Szilveszteri előadásra készülve, várja az ember a csak ezen az egy estén látható meglepetéseket. Ma (igazából tegnap, hiszen elmúlt éjfél egy másodperccel) a Producerek című musical volt műsoron. „Mi mással is búcsúztathatnánk az évet, mint az egyik legfékevesztettebb előadásunkkal?” – tette fel a kérdést a színház közösségi oldala. Kíváncsi voltam, mennyire lehet még további fékeket elveszteni. Lehetett! S úgy, hogy nem esett szét ettől az előadás, minden extra bolondozás belesimult, akkor is, amikor magukat a színpadon lévőket is váratlanul ért valami. Már a nyitóképben feltűnt, hogy a háttérben ott van Rózsa Krisztián, aki Leo Bloom megformálója. De ma Börcsök Olivér játszotta ezt a szerepet. Biztosra vettem tehát, hogy jelenléte az egyik meglepetéssel kapcsolatos. Úgy is történt, Bialystock-Bloom musical castingján egyszerre csak megjelent és próbát tett a Bál a Savoyban Musztafája is. De emellett még sok apró ötlet, bemondás tette a többitől különbözővé az előadást és a közönség, akár először látták a Producereket, akár többedszer (nem kevesen vagyunk ilyenek) hálásan fogadott minden vizuális és verbális poént.

A tapsrend lelkes, álló ovációját Szőcs Artur csendet kérő intése tudta csak megszakítani. „…Semmi értelme nincs Önök nélkül. A közönség, az a legfontosabb. ... Önök az erősebbek, ugyanis néha, amikor betegség miatt elmaradt egy előadásunk, Önök akkor is jöttek volna. Az ilyen gesztusok, együtt-lélegzések és az ilyen tapsok, mint ma este is, adják nekünk az erőt a folytatáshoz…”  Végül a fellépők és a nézők kölcsönösen, kórusban kívántak egymásnak boldog új évet. Ezt teszem én is - itt is. B.Ú.É.K., M.N.Sz.!

* Kapcsolódó írás (Hűha! A producerek Miskolcon):  .