A Star� z�meck� schody (R�gi v�rl�pcs�) fal�hoz �r�kre odasimulva n�zi szeretett v�ros�t �s a csillagokat Karel Ha�ler, akinek nev�hez megannyi Pr�g�r�l sz�l� kedves dal f�z�dik. Ha egy ked�lyes s�r�z�ben, tavaszi n�p�nnep�lyen, bar�ti �sszej�vetelen �nekelni kezdenek, biztosra vehet�, hogy el�ker�lnek a Ha�lerk�k, ahogyan dalait �sszefoglal�an nevezik, melyeket id�sebbek �s fiatalok egyar�nt ismernek, szeretnek. A v�ros meghitt sz�ps�g�r�l �s a benne �l� jellegzetes figur�kr�l sz�lnak ezek a vid�m, n�ha szomork�s dalok. Szerz�j�k, aki meg�nekelte ezt a v�rl�pcs�t is, sz�n�sz, dalszerz�, sz�veg�r�, film- �s sz�nh�zi rendez�, dr�ma�r�, forgat�k�nyv �r� volt. Csehszlov�kia n�met megsz�ll�sa, a protektor�tus alatt a Gestapo letart�ztatta. K�zvetlen�l 1941 kar�csonya el�tt meg�lt�k, ami�rt patriota dalaival a megsz�ll�s idej�n is igyekezett lelket �nteni az emberekbe, �lesen parodiz�lva a protektor�tust. Hal�la ut�n a m�r addig is hallatlan n�pszer� dalok szinte a nemzeti ellen�ll�s szimb�lum�v� v�ltak. A Ta na�e p�sni�ka �esk� (A mi cseh dalunk) c�m�t a betiltott nemzeti himnusz helyett is �nekelt�k.
   A Neruda utca a Malostransk� n�m�st�-r�l vezet a V�r el�tti Hrad�ansk� n�m�st�-re. A b�jos �p�leteket, a sz�nes j�v�s-men�st most is sz�vesen n�zte. M�r sz�rk�lt, de a Nerudova forgalm�ra sem ez, sem a borong�s id� nem volt hat�ssal. A par�nyi teraszokon sokan �ltek, a k�vets�gek palot�i h�v�s eleganci�val n�zt�k az utca t�rt�n�seit, a r�gis�g�zletek, aj�nd�kboltok ajtajai szakadatlanul nyit�dtak-z�r�dtak. 
   Mik�zben baktatott meredeken f�lfel�, r�d�bbent, hogy ki tudja, mi�ta egy dallamfoszl�nyt ism�telget, d�dolgat mag�ban, nem tudv�n szabadulni t�le: ti t� ti t� t� tam ti-ram ti-ram ti-ram. Az eladott menyasszony nyit�ny�nak els� taktusai…
   Az utca fels� v�g�n hatalmas karim�j� kalapot, s�t�t �tmeneti kab�tja alatt fekete-feh�r ruh�t visel� h�lgy n�zett r� – ugyanaz volt, aki a kis k�v�z�ban azon a furcsa, t�n nem is l�tez� nyelven besz�lgetett t�rs�val, �s akire alig mert r�n�zni, amikor elhaladt mellette, csak most sokkal eleg�nsabb volt �s arcvon�sai is rendezettebbek. Megtorpant, nem tudta, folytassa-e �tj�t. A h�lgy sz�ja sark�ban alig l�that�an bujk�l� szel�d, j�indulat� �s titokzatos mosollyal �llt ott, majd megfordult �s lassan, nem n�zve h�tra elindult, mintha azt akarta volna jelezni, hogy k�vesse. Majd meg�llt v�rakoz�an, �s amikor k�zvetlen k�zel�be �rt egy l�p�st tett h�tra, mintegy utat engedve, megtoldva egy finom, el�re mutat� k�zmozdulattal. Megint zavarba j�tt. Nem n�zett vissza.
   A v�rfelj�r�n�l, a Kajet�nka mell�l l�legzet�ll�t� panor�ma ny�lt. Bes�t�tedett, kigy�ltak a v�ros f�nyei. A Nemzeti Sz�nh�z kupol�ja, a h�don k�gy�z� t�meg, a Szent Mikl�s templom, a Hanavsk� pavilon, a T�n tornyai – nem gy�zte sokadszor is sorra venni, mag�ban szeretettel egyenk�nt nev�n nevezni a sok kivil�g�tott l�tnival�t.    
   Pra�sk� hrad – sz� szerint: Pr�gai v�r. �gy nevezik hivatalosan, de �gy emlegeti minden pr�gai is. A Magyarorsz�gon haszn�latos Hradzsin megnevez�s a Hrad�any n�vb�l ered, ami val�j�ban a k�rnyez� v�rosnegyed (egykor az �v�ros, a Kisoldal �s az �jv�ros mellett a negyedik �n�ll� telep�l�s) neve.
