Fotók és videó: mnsz-blog

Csehov premieren jártam. Nem a szokatlan helyszín, a Random nevű miskolci szórakozóhely volt az egyetlen különlegesség. Ami igazán érdekessé és értékessé tette a produkciót, az, ahogyan és akiknek elhatározásából létrejött. Van két fiatalember – egyikük egyetemista, a másiknak még évek vannak hátra a középiskolából –, akik nem korosztályaikra általában jellemzőnek mondható módon töltik szabadidejüket, hanem nekiállnak és egyfelvonásost írnak „Anton Pavlovics Csehov után”. A 6-os számú kórterem az ő munkájuk és ők is játsszák. Ami a szövegkönyv megírását, majd a próbákat tekintve is hosszabb időt és fáradságot követelt. De – a nézőtéren ülve nem volt vitás – megérte! (Szakmai konzulensként Nádasy Erika színművész segítette őket.)
   Kónya Barnabás és Lestár Márk ez a két fiatalember. Márknak (ő az egyetemista) több kapcsolata van talán az irodalommal magával, mint a színjátszással, két verseskötetet is kiadott. Igaz, Barnabás maga is írt eredeti darabot, a blogon meg is találják, , de figyelme egyre inkább a tevőleges színpadi lét, a színjátszás felé fordul. A most látottak igazolják ezt a törekvését, végig egyenletesen, többször kiemelkedően jó volt.  
   A 6-os számú kórterem című produkció érdeme, hogy közel hozhatja magát Csehovot és a csehovi világot azokhoz is, akiknek eddig idegen vagy teljesen ismeretlen volt. Ennek eszköze a játékmodoron kívül a zenei betétek műfaji változatossága is.
   A nézőtér, igaz nem volt nagy, de üres hely nem maradt, sőt, pótszékekre is szükség volt és a látottak után kijelenthető, még nagyobb közönség előtt is megállná helyét az előadás. A bejegyzés végén mintegy 6 perces videós összefoglalót találnak!