A Nemzetk�zi Sz�nh�zi Int�zet (ITI) minden �vben a sz�nh�zi vil�g egy jelent�s szem�lyis�g�t k�ri fel, hogy fogalmazza meg �zenet�t a m�v�szek �s a k�z�ns�g sz�m�ra. Legel�sz�r Jean Cocteau sz�vege hangzott el, 1962-ben, t�bb mint h�sz orsz�g sz�npadain. Az idei sz�nh�zi vil�gnapon Samiha Ayoub egyiptomi sz�n�szn�, aki m�v�szi p�lyafut�sa sor�n csaknem sz�zhetven sz�nh�zi el�ad�sban, t�bb filmben �s telev�zi�s m�sorban szerepelt, fogalmazta meg �zenet�t, amelyet az el�ad�sok el�tt a sz�nh�zakban felolvasnak.

Bar�taimnak, a vil�g sz�nh�zm�v�szeinek

A Sz�nh�zi Vil�gnapon �rom nektek ezt az �zenetet, �s mik�zben boldog vagyok, hogy hozz�tok sz�lhatok, minden porcik�m remeg a nyomaszt� fesz�lts�gek �s z�rzavaros �rz�sek s�lya alatt, amelyekt�l a vil�g mai �llapot�t l�tva mindannyian szenved�nk – sz�nh�zi �s nem sz�nh�zi alkot�k egyar�nt. Az instabilit�s k�zvetlen k�vetkezm�nye azoknak a konfliktusoknak, h�bor�knak �s term�szeti katasztr�f�knak, amiket a f�ld�nk jelenleg �t�l, �s amik nemcsak az anyagi, de spiritu�lis vil�gunkra �s a lelki eg�szs�g�nkre egyar�nt puszt�t� hat�ssal vannak.
   Mik�zben hozz�tok sz�lok, az az �rz�sem, hogy az eg�sz vil�g olyann� lett, mint leszakadt szigetek vagy mint a k�d�s horizonton menek�l� haj�k, amelyek mindenf�le �tmutat�s n�lk�l, m�gis kitart�an vitorl�znak, �s rem�lik, hogy a hossz� bolyong�suk ut�n egy biztons�gos kik�t�be �rkezhetnek meg.
   Soha ezel�tt nem volt meg a lehet�s�g�nk ilyen szorosan kapcsol�dni, mint ma, �s m�g soha nem voltunk ennyi ellent�tben, ennyire t�vol egym�st�l. Ezt a dr�mai paradoxont a mai vil�gunk k�nyszer�ti r�nk. Annak ellen�re, hogy mindannyian szemtan�i vagyunk, ahogyan a h�rek �raml�sa �s a modern kommunik�ci� minden f�ldrajzi hat�rt led�ntve k�zel�tenek minket egym�shoz, a vil�gban tapasztalhat� fesz�lts�gek �s konfliktusok �tl�pt�k a logikus felfog�s hat�rait �s a l�tsz�lagos k�zeled�ssel egyid�ben olyan alapvet� elt�r�st alak�tottak ki, ami elt�vol�t minket az emberi l�t legalapvet�bb l�nyeg�t�l.
   A sz�nh�z esszenci�ja a tiszta emberi cselekv�s, ami az �leten alapszik. A nagy �tt�r�, Konsztantyin Sztanyiszlavszkij szavaival �lve: „Soha ne gyere be a sz�nh�zba s�ros l�bbal. A port �s a koszt hagyd kint. Az aggodalmaid, civakod�said, kicsinyes neh�zs�geid, mindent, ami t�nkreteszi az �leted �s elvonja a figyelmed a m�v�szetedr�l – tedd le az ajt�ban.” Amikor fell�p�nk a sz�npadra, azt azzal az egy �lettel tessz�k, ami benn�nk lakik, de az �letnek megvan az a nagyszer� k�pess�ge, hogy oszt�dni �s szaporodni tud, �gy azz� a sokf�le �lett� v�lik, amit mi k�zvet�t�nk a vil�g fel�, az�rt, hogy �letre keljenek, vir�gozzanak �s terjessz�k illatukat m�soknak.
