Az 1960–as �vek egyik szentest�j�n a nagymam�m �s a nagyn�n�m (�k neveltek fel) elmentek a nagyb�ty�m�khoz, mivel nem volt t�zel�nk, sem �nnepi eb�dre val�. Az eg�sz �nnepet ott t�lt�tt�k. �n egyed�l maradtam a lak�sban. Any�m �s ap�m akkor m�r elv�ltak, �s ki tudja, melyik�k merre j�rt. A b�ty�m �s az �cs�m valahol m�sutt tal�ltak maguknak �nnepi mened�ket. Gyerekk�nt nem nagyon �rdekelt a hideg. Pedig kem�ny t�l volt, csikorgott az ember talpa alatt a h�. M�r k�s� este volt, amikor a szomsz�d lak�s�hoz betlehemes j�t�kosok j�ttek, Cs�rgett�k a botokat, �nekeltek �s dics�rt�k a megv�lt�t. „ Nagy �jf�lben nagy hidegben sz�letett a M�ria fia…” - csend�lt fel a sz�momra ismert dallam. A betlehemes j�t�k olyan volt mint egy szabadt�ri sz�nh�zi el�ad�s. Feh�r leped�b�l k�sz�lt jelmezek, a fej�k�n pap�rcs�k�k, kez�kben cs�rg�s botok (mint az �g�r�g dr�m�kban haszn�lt th�rszoszok). Al�zattal �s odaad�ssal j�tszott�k a szerep�ket. Mindenki pontosan tudta a dolg�t. A betlehemi J�szolt amelyben egy j�t�kbaba volt bep�ly�lva, olyan szeretettel �s �vatosan kezelt�k, mintha val�ban egy igazi gyerek lett volna benne. �tszellem�lten �s �szint�n �nekeltek, j�tszottak. Amikor befejezt�k az „el�ad�sukat”, a szomsz�d s�tem�nnyel �s borral k�n�lta �ket. Nagy h�l�lkodva, fennhangon baxtalo krechuno–t (boldog kar�csonyt) k�sz�nve elmentek. Sok�ig a f�lembe csengett az �nek�k. Gondoltam egyet �s odasettenkedtem a szomsz�d ablak�hoz, �s l�ttam a j�l bef�t�tt szob�ban feld�sz�tett feny�f�t, a megter�tett asztalt. Nagyokat nyeltem, mert gondolatban oda�ltem az asztalhoz �s j��z�en falatoztam. Ebb�l a fantasztikus hangulatb�l a gyomrom korg�sa z�ttyentett ki. Sebaj - gondoltam -, majd tal�n holnap akad valami �tel. Visszamentem a hideg lak�sba �s egy meleg kab�tot magamra h�zva pr�b�ltam elaludni. Altat� gyan�nt elj�tszottam a gondolattal, hogy egy�tt a csal�d, any�m settenkedik a konyh�ban �s nem sok�ra megter�ti az asztalt, ap�m szalaggal �tk�t�tt kis csomagokat rak egyik helyr�l a m�sikra. Mi, gyerekek pedig a feny�fa k�r�l �l�lkodunk v�rva a pillanatot, amikor �szrev�tlen�l elcsenhet�nk egy-egy szaloncukrot. Any�m a feny� el� �ll �s halkan �nekelni kezd: „Nagy �jf�lben nagy hidegben…” - egyre zavarosabbak lettek a gondolataim, t�voli sz�ncseng� hangj�t hallottam. T�n m�g a Mikul�st is l�ttam a sz�non… Reggel arra �bredtem, hogy a szomsz�d kopog az ajt�n �s egy t�ny�r meleg �telt �s p�r darab s�tem�nyt tesz az asztalra. Boldog kar�csonyt, mondta… �s elment…  Szegedi Dezs�, a Miskolci Nemzeti Sz�nh�z m�v�sze