Blog a Miskolci Nemzeti Színházról
|
A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek. Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.
| |
|
|
|
MESE A FACEBOOK-RÓL ÉS A RÓMEÓ ÉS JÚLIÁRÓL 20122014.11.18. 10:25
Volt egyszer – 1983-ban - egy országos visszhangot kiváltó miskolci előadás, amit számomra az idő megkoptatni azóta sem tudott, Mihályi Győzővel és Igó Évával a címszerepekben, csodálatos reneszánsz mese, Szikora János rendezésében. Már a díszlet hangulata megfogott; s azóta is láttam magam előtt a Mab-monológ rejtélyt, misztikumot, borzongó vágyakozást elegyítő megoldását. Hallottam fülemben csengeni a bál zenéjét, éreztem, ott vagyok a kertben, amikor Júlia az erkélyre kilép.
Az előadást kicsit később a Magyar Televízió is közvetítette.
Hol volt még akkor a DVD-felvevő, vagy a merevlemezre rögzítés! Képmagnó sem járta még - csak évekkel később, amikor meg is láttam az előadás felvételét egy a televízió kiadásában megjelent VSH kazettán, de nekem nem volt min lejátszanom. Ennek ellenére sokáig haboztam, megvegyem-e, végül nem tettem.
Megbántam! Azóta is kerestem, próbáltam megszerezni különböző helyekről, különböző segítséggel, mindhiába, de nem adtam fel a mai napig, hogy egyszer mégis szert tegyek rá. Pár hete izgatottan vettem észre, hogy a Duna World újra leadja. Hirtelen ötlettel – bár nem nagyon bíztam a sikerben, de gondoltam, legalább megpróbálom - feltettem a kérdést a blog Facebook oldalán: ki tudna segíteni, DVD-re felvenni nekem? Nagy örömömre pár perc telt csak el és – akárcsak a mesében - máris jelentkezett egy fiatalember. Nem ismertem, sosem beszéltem vele addig, s mégis segített. Nemigen szokás manapság ez az önzetlen segítőkészség, nagyon jólesett. Szívesen megírnám a nevét is – de nem kértem engedélyt rá, s ahogy egy kicsit megismertem, könnyen lehet, hogy ezt ő nem is szeretné. Sokkal szerényebb annál.
Azóta meg is kaptam a felvételt – majdnem három évtized után végre birtokomban van.
Köszönöm szépen!
| |
|
|
kommentek & Napló-archívum évenként |
| |
|
A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!
|
| |
|
|