Ábrahám István, Máthé Éva, Péva Ibolya Miskolci Nemzeti Színház, 1987 (Fotók: Jármay)

   Egy újszerű bemutató előtt – ezzel a címmel jelent meg az egri Népújság írása 1961. április 20-án. S hogy miben állt az újszerűség? A műfajban: musical! Ma, amikor a színházak - s korántsem csak az erre „szakosodott” zenés színházak – műsorán gyakori és népszerű a műfaj, érdekes felidézni, mit írtak Egerben, a hatvanas évek legelején a bemutató előtt: „Burkhard: Tűzijáték című musicalje, amelyet most mutat be az egri Gárdonyi Géza Színház Vass Károly rendezésében, elsősorban muzsika, s csak másodsorban szöveg. Itt minden a zenének, ennek a rendkívül kifejező, önálló színpadi létet és légkört megkövetelő és megteremtő, valóban komédikus, vagy inkább erősen szatirikus zenének van alárendelve... Fülbemászó dallamok, sanzonok, helyenként már szinte operai hangvételű áriák és sziporkázó színek … a zene hangulata és felsziporkázó humora elszórakoztat minket. … zeneileg igényes műfaj ez a „musical comoedy”
   Ez ugyan Egerben volt, de nagyjából egy évvel korábban, 1960. júniusában a miskolci közönség is láthatta a Tűzijátékot – csakhogy nem a saját színháza produkciójaként, hanem a debreceniek vendégjátékaként, két alkalommal. „Már hónapokkal megelőzte a híre – írta az észak-Magyarországban „Benedek” – és nem is csalódtunk benne. Olyan előadást láttunk, amelyben a darab igen érdekes, teljesen újszerű, sziporkázóan szellemes… hasonló jó előadásokkal mindenkor szívesen várjuk a debreceni színészeket. Az sem lenne azonban utolsó gondolat, ha a mi színházunk versenyezni próbálna a debreceniekkel ilyen tekintetben is.”
   Huszonhét évet kellett várni, amíg a Tűzijáték a miskolci társulat előadásában is közönség elé kerülhetett. Pedig nagy siker volt több országban. Legnagyobb slágerét mindenfelé dúdolták – s dúdolják ma is, nálunk is.
   Hollós Ilona (a 60-as éveket megelőzően és azok elején egyik legismertebb táncdalénekesünk) előadásában rögzítette a dalt a Magyar Rádió. Valószínűleg onnan ismerhette édesapám is, aki emlékszem - én 6-8 éves lehettem -, énekelgette nekem. Honnan is tudhattam volna akkor még, hogy egy színházi darab, sőt, egy „musical” dalát hallom: „Az én apukám egy olyan híres bohóc volt, / mint amilyen még nem volt sohasem. / Piros haja volt, és krumpliból volt az orra, / trombita harsant, mikor megjelent. / Nem félt sosem ott fenn a trapéz tetején, / mókázott ő a szörnyű mélység szélén. / Az én apukám egy olyan híres bohóc volt, / mint amilyen még nem volt sohasem.” Szerettem hallgatni és ma is szeretem. Egy rovid részletet a dalból   hallgathatnak meg.

Várkonyi Szilvia és a nagybácsik Miskolci Nemzeti Színház, 1987

   Sajnos az 1987-es miskolci előadást nem láttam. Nagyon sajnálom! Június 6-án volt a premier. „A játék zenéje megragadó, a két híres dalon – „Az én apukám…” és „A lovacskám egy drága ponny” – kívül tucatnál több nagyszerű dal, kettős, kardal hangzik el, a kibővített zenekar nagyon szépen kíséri a játékot, értékes zenei élményt ad. Csányi Árpád díszlete igen jó, a nyárspolgári szalonból célszerű jelzésekkel cirkuszi manézst formáló megoldás nemcsak tetszetős, hanem ügyes és hatásos is. Elismerés jár Mialkovszky Erzsébetnek a látványos jelmezekért. Szekeres József koreográfus táncaival nincs gondunk… Ábrahám István Obolski cirkuszigazgatóként elegáns világfi, felvilágosult ember, ami meg tudja éreztetni a többiek felébe magasodását. Igen szép énekszámai és jó játéka emlékezetessé teszik alakítását.  Várkonyi Szilvia Idunája, énekszámai, tánca, egész színpadi jelenléte … tanúskodik sokoldalúságáról, a zenés színpadon való otthonosságáról.  Oláh Bódi Éva rajongó kislány Annája jól fogalmazott alakítás … hirtelen képes dönteni, mer álmodni, hogy aztán keserűen ébredjen.  Az artistákkal való együttes játéka külön elismerést érdemel. … Dóczy Péter és Komáromy Éva a szerep adta lehetőségeken belül hitelesen élővé formálta alakjait. … Viszont igen hálás szerepeket írt a szerző a három nagybácsinak és nagynéninek: ifj. Mucsi Sándor, Dézsi Szabó Gábor és Somló István, Máhr Ági, Péva Ibolya és Máthé Éva. … A második felvonásban igazi cirkuszparádé-paródiában Anna már a cirkusz világába álmodja magát, ahol a bohócokat, a vadállatokat a mogorva rokonság tagjai személyesítik meg és Obolski dirigálja őket. Ebben a részben vígan, felszabadultan komédiázik minden részvevő, harsog a nézőtér a kacagástól és közben remek artistaszám is látható a vendégül hívott Ditmár-testvérek bemutatásában.” (Észak-Magyarország, Benedek Miklós)   
   Ma már ismerem a két legnagyobb slágeren kívül a többi dallamot is. Van egy egyvelegem, amit szívesen szoktam időről-időre meghallgatni. Utánanéztem kerestem, néhány éve akadtam erre az egyvelegre.
   Véletlenül került elém a tény, hogy 35 éve volt a miskolci bemutató, de azonnal tudtam, hogy írni akarok erről és a gyermekkori emlékemről. De, hogy ne csak a múlt, hanem a jövő is jelen legyen, ideírom egy vágyamat. Bárcsak újra bemutatná az MNSZ! Harmincöt év már elég nagy idő ahhoz, hogy újra elő lehessen venni és bár én is csak a leírásokat, kritikákat ismerem, azt gondolom, hogy ma is és a mai miskolci színházban is megállná a helyét. Rendezhetné mondjuk (ha csak a most lezárult évadban látható zenés produkciókra gondolok) Béres Attila… vagy Szabó Máté… vagy Szőcs Artur… én mindegyikükkel kiegyeznék…