Blog a Miskolci Nemzeti Színházról
|
A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek. Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.
| |
|
|
|
KEDVES ÖTLET2022.02.04. 17:00
"A Mester és Margarita minden előadásán egy titokzatos személy nevére lelhetnek rá, ha elég szemfülesek! Amennyiben megtalálják a pillekönnyű *objektumot*, ami a nevet rejti, a következő jegyvásárlásnál mutassák be azt a színház jegyirodájában, és cserébe egy kedvezményes árú színházjeggyel jutalmazzuk meg Önöket." A színház Facebook oldalán minden alkalommal felhívják erre a figyelmet. Lehet, hogy a kedvezmény nem nagy mértékű (nem tudom, konkrétan mennyi), de nem is ez az igazán lényeges, hanem a játék. Újra és újra találkozhat a miskolci néző olyan ötletekkel - szíves matricák, stb... -, amelyek mindegyike azt szolgálja, hogy állandóan felhívják magukra a figyelmet, érdeklődést keltsenek. És ez így van nagyon jól, ha én színi direktor volnék, én is folyamatosan dolgoznék ezen a csapatommal és szívesen fogadnék minden használható ötletet, bármelyik város bármelyik színházát vezetném. Akkor is, ha - amint az Miskolcon tény - az előadásaink színvonalukkal önmagukért beszélnek. "A mai világban", ahogyan azt mondani szokták, ez is kell - még így is (hát még ha olyan színházról volna szó, ahol nem ennyire erős a társulat...).
Tegnap este elkapott engem is a játék izgalma. Megpillantottam valamit, ami pillekönnyű is volt, objektum is, nem is volt azon a helyen semmi keresnivalója. Lehet, hogy ebben lesz elrejtve a titokzatos személy neve? Vagy egyszerűen csak a közönségből felejtette ezt itt valaki? Óvatosan megvizsgáltam a dolgot, nevet sajnos nem találtam. Vagy nem ez volt az, vagy igen, de a nevet már valaki kivette, vagy pedig a második feltételezésem volt a helyes. Annál is inkább, mert később eszembe jutott egy nagyon valószínű megoldás, alighanem hol is kell keresni azt a "pillekönnyű *objektumot*" - de ezt sajnos nem írhatom meg, nem szabad elrontani a játékot.
| |
|
|
kommentek & Napló-archívum évenként |
| |
|
A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!
|
| |
|
|