1872. szeptember 29-én hunyt el Déryné Széppataki Róza. A blog az évforduló alkalmából Déryné utolsó  – Miskolcon történt – színpadra lépését eleveníti fel.

   A Borsodi Értesítő 1868. szeptember 10-i számában jelent meg Egressy Ákos színijelentése, amely szerint társulatával október 16-án kezdi meg előadásait a színházban. A társulat utolsó előtti előadásának színlapján ez volt olvasható:
 „Szerencsés lévén hazánk nagyhírű művésznőjét a mai előadásra megnyerni: teljes tisztelettel kérem ezen rendkívüli alkalomra a t cz. közönség nagybecsű pártfogását. Egressy Ákos, színigazgató."
   1869. március 20-án, szombaton, este 7 órakor a Miskolci Nemzeti Színház színpadán élete legutolsó szerepét játszotta el Déryné, Celesztina apáca fejedelemasszonyt. „A keresztes vitézek" című színműben (szerzője a színlap tévedésével ellentétben Kotzebue). Akkor már 22 éve nem volt színpadon.
  Törs Kálmán elbeszéléséből - aki Egressy Ákostól hallotta az előadás lefolyását – tudjuk az alábbiakat:
   „Csaknem ölben vitték a színpadra, s Egressy Ákos maga is aggódott a kísérlet sikere miatt, s némi lelki furdalást érzett, elgondolva, hogy e tisztes öreg asszonyt most talán kudarcnak, nevetségnek teszi ki. De már lehetetlen volt a visszalépés: a ház tömve, a játék megkezdődött. Következett a fejedelemasszony jelenete. A karszék, amelyben helyet kellett foglalnia, készen állt. Egressy karon fogva akarta oda vezetni, de ez csendesen visszatolá: „Majd csak magam" — mondta, s kilépett. A kegyeletes közönség tapsokkal üdvözlé az agg művésznőt, ki meghatottan köszöné meg a szíves fogadtatást. Az a törékeny, tehetetlen alak, ki támogató pálcáját elhozta egészen az álfalakig, a 'forró deszkákra' lépve, a riadó taps hallatára mintha egyszerre megifjodott volna egy pár évtizeddel, kiegyenesedett, arca átszellemült kifejezést öltött és játszott oly élénken, annyi hévvel, hogy mindenkit csodálatba s csalódásba ejtett kora iránt. Sőt, midőn az a jelenete következett, ahol a rá fegyverrel támadó vitéz elöl menekülnie kell, oly fiatalos könnyedséggel futott meg, hogy az üldöző alig érte utol." 
   A darabban az utolsó mondat Celesztináé, aki így tör ki: „Szakadozzatok rám, ti megszentségtelenített kőfalak!" Ezek voltak Dérynének színpadon – és éppen a miskolci színpadon - elmondott utolsó szavai.