Októberben gálaest emlékezett Déryné halálának 150. évfordulójára. A blogon is beszámoltam az eseményről. Már akkor írni akartam arról, ami ennek a bejegyzésnek a témája, de még nem találtam meg a tudósítást, amit most teszek közzé.
   1951-ben megalakult az Állami Faluszínház, a színházaktól mesze eső települések előadásokkal való ellátásának feladatával. Több társulata volt, ezek járták az országot. 1955-től a neve Állami Déryné Színház lett. Volt azonban egy időszak, amikor a Miskolci Nemzeti Színház is Déryné nevét viselte. Az Észak-Magyarország című napilap 1952. október 1-jén megjelent száma így tudósított:
   „Déryné Széppataki Rózát, a magyar színészet halhatatlan alakját igen sok szál fűzte Miskolchoz. Halálának 80. évfordulója alkalmából hétfőn délután Miskolc dolgozói nagy számban keresték fel sírját a miskolci temetőben. Képviseltette magát a Népművelési Minisztérium is, amelynek koszorúját Pánczél Pál tette a síremlék talapzatára. Megkoszorúzták a sírt a Megyei és Városi Pártbizottság, a Megyei és Városi Tanács küldöttei és a Diósgyőrvasgyári ének- zene- és táncegyüttes tagjai. A Színház és Filmművészeti Szövetség képviseletében Gáspár Margit, a Fővárosi Operett Színház Kossuth-díjas igazgatója mondott emlékbeszédet, a Városi Tanács részéről Farkas Dezső VB elnökhelyettes méltatta a nagy magyar színésznő munkásságát. Hétfőn este a színházban tartottak gazdag műsorral emlékestet. Bozókai István, a színház művészeti igazgatója emlékezett meg Déryné harcos életéről, munkásságáról. Dérynét a magyar színészet halhatatlanjai közé emelte páratlan művészete és harcos hazaszeretete, amely például szolgál ma is művészeink számára, akik a haladásért, népünk felemelkedéséért, a szocializmus felépítéséért, a békéért harcolnak - mondotta. A közönség lelkes tapssal fogadta bejelentését, hogy a miskolci színház ettől a naptól a Déryné Színház nevet viseli. Gábor József, a Diósgyőri Gépgyár kétszeres sztahanovista dolgozója, Miskolc dolgozói nevében köszöntötte a Déryné Színház dolgozóit. Végezzenek a városokban, falvakban olyan munkát, mint Déryné - mondotta. A színház művészei ezután részleteket adtak elő Déryné egykori szerepeiből, legkedvesebb magyar dalait és operaáriáit énekelték. Az összekötő szöveget Gyulányi Éva mondotta. A Déryné naplójából vett részletekkel világította meg az előadott műsorszámok kapcsolatát, Déryné művészetével. A közönség nagy szeretettel nézte végig a Herman Ottó Múzeum által Déryné emlékeiből az előcsarnokban rendezett kiállítást."  

* Észak-Magyarország című lap, 1956. december 7. "Miskolc színháza a forradalom napjaiban ismét felvette a Nemzeti Színház nevet, melyet közel másfél évszázadon át viselt homlokán. Méltó ez az elnevezés Miskolc színházához, hiszen a XIX. század első negyedében ez a város adott először állandó otthont a magyar nemzeti nyelv hős harcosainak, a magyar színészeknek. Miskolc azonban nem marad hűtlen Déryné nevéhez sem. Az eddig névtelen kamaraszínház neve a jövőben »Déryné Színház, a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínháza lesz." (De - amint tudjuk - ma már a Kamara sem viseli ezt a nevet. J.F.)