  Amit dr�ma�r�k�nt, rendez�k�nt, sz�n�szk�nt, l�tv�nytervez�k�nt, k�lt�k�nt, zen�szk�nt, koreogr�fusk�nt, technikusk�nt mi mindannyian a sz�nh�zban csin�lunk, az egy olyan �let teremt�s�nek aktusa, ami nem l�tezett azel�tt, hogy a sz�npadra l�pt�nk volna. Ez az �let meg�rdemel egy gondoskod� kezet, ami megtartja, egy mellkast, amihez odad�lhet, egy kedves sz�vet, ami szimpatiz�l vele, �s egy j�zan elm�t, ami megindokolja, hogy mi�rt kell t�l�lni �s menni tov�bb.
   Nem t�lzok, amikor azt mondom, hogy amit mi a sz�npadon csin�lunk, az maga az �let, amit a semmib�l hozunk l�tre, olyan, mint az izz� par�zs, ami szikr�zik a s�t�tben – vil�goss�got �s meleget ad az �jszak�ban. Mi adunk az �letnek nagys�got. Mi testes�tj�k meg. Mi tessz�k vibr�l�v� �s tartalmass�. �s mi adunk okot a meg�rt�s�re is. Mi a m�v�szet f�ny�t haszn�ljuk a tudatlans�g �s a sz�ls�s�gess�g s�t�ts�ge ellen. Mi elfogadjuk az �let tan�t, hogy az �let terjedhessen a vil�gon. Ennek �rdek�ben nem sajn�lunk id�t, energi�t, izzads�got, k�nnyeket, v�rt �s idegrendszert, semmit, ami ahhoz kell, hogy k�zvet�ts�k ezt a magasztos �zenetet, az igazs�g, a j�s�goss�g �s a sz�ps�g v�delm�ben. Hitet tesz�nk amellett, hogy az �let meg�rdemli, hogy �lj�k.
   Nemcsak az�rt �rom ma ezt az �zenetet, hogy �zenjek, vagy hogy meg�nnepelj�k minden m�v�szetek atyj�t, a sz�nh�zat a mai vil�gnapj�n. Ink�bb arra h�vlak titeket, hogy �lljunk �ssze mindannyian, k�z a k�zben �s v�llvetve, engedj�k szabadj�ra a hangunkat, ahogy a sz�npadon szoktuk, hogy fel�bressz�k a vil�g lelkiismeret�t �s megkeress�k magunkban az ember elveszett l�nyeg�t. A szabad, toler�ns, szeret�, egy�tt�rz�, gyeng�d �s elfogad� embert. Utas�tsuk el a brutalit�s, a rasszizmus, a v�res konfliktusok, az egyoldal� gondolkod�s �s sz�ls�s�gess�g aljas k�peit. Az ember �vezredek �ta j�r ezen a f�ld�n, ez alatt az �g alatt, �s ez �gy lesz ezut�n is. Sz�val h�zz�tok ki a l�b�t a h�bor�k �s v�res konfliktusok sar�b�l �s k�rj�tek meg, hogy hagyja ezeket az ajt�n k�v�l. Tal�n az emberiess�g, amit most elhom�lyos�tanak a k�ts�gek, egyszer majd megint olyan kategorikus bizonyoss�gg� v�lik, amit�l b�szk�k lehet�nk emberi mivoltunkra, �s arra, hogy egym�s rokonai vagyunk az emberis�gben.
   Nek�nk, dr�ma�r�knak, akik a felvil�gosod�s f�kly�j�t hordozzuk, az els� sz�n�sz els� sz�npadra l�p�se �ta az a k�ldet�s�nk, hogy els�k�nt n�zz�nk szembe mindennel, ami cs�f, v�res �s embertelen. Hogy szembes�ts�k mindennel ami sz�p, tiszta �s emberi. Rajtunk k�v�l senki m�s nem k�pes �gy terjeszteni az �letet. �gyhogy terjessz�k egy�tt a vil�g �s az emberis�g �rdek�ben.

Samiha Ayoub