2 országos színházi portáltól még csak válaszra sem méltattak (egy kulturális portáltól pedig enyhén gúnyos levélben megkérdezték: azon kívül, hogy most ők ezt elolvasták, esetleg mást is akartam tán?). Nem árt újra és újra artikulálni, ha kell, akár ugyanazt is!
A LÉVAY VOKÁL A MISKOLCI VOKÁL NAPOKON2024.06.30. 15:34
Hogyan kerül a Lévay Vokál fellépésének videós ízelítője a Miskolci Nemzeti Színházról szóló blogra? Több kapcsolat is van, mint gondolná az Olvasó. Először is, Petró Balázst, a Lévay József Református Gimnázium tanárát, a Vokál vezetőjét gyakran láthatják a nézők színpadon, a színház énekkari művészeként. Másodszor, egyik tagjuk, Kónya Máté, a gimnázium diákja, bemutatkozó fotókiállításának (természetfotók és színházi kulissza képek) az MNSZ adott otthont. Végül, a Miskolci Vokál Napokon adott koncertjükön többek között (bár az itt található összeállításban nem szerepel) a közelmúltban műsoron volt Jézus Krisztus Szupersztár című musicalből is énekeltek. A felvétel a képre kattintva nyílik, a blog Youtube csatornájáról.
ÍGY VETT RÉSZT A MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ A MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJÁN (VIDEÓVAL)2024.06.23. 17:40
A Herman Ottó Múzeum Görgey Artúr utcai főépületében A titkos és a publikus című kiállításon Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója és Lajos András színművész is tartott szubjektív tárlatvezetést, Varga Andrea színművész pedig sanzonesttel lépett fel.
A titkos és a publikus - a kiállítás Kövesi István és dr. Petró Sándor műgyűjtők egymással több szempontból is párhuzamba állítható képzőművészeti gyűjteményeit mutatja be, többek között Lotz Károly, Perlmutter Izsák, Gulácsy Lajos, Koszta József, Rippl-Rónai József, Csók István, Egry József, Czóbel Béla, Vaszary János, Aba-Novák Vilmos és Szőnyi István művei tekinthetők meg.
Fotó: mnsz-blog
Béres Attila arról beszélt, hogyan kapcsolódik egymáshoz a színház világa és a két magángyűjtemény. A miskolciak színháza túl van a 200. ünnepi évadán, a múzeum idén 125 éves. A fő gondolat a művészetek közötti átjárhatóság és a kultúra többféle műfajában a kapcsolódások fontossága volt.
A képre kattintva részletet láthatnak (a blog videó csatornájáról megnyílva) Béres Attila szubjektív tárlatvezetéséből.
A következő Béres Attila fotókat Kónya Máté készítette a blog számára:
Lajos András, akit olyan darabokban láthattak, mint a Zorba, a görög, a Kivilágos kivirradtig (Móricz Zsigmond), a La Mancha musical, vagy a Feketeszárú cseresznye, Hunyady Sándor drámája, amelyben a közönségtől “Az év színésze” elismerést kapta, ezen az estén a tárlat kapcsán benyomásait, élményeit osztotta meg a látogatókkal.
Lajos András fotóit Kónya Máté készítette a blog számára:
Varga Andrea színművész sanzonestjét sajnos megzavarta a heves eső. "Miskolcot... az első perctől imádtam. A színház stúdiója jó iskola volt, már másodévesként színpadra állhattunk. Kipróbálhattuk, hogy milyen a súgás, az ügyelés, mindent csináltunk. Az első nagy szerepem az Evita volt... Amikor elmentem a meghallgatásra, egy másik, kisebb szerepben bíztam, aztán kiderült, a főszerep az enyém.” Tavaly Déryné-díjat vehetett át. “Úgy gondolom, hogy a kultúra, a színház, a zene az, ami igazából értéket közvetít.”
Fotó: Baranczó Benedek, Herman Ottó Múzeum
A Miskolci Galéria – Thália-ház Színháztörténeti és Színészmúzeumban folyamatos programok voltak. „Gólpassz”: Két félidő a sportoperettek világában - nostop filmvetítés. családi-baráti versengés színházi tárgyú asztali társasjátékokkal, tarka papírkulisszák – gyermekprogram, papírszínház készítése, családi bábozás.
| |
|
|
kommentek & Napló-archívum évenként |
| |
|
A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!
|
| |
|
|