Blog a Miskolci Nemzeti Színházról
|
A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek. Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.
| |
|
|
|
2012/13-AS ÉVADNYITÓ TÁRSULATI ÜLÉS2014.11.18. 10:20
A képre kattintva videó nyílik a blog YouTube csatornájáról
„Az új színház…” – mondták a mai évadnyitó társulati ülésen, s én átéreztem azoknak az érzéseit, akik mostantól vannak jelen Miskolcon és számukra tényleg csak most kezdődik valami, de azokét is, aki hosszú évek óta megbecsült tagjai ennek a társulatnak, s számukra az új csak részben az, részben pedig maga a folytonosság, amelyen azonban vannak repedések, hiányoznak ezentúl kollégák - barátok, akiknek szerződését nem újították meg…
Beszélgetve néhányukkal azért mindenki azt mondta, bíznak abban, hogy jó lesz, siker lesz a változó, megújuló Miskolci Nemzeti Színház.
Igazán lendületesen kezd az új vezetés, és terveiket, céljaikat nagyon ügyesen, sőt látványosan kommunikálják (például "A nagy csomag" – lásd a blog M.N.Sz. rovatában).
Két fő gondolatot szeretnék kiemelni a társulati ülésen hallottakból. A színház illúzió – mondta Kiss Csaba direktor úr. S a minél tökéletesebb illúzió megteremtésében egyaránt fontos szerepe van színésznek, műszaki munkatársnak, adminisztrátornak, nézőtéri dolgozónak, mindenkinek, mert mindnyájuk munkája fontos, akár közvetlenül részesei annak, amit a néző lát, akár a háttérben segítik az előbbiek nyugodt és alkotó munkáját. A másik, hogy azt szeretnék elérni, hogy a Színház a miskolci kulturális élet fókusza legyen.
A Művészeti Tanács tagjai igyekeztek megfogalmazni művészeti programjukat, a cél az együttgondolkodás, az erős társulati összmunka.
A társulati ülés egyébként a szokottnál hosszabb volt, de változatos. Megismerhettük a Színház új logóját, személyes emlékek, az új tagok bemutatása, köztük az egriek egyik eddigi kedvence, Görög László, illetve Béres Attila rendező, akinek Valahol Európában című egri musical-rendezése máig emlékezetes, az utolsó éves és gyakorlatukat most itt töltő színművészetisek kisebb szórakoztató produkciói (* video), Évad-himnusz az új bemutatók címére (Regős Zsolt írta énekkarra) és Évad-rap (Fandl Ferenc), szó esett az Operafesztiválról is és Miskolc polgármestere Kilátódíjat alapított a legjobb pályakezdő színésznek.
Jó hangulatú volt a 2012/13-as miskolci évadnyitó.
| |
|
|
kommentek & Napló-archívum évenként |
| |
|
A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!
|
| |
|
|