Blog a Miskolci Nemzeti Színházról
|
A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek. Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.
| |
|
|
|
BEMUTATÓ SZOKATLAN HELYEN, SZOKATLAN ALKOTÓKKAL2024.09.08. 14:02
Fotók és videó: mnsz-blog
Csehov premieren jártam. Nem a szokatlan helyszín, a Random nevű miskolci szórakozóhely volt az egyetlen különlegesség. Ami igazán érdekessé és értékessé tette a produkciót, az, ahogyan és akiknek elhatározásából létrejött. Van két fiatalember – egyikük egyetemista, a másiknak még évek vannak hátra a középiskolából –, akik nem korosztályaikra általában jellemzőnek mondható módon töltik szabadidejüket, hanem nekiállnak és egyfelvonásost írnak „Anton Pavlovics Csehov után”. A 6-os számú kórterem az ő munkájuk és ők is játsszák. Ami a szövegkönyv megírását, majd a próbákat tekintve is hosszabb időt és fáradságot követelt. De – a nézőtéren ülve nem volt vitás – megérte! (Szakmai konzulensként Nádasy Erika színművész segítette őket.)
Kónya Barnabás és Lestár Márk ez a két fiatalember. Márknak (ő az egyetemista) több kapcsolata van talán az irodalommal magával, mint a színjátszással, két verseskötetet is kiadott. Igaz, Barnabás maga is írt eredeti darabot, a blogon meg is találják, , de figyelme egyre inkább a tevőleges színpadi lét, a színjátszás felé fordul. A most látottak igazolják ezt a törekvését, végig egyenletesen, többször kiemelkedően jó volt.
A 6-os számú kórterem című produkció érdeme, hogy közel hozhatja magát Csehovot és a csehovi világot azokhoz is, akiknek eddig idegen vagy teljesen ismeretlen volt. Ennek eszköze a játékmodoron kívül a zenei betétek műfaji változatossága is.
A nézőtér, igaz nem volt nagy, de üres hely nem maradt, sőt, pótszékekre is szükség volt és a látottak után kijelenthető, még nagyobb közönség előtt is megállná helyét az előadás. A bejegyzés végén mintegy 6 perces videós összefoglalót találnak!
| |
|
|
kommentek & Napló-archívum évenként |
| |
|
A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!
|
| |
|
|