2004. februárjában az egri Gárdonyi Géza Színház bemutatta a My Fair Lady című musicalt. Néhány hónap híján 10 évvel később a Miskolci Nemzeti Színház tűzte műsorra, s mint akkor, most is Béres Attila a rendező, aki Henry Higgins szerepére most is Görög Lászlót választotta. Kíváncsian vártam, mennyit, hogyan változott az előadás.


Görög László és Szatmári György. Fotók: Éder Vera

   Ami legfeltűnőbb, az a tíz év alatt sokat durvuló világunkhoz való igazodás. Karcosabb, néhol közönségesebb lett és ez nem csak ritmusában, hangsúlyokban, hányavetibbre vett érzelmekben mutatkozik meg, hanem verbálisan is érzékelhető. Míg Egerben Varró Dániel új fordítását használták, a várt helyett igen meglepő dalszövegekkel, most Ungvári Tamás fordítását és G. Dénes György dalszövegeit hallottuk. Ennek én nagyon örültem! Ha van közismert és szeretett fordítás, nem kell a nézőt mindenáron egész mással „meglepni”, főképpen nem, ha a szöveg modernsége egyrészt nincs összhangban a színpadképpel, másrészt egészen más hangulatot sugall, mint  egyébként a darab és a rendezés. Örültem tehát ennek a szövegnek. A mégis meglévő, ma sajnos egyre inkább köznyelvnek számító durvább szóbetoldásokat sem éreztem mindenhol idegennek, de néhol igen! Hogy egy példát is mondjak: Higgins, aki „én egy finom angol úr” úgy dicséri édesanyja megjelenését, amelyről nem hihető, hogy bármilyen felfokozott idegállapotában is erre ragadtassa magát.
   A darabot ismerők tudják, hogy kimaradt egy jelenet, a követségi fogadás, ahol Eliza mindenkit elkápráztat. Kár érte még akkor is, ha ügyesen hidalják át a hiánya okozta problémát, viszonylag természetes módon folyik tovább a cselekmény.
  Hangulatunkat nagy mértékben meghatározhatja egy zenés előadás esetében az, hogy a szereplők milyen énektudással bírnak, illetve milyen ennek és a színészi játék minőségének viszonya. Sokan azon a nézeten vannak, hogy ha nem egészen egyenrangú, akkor a különbség mutatkozzék az ének javára. Én mást gondolok erről. A zenés színház is – színház elsősorban. Tehát számomra legfontosabb a színészi játék. Ez távolról sem jelenti, hogy elfogadható, ha valaki éppen csak képes elénekelni dalait, de ha az előbbi hiteles, meggyőz, elvarázsol, akkor az utóbbiban esetleg mutatkozó kisebb gyengeségeket elfelejtem, észre sem veszem. Így volt ez most is. S itt ejtsünk szót feltétlenül a miskolci színház zenekaráról és énekkaráról (Osváth Tibor prózai jelenetben is), a tánckarral együtt magas színvonalon segítették a produkció sikerét.
  Az alapvetően fehér-szürke-fekete színvilágban Horesnyi Balázs díszlete nem tolakodó, nem „játszik” a szereplők helyett, hanem jól használható és szemnek kellemes keretet teremt, amelyhez és az egyes karakterekhez Pilinyi Márta jelmezei szervesen illeszkednek. 
   A szövegkönyv Higgins és Eliza számára kínálja a legtöbb lehetőséget, a többiek árnyalják, továbblendítik, magyarázzák a történéseket. Több szerepet is lekettőztek, csak az egyik szereposztást, a bemutató előadásét láttam, tehát csak arról tudok véleményt alkotni, elnézést kérve a többiektől. 


Czakó Julianna

   Görög László professzora ma rezignáltabb, keserűbb mint a tíz évvel ezelőtti. Könnyebben törődik bele sikerbe, kudarcba, s abba is, hogy végül beenged életébe egy nőt. Az egri előadás idején voltak, kik fiatalnak tartották a szerephez. Nem volt az, tudott nem az lenni. S most is tud éppen az lenni, akit ez az előadás megkíván. Czakó Julianna Elizájával pedig remek párost alkotnak. Nem kevésbé önfejű, szuverén lény. Születéséből adódó alantasabb társadalmi helyzete egyáltalán nem gátolja abban, hogy amikor alkalma adódik rá, olyan ellenfél, s közben – bár paradoxonnak hangzik – partner legyen, akivel élvezet foglalkozni, küzdeni, összecsapni. Társadalmi osztályukon és a cselekmény korán belül mindketten mégis igazi mai figurák. Kettejük párharcát végig asszisztálja Pickering ezredes. Szatmári György hűvös derűvel szemléli az eseményeket, amelyeknek élesedése is csak annyira hozza ki a sodrából, amennyire elkerülhetetlen. Hiszen ő is egy finom angol úr! A házvezetőnő -  Mrs. Pierce – évtizedek óta szerelmes titokban a professzorba, Nádasy Erika megformálásában ez abban a jelentben  válik nyilvánvalóvá, amikor a követségi estély idejére magára marad.


Cservenák Vilmos - Szegedi Dezső - Molnár Sándor Tamás

Alfred P. Doolittle, Eliza apja részeges csatornatisztító, egyben igazi entellektüel. Szegedi Dezső bölcsen egyensúlyoz finomabb és vaskosabb humor közt. Nem csak igazán mulatságos perceket kelt, hanem mély rokonszenvet is. Humorban is  követi két munkatársa, Harry – Molnár Sándor Tamás és Jammie – Cservenák Vilmos, akinek mimikája és mozgása különösen összhangban van figurájával. Freddy Eynsford-Hill szerepében Rusznák András kisfiús, gyámoltalan, maga sem tudja, miért is lett szerelmes Elizába. Hogy a lány elhagyja, nem fogja igazán mélyen megrázni, a kezdeti sokkon megkönnyebbülten teszi túl magát. Mrs. Higgins, Máhr Ági elegáns úri  dámájával azért ülnénk le szívesen beszélgetni, mert sejtjük róla, hogy a nagyvilági csillogás nem minden számára.