   �tv�gott az els� v�rudvaron �s a Szent Vitus sz�kesegyh�z f�kapuj�n�l balra fordult. A Vik�rius utc�ban egy cs�ppet sem csod�lkozott volna, ha el�be toppan pan Brou�ek, Svatopluk �ech remek szatirikus reg�ny�nek h�se, aki az itt tal�lhat� kiskocsm�b�l kij�vet ker�lt egyszerre a Hold t�lont�l kifinomult t�rsadalm�ba, ahol bizony sok minden nagyon m�sk�pp volt, mint itt a F�ld�n – m�g a s�rt sem ismert�k! –-, majd m�sik �s nem kev�sb� v�ratlan �s meglep� „korszakos utaz�sa” sor�n a huszita harcok idej�nek Pr�g�j�ba cs�ppent. Visszaeml�kezett, hogyan folyt �ssze minden Pr�cs�k �r szeme el�tt �s a Vitus falai �s d�sz�tm�nyei hogyan v�ltak egyre fur�bb�, k�zvetlen�l miel�tt �tja a Holdba megkezd�d�tt volna.
   A Holdat most nem l�tta, felh�k takart�k az eget, �s � teljes m�rt�kben tudat�n�l volt, de a Vitus falain bizony voltak olyan elemek, amelyek b�rmilyen id�ben �s megvil�g�t�sban k�l�n�s k�pzeteket keltettek abban, aki elm�ly�lt tanulm�nyoz�sukban – a v�zk�p�k. F�lig emberi, f�lig sz�rny arcok, d�h�s vicsorg�suk, torz vigyoruk, k�gy�szer� ny�jt�zkod�suk ma m�g furcs�bbnak, idegenebbnek, m�g ink�bb titkos jelent�st hordoz�nak t�nt. F�l�tt�k a sz�kesegyh�z f�tornya ny�jt�zkodott, a sz�k csigal�pcs� 287 fok�val, amelyeken m�r t�bbsz�r is felm�szott – nem kis f�rads�ggal, de a magasb�l el� t�rul� l�tv�ny minden�rt k�rp�tolta –, �s Csehorsz�g legnagyobb harangj�val. Pr�ga titkainak tud�i szerint a Szent Vitus sz�kesegyh�z harangjai ember m�dra v�ltoz� hangon zengenek, j� id�kben vid�man sz�lnak, szomor� napok idej�n panaszosan s�rnak.  Az Arany utc�cska par�nyi, v�rfalhoz �p�tett h�zaiban lassan bez�rtak a boltok, ki�ll�t�helyek. Egykor v�rn�p, �rs�g, �j�szok, k�zm�vesek laktak ezekben a h�zik�kban, amelyek szeg�nyesek voltak, de ann�l fest�ibbek. Nem is maradhattak ki a gazdag k�pzelet teremtette t�rt�netekb�l, �gy lett bel�le „az aranycsin�l�k utc�ja”.
   Jobbra, az utols� l�mp�ssal szemben nem l�tni m�st, csak egy unalmas, sz�rke falat (t�loldal�n a Szarvas�rok h�z�dik), ez m�gis egyike Pr�ga legmisztikusabb helyeinek. �ll itt egy l�thatatlan h�z, az a neve: d�m U posledn� lucerny – H�z az utols� l�mp�sn�l. Ajtaja egy m�sik vil�gba ny�lik.  K�sz�b, amely �tvezet egy l�thatatlan szf�r�ba. Csak nagyon holdvil�gos vagy nagyon k�d�s �jszak�kon t�nik el� �s akkor sem l�thatja b�rki. Lehet, hogy egyszer � is megpillanthatja? Mit tenne, mern� vagy sem megragadni a m�soknak el�rhetetlen, soha vissza nem t�r� alkalmat, megn�zni mi van a titokzatos h�z k�sz�b�n t�l? Egyetlen egyszer, egy �szi �jszak�n m�r megt�rt�nt, amikor ott �llt el�tte, hogy a fal mintha kezdett volna elt�nni vagy ink�bb �talakulni �s nagyon furcsa bizserg�s fogta el, f�lt is, k�v�ncsi is volt egyszerre, de egy pillanat m�lva visszat�rt minden a megszokott �llapotba.
