MNSZ blog

Blog a Miskolci Nemzeti Színházról

   A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
 Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
  Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
 2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
 2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek.  Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
a blog közösségi csatornái



 

 
Lezárt szavazások


 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

A COMÉDIE-FRANÇAISE MISKOLCON

2023.10.14. 22:23



Két estén vendégszerepelt a Miskolci Nemzeti Színházban a párizsi Comédie-Française társulata, Molière: Tartuffe című darabjával. Ma, a második estén az előadást közönségtalálkozó követte, ahol a francia művészek nagyon sok érdekes háttérinformációt osztottak meg a résztvevőkkel és szívesen válaszoltak minden kérdésre, felvetésre. Úgy sikerült, hogy én lehettem az utolsó hozzászóló. Két dologról beszéltem. 1. Elmondtam, hogy nagy öröm és igazi élmény volt látni ennek a neves társulatnak az előadását - ezt a jelenlévők tapssal erősítették meg. 2. A beszélgetés során korábban elhangzott, nagy figyelmet fordítottak mindig és máig is arra, hogy kimunkálják a saját módszerüket-stílusukat a klasszikusok mai, modern színrevitelére. Én elmondtam, hogy ez a Miskolci Nemzeti Színházra is kifejezetten illő megállapítás, majd emlékeztettem rá, hogy az elmúlt évadban itt is volt egy - szintén rendhagyó - Tartuffe produkció. Félig komolyan, félig tréfásan javasoltam, hogy meg kellene hívni Párizsba. Ezt is nevetéssel és tapssal nyugtázta a hallgatóság. Két kép az előadásból (Fotók: Jan Versweyveld / coll.Comédie-Française):




 

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
Még nincs hozzászólás.
 
Útmutatók


A KERESŐ
HASZNÁLATÁRÓL

 

 


ÚTMUTATÓ
A BLOGHOZ

 

 


MŰVELT ÚR
A SZÍNHÁZBAN

 


 
Menü
 
kommentek & Napló-archívum évenként
Friss hozzászólások
 
könyvajánló

 
hangos blog

A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!