Blog a Miskolci Nemzeti Színházról
|
A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek. Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.
| |
|
|
|
B.Ú.É.K., M.N.Sz.!2022.01.01. 00:00
Szilveszteri előadásra készülve, várja az ember a csak ezen az egy estén látható meglepetéseket. Ma (igazából tegnap, hiszen elmúlt éjfél egy másodperccel) a Producerek című musical volt műsoron. „Mi mással is búcsúztathatnánk az évet, mint az egyik legfékevesztettebb előadásunkkal?” – tette fel a kérdést a színház közösségi oldala. Kíváncsi voltam, mennyire lehet még további fékeket elveszteni. Lehetett! S úgy, hogy nem esett szét ettől az előadás, minden extra bolondozás belesimult, akkor is, amikor magukat a színpadon lévőket is váratlanul ért valami. Már a nyitóképben feltűnt, hogy a háttérben ott van Rózsa Krisztián, aki Leo Bloom megformálója. De ma Börcsök Olivér játszotta ezt a szerepet. Biztosra vettem tehát, hogy jelenléte az egyik meglepetéssel kapcsolatos. Úgy is történt, Bialystock-Bloom musical castingján egyszerre csak megjelent és próbát tett a Bál a Savoyban Musztafája is. De emellett még sok apró ötlet, bemondás tette a többitől különbözővé az előadást és a közönség, akár először látták a Producereket, akár többedszer (nem kevesen vagyunk ilyenek) hálásan fogadott minden vizuális és verbális poént.
A tapsrend lelkes, álló ovációját Szőcs Artur csendet kérő intése tudta csak megszakítani. „…Semmi értelme nincs Önök nélkül. A közönség, az a legfontosabb. ... Önök az erősebbek, ugyanis néha, amikor betegség miatt elmaradt egy előadásunk, Önök akkor is jöttek volna. Az ilyen gesztusok, együtt-lélegzések és az ilyen tapsok, mint ma este is, adják nekünk az erőt a folytatáshoz…” Végül a fellépők és a nézők kölcsönösen, kórusban kívántak egymásnak boldog új évet. Ezt teszem én is - itt is. B.Ú.É.K., M.N.Sz.!
* Kapcsolódó írás (Hűha! A producerek Miskolcon): .
| |
|
|
kommentek & Napló-archívum évenként |
| |
|
A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!
|
| |
|
|