Az első rész , a második pedig olvasható.

Ezután egy darabig a nézőtér volt a színházi létem területe, de néha azért Anyuval átmentünk a VASAJTÓ-n mert a bátyám elküldése ellenére szerették őt a színházi dolgozók. Először a karzaton dolgozott ruhatárosként, két évadot. Sok-sok előadást néztem meg. Gyakorlatilag mindegyiket, sokat többször is. Anyu mindig vitt magával. A kakasülőn a lépcsőn ülni nagyon érdekes. Közel volt a csodált mennyezeti csillár (más volt akkor a formája, mint most) és a színpad nagyon távolinak látszott olyan magasságból.
   Anyu lekerült az Erkélyre a jobb oldalra. Ez volt az igazi! Innen gyönyörűen látszott minden. Három kedvenc helyem volt. Legjobban a proszcénium páholyt szerettem. Ha üres volt, onnan nézhettem közvetlen közelről az előadást. Az különösen tetszett, hogy a színészek felnéztek és intettek, kacsintottak a tapsrend alatt, mert sokat ismertem közülük.

Várhegyi Márta

Varga Gyula

Tánckar

Margitai Ági a színház tornyában

A másik helyem az erkélyen a második sor első széke, akkoriban az ügyeletes tűzoltó helye. Ha nem volt ott és ez szerencsére elég gyakran előfordult, akkor ide ülhettem. Királyi hely. Ha volt ügyeletes, akkor oldalt a páholyok mellett kaptam Anyutól egy pótszéket. 
   Nagyon szerettem (akkor még rendszeresek voltak) a hétvégi dupla előadásokat. Már fél kettőre bementünk a színházba és este fél 11 körül mentünk csak haza. Segítettem a két előadás között a páholyokban rendbe tenni a székeket, ha volt valami eldobva, összeszedtem. Azután az esti előadás kezdetéig sétáltam fel-alá a földszint és a karzat között. De jó volt! Az elején, 11-12 évesként a két előadás között, mikor egyedül voltam a nézőtéren, néha felálltam egy székre és a páholyok közötti oszlopokon a szép lányszobrokat megsimogattam. Azóta is mindig az erkély jobb oldalra veszem a bérletemet és az Operafesztiválokon is ott ültem már 2006 óta. Az előadás kezdetekor gyerekként odaképzelem magam és Anyut is, ahogy ott ül oldalt, a páholy melletti széken.
   1968-ban jött az igazi ifjúkori élmény. Shakespeare: Ahogy tetszik című darabját vette repertoárba a színház. Ehhez kerestek két fiút, apród szereplőnek. Anyu kérdezte, akarok-e menni? Persze!!! Egyik gimnáziumi osztálytársamat kérdeztük, jönne-e? Igen! Mentünk a válogatóra és megfeleltünk (előnyöm volt, mert ismertek). Herédy Éva néni énekpróbáit nagyon élveztem. Annyira jó hangulatúak voltak, nagyon jókedvűen tanított minket. Az eredeti dalszövegek még megvannak a színházi kottáimon. A legtöbb dallamra is emlékszem, el tudom dúdolni, énekelni.

Egy kisleány meg egy legény
- Ihaj, halihó, no de hollarihó! -
Együtt sétált a zöld mezőn,
Tavasszal, mindenki angyal
A csizek, rigók, meg a pirók
Zengik, hogy jó a csók.

A rozs között, amerre ment,
- Ihaj, halihó, no de hollarihó! -
A két szerelmes megpihent,
Tavasszal, mindneki angyal
A csízek, rigók, meg a pirók
Zengik, hogy jó a csók.

S akkor kezdték dalolnui már:
- Ihaj, halihó, no de hollarihó! -
Hogy az élet csak egy rózsaszál
Tavasszal. mikor mindneki angyal
A csízek, rigók meg a pirók
Zengik, hogy jó a csók.
..................................

Zúgj, tél, zúgj, viharozz,
Nem lehetsz oly gonosz,
Mint az emberi szív:
Nem látni, hogy ki vagy,
Nem látni a fogad,
Mikor belénk hasít.
Hajhó, ihajhó! a zöld tavasz ébred,
A barát elárul, a csók csupa méreg:
Hajó, tavasz ébred!
Oly édes az élet!

Fagyj meg, keserű ég,
Fagyodnál jobban ég
Az a kín, az a seb,
Mellyel a rossz barát
Emléke üti át
A csalódott szívet.
Hajhó! ihajhó! a zöld tavasz ébred,
A barát elárul, a csók csupa méreg:
Hajhó, tavasz ébred!
Oly édes az élet!
 

Micsoda főszereplők voltak: Margitai Ági (Rosalinda), Péva Ibolya (Célia), Paláncz Ferenc (Corinnus), Káldi Nóra (Phoebe), Gonda György, Füzessy Ottó, Daridai Róbert.

És aki minket, apródokat terelgetett, gyarmati Feri bácsi:

Gyarmati Ferenc, Margitai Ági, Koppány Miklós  - a kép bal szélén jómagam.



Szili János, Koppány Miklós, Gyarmati Ferenc - én itt pedig a jobb szélen.

Az előadások alatt a színészbüfében néztük az akkor zajló foci Európa bajnokságot. A szurkolás hatalmas volt, Füzessy Ottó színművész úr hatalmas öblös hangja mindent betöltött. Az egyik meccs alatt, mikor megszólalt „az úr hangja” (az ügyelő) és szólított minket jelenéshez, kicsit későn indultam, rohantam lefelé a színpadhoz. Amikor leértem az ügyelő mellé, akkor jöttem rá, hogy a lantomat fenn hagytam a büfében! Rohanás vissza, de még a lépcsőig sem értem el, mikor jött Gyarmati Feri bácsi és hozta a lantomat! Ő bizony nem csak a színpadon figyelt ránk!
   Az előadások végén a tapsrend szerint én a jobb szélen álltam és minden alkalommal megsimogattam a színpadnyílás oldalsó aranyozott díszítéseit és láttam Anyut fenn az erkély jobb oldalon a munkahelyén…
   Ebben az időszakban a miskolci és az egri színház közös vezetés alatt volt néhány évig. Hatalmas élmény volt az egri előadásokra utazni a színészekkel együtt, buszon. Hazafelé Miskolcra, még este is ment az egymás ugratása, bolondozás. Ez nagy élmény volt egy 15 éves fiatal számára!
   1992-ben Anyu befejezte a munkáját a színházban. Addig szinte minden előadást láttam, legtöbbször kedvenc helyemről a jobboldali proscenium páholyból. Azt követően alkalmanként mentem, mert már elköltöztem Miskolcról.
   2005-benAnyu és a bátyám is meghalt.
   Amikor megalakult a Bartók + Operafesztivál, 2006-ig egy-egy előadásra mentem haza, majd 2007-től minden évben a teljes fesztivál időtartamára.
  2013 óta bérletes vagyok minden évben és megyek haza, a szeretett színházamba, Tatabányáról.