Szóljon az új esztendő első bejegyzése a néhány másodperce elbúcsúzott óév utolsó napjáról! Az Ének az esőben című musical volt műsoron, a magával ragadó dallamokat, vidám színészi játékot, sztepptáncos revüképeket ezen a különleges napon az alkalomhoz illő, szilveszteri betoldások színesítették, majd következett a vidám-megható finálé. De ezzel még nem volt vége a meghatott pillanatoknak. Szőcs Artur, az előadás rendezőjének szavai következtek:

Fotó: képkocka az MNSZ videófelvételéből

  "Kérem, engedjék meg, hogy messziről induljak! Kereken tíz évvel ezelőtt társulatunk ma már oszlopos tagjaival döntöttünk úgy, hogy a fővárost elhagyva egy új műhelyt alapítunk Miskolcon. Gyalog indultunk ide, hogy időnk legyen megérkezni, hogy kicsit jobban megismerjük a környék lakóit, szokásait. Ide érve igen erős művészi gárdával találkozhattunk, hihetetlenül jó zenekarral, tánckarral, énekkarral és kimagasló tehetségű színészekkel. Egyesítettük erőinket és útjára indult az a miskolci színház, amelynek ma este az egyik állomásán tartózkodunk. Akkor még - némileg a tapasztalatlanságunk miatt – nem gondoltunk, csak magunkra. Nem sejtettük, hogy ahhoz, hogy azt elérjük, amit mára talán sikerült, ahhoz nélkülözhetetlen a miskolci közönség egészen különleges szeretete, aurája, bizalma és nem utolsó sorban hite. Az elmúlt tíz évben sikerek, kudarcok, szakmai sikerek, közönségsikerek, bakik, csodák, vírusok, le- és bezárások, szomszédos háború mellett, büszkén állíthatom, hogy mostanra már közösen, vállvetve toljuk, sőt, ha kell húzzuk Thália szekerét. Semmi sem tántoríthatott meg bennünket, vagyis Önöket és a színház minden alkalmazottját abban, hogy a város, sőt most már az ország egyik legkiemelkedőbb kulturális intézményét megóvjuk és szárnyaltassuk, legyen napsütés vagy viharos szél. Amikor már azt hittük, hogy nyugodtan hátra dőlhetünk zsöllyéinkben, hiszen minden körülményt megteremtettünk hozzá, akkor villámként ért minket a hír, hogy a rezsiszámlák miatt januártól be kell zárni a színházakat. Azaz holnaptól. 

Igen, be kell zárni a színházakat, be is zárják a színházakat – de nem úgy Miskolcon! (*Taps és éljenzés.) A Miskolci Nemzeti Színház közönsége – mint Bagó a János vitézben – azt mondta 200 éve is és ma is, hogy: „Megálljatok, nem addig a!” Kétszáz éve egy társulatnak mondtak megálljt, ma a bezárásnak. A Miskolci Nemzeti közönsége összefogott, sőt egyesületet alapított Miskolci Színházbarátok néven és a művészeinkkel összefogva gyűjtést szervezett, és igen, 200 év örökségét megőrizve újra kulcsot adott a kezünkbe, hogy kinyissuk januárban is a színházat. Büszkén mondom, az óévet búcsúztatni ilyen közösségben – felemelő. Kívánunk mindenkinek áldott, boldog, csupa jó lehetőségekkel teli új évet és ne felejtsék, ha nem jönnek  az új lehetőségek, ha együtt maradunk, akkor csinálunk egy kaput, ha nem kopognak. Boldog új évet szeretnék kívánni mindenkinek!" 
   Ezzel ért véget számomra a 2022-es év színházi estjeinek sora, jöjjön a folytatás!