   A Szent Gy�rgy bazilika bej�rat�n�l �llt egy pad, ott megpihent. N�h�ny napja gyakrabban jutott esz�be a l�ny, de csak egy-egy pillanatra, azut�n mindig el is hessegette a k�p�t. Most, ez az este megfelel�nek l�tszott, hogy ne tegye.  Az est�k, �jszak�k hangulat�ra mindig is fog�kony volt. M�g akkor is, ha nem volt programja, ha semmi k�l�n�s nem t�rt�nt �s nem v�rt semmilyen csod�ra… Legeml�kezetesebb est�inek egyik r�sz�t a term�szetben t�lt�tte. Erd� m�ly�n, �jszakai �r�n a nesztelen�l rep�l�, vil�g�t� szentj�nosbogarakkal… vagy amikor es�ben, s�r� lomb� hatalmas fa alatt �lt a t�z mellett �s az �g� fa ropog�sa keveredett a k�rben z�poroz� es�cseppek hangj�val. M�sok v�rosokhoz �s emberekhez k�t�dtek, sok ilyen est�je volt Egerben… Megint m�s �jszak�k eg�szen mozgalmasok voltak, mint az Ontario-t� partj�n, Mississauga-ban, egy kis b�rban… �s term�szetesen ott voltak a pr�gai �jszak�k! L�teleme volt az a m�sik vil�g, amelynek csakis az est lesz�llt�val t�rultak ki titokzatos �s vonz� kapui, amikor a napk�zbeni hajsza, idegess�g �s zaj ut�n v�rakoz�steljes nyugalom �s meghitts�g k�sz�nt�tt be. Amikor sz�nh�zba, koncertre lehetett menni, otthon, mag�nyosan �s megillet�d�tten zen�t lehetett hallgatni, verseket olvasni. Amikor minden nappal megszokott dolog m�s jelent�st kaphatott, minden v�ratlan �s v�rt dolog megt�rt�nhetett �s semmin nem kellett csod�lkozni, minden olyan mag�t�l �rtet�d� �s term�szetes volt, amikor �lmok �s v�gyak val�ra v�lhattak. Sejtelmes, csak ekkor �rv�nyes t�rv�nyek uralkodtak. Ugyanezen okb�l szerette a k�d�t is. Az is m�s dimenzi� volt.
   Most teh�t �jra a l�nyra gondolt. Kicsoda �s hol van �? Tov�bbra sem tudta �s tov�bbra sem �rezte, hogy t�bbet kellene tennie a felkutat�s�ra. Csak azt, hogy �ppen most r� kell gondolnia. Meg azt, hogy nem szabad m�g innen elmennie, akkor sem, ha egyre h�l a leveg�, �s a sz�lt�l sem v�di ez a hely. Felid�zte mag�ban azt az els� napot, amikor megl�tta �s az az�ta eltelteket, a hol elemi er�vel felt�r�, hol pedig elfojtott, szem�rmesebb, de a m�lyben lappangva, bevallva vagy bevallatlanul, kimondva vagy kimondatlanul mindv�gig jelen l�v� v�rakoz�st �s v�gyakoz�st, hogy �jra l�thassa, �s – ha engedi –, titk�t is megfejthesse. Nem tudta, mi�rt kell itt �lnie, csak n�zte a Vitus h�ts� falait, a rafin�ltan megvil�g�tott k�csipk�ket, az �gbe t�r� pill�reket, falakat �s v�rt…
   Az als� t�mpill�rek feletti tet�r�szen valami mozg�st l�tott. Egyszer� lett volna fel�llni, odamenni �s megn�zni k�zelebbr�l, de nem akar�dzott felkelnie. A mozg�s lassan egyre hat�rozottabb� v�lt, de m�g mindig nem tudta, mi lehet az. A leveg� kavargott szokatlan hull�mokban, s ebb�l a kavarg�sb�l egy alakzat kezdett kibontakozni �s egyre ink�bb emberi form�hoz, egy karcs� l�nyalakhoz kezdett hasonl�tani, aki neki int… Hitetlen�l n�zte a jelens�get, de semmi k�ts�g, egy a semmib�l egyszer csak azon a fantasztikus, emberi tart�zkod�sra alkalmatlan helyen l�nyalak termett �s integetett, mintha �dv�z�lni akarn�! Lassan m�gis er�t vett mag�n �s odaindult. M�r k�zel �rt, amikor egy er�sebb sz�ll�k�s meg�ll�sra k�sztette. Mire feln�zett, senkit sem l�tott. M�g k�zelebb ment. A t�mpill�rek felett a d�szvil�g�t�s reflektorainak f�ny�ben �jszakai lepk�k t�ncoltak…

(R�szletek J. Ferenczi Andor: Pr�ga - Sz�nh�z - Szerelmek / S�ta-reg�ny egy misztikus v�rosb�l c�m� k�nyv�b�l)