Kálmán Imre valamint a miskolci Jenbach Béla, és Leo Stein Die Csárdásfürstin c. operettjét 1915. november 17-én mutatták be Bécsben. A darab itthon előbb egy év múltán Csárdáskirályné címen, majd 1954-ben a Csárdáskirálynő-ként született újjá. 1980-ban Miskolcon Jancsó Miklós és Hernádi Gyula, 1993-ban pedig Kaposvárott Mohácsi János formálta teljesen át. Az eredeti mű szövegkönyvében és a darab előadástörténetében is kiemelkedő szerepe van Miskolcnak. Erről is mesél a miskolci színészmúzeum "Ich sage nichts als: Orpheum in Miskolcz" - A 100 éves Csárdáskirálynő és Miskolc című kiállítása.
 

"áthangszerelt városkönyv"

"Ehhez a könyvhöz figyelem, csend, forró tea és gyertyaillat kell..."

"Megírt műve az érzelmek és hangulatok széles spektrumát öleli fel és megmozgatja olvasójának fantáziáját. Ezáltal részben szereplőjévé válik annak és együtt élik meg a magasságokat és mélységeket. A mű felépítése és irodalmi kidolgozottsága az érdeklődés fenntartásával továbbolvasásra ösztönöz."

   Kedves Barátok, Ismerősök, Érdeklődők! Tisztelt Blogolvasók! Megjelent (J. Ferenczi Andor írói néven) a könyvem: Prága - Színház - Szerelmek. Séta-regény egy misztikus városból. Bővebben a könyvről és a beszerzési lehetőségekről (webáruházban, e-mailben, telefonon) a jobb oldalon található borítóképre kattintva tájékozódhatnak. Köszönöm szépen! J.F.
 

Béres Attila lett a Miskolci Nemzeti Színház új direktora.

A tegnapi évadzáró társulati ülésen kihirdetett eredmény szerint a társulat tagjainak szavazása alapján
a legjobb színésznő - Ullmann Mónika,
a legjobb színész - Harsányi Attila,
legjobb női karakteralakítás - Nádasy Erika,
legjobb férfi karakteralakítás - Simon Zoltán,
Kilátó-díj - Simon Zoltán,
a Miskolci Balett legjobbja Szűcs Boglárka,
az Énekkar legjobbja Görög Patrik,
a Zenekar legjobbja Csáki Eszter,
"Legjobb a kulisszák mögött" Lichtenstein Pál ügyelő,
a Művészeti Tanács Backstage-díját Farkas Gábor színpadmester kapta.

   Ritkán, kivételes esetben idézem önmagam. A 2013-as Elemlámpa-party kapcsán írtam az alábbiakat: „Egy színházat működésének minősége kell, hogy népszerűvé tegyen. Műsorpolitikája, a társulat sokoldalú, képzett, a színház ügye és a művészi alázat iránt elkötelezett tagjai, az előadások nívója. Mindez rendben van a Miskolci Nemzeti Színházban. Nem felesleges mégsem új és új ötletekkel hívni fel a figyelmet akár a színház egész munkájára, akár egy-egy részterületre, produkcióra. A miskolci nézők folyamatosan találkozhatnak hol kedves, hol vidám, hol első pillanatra meglepőnek tűnő akciókkal.” Akár szó szerint fogalmazhattam volna meg ugyanezt ma, amikor Itt a helyem címmel „évadhirdető, bérletújító rendezvényt” tartott a Színház. Rokonszenv illetheti csak azt az összefogást, ahogyan a művészek, színészek, táncosok, zenekar, énekkar, rendezők, háttérdolgozók, vezetők vidáman, játékosan, közben egymásnak, egymásért is szurkolva szórakoztatják a meglévő és leendő közönséget. A Miskolci Nemzeti Színház egyébiránt nem szorul rá ezekre a különleges alkalmakra, ezek nélkül is jó a látogatottsága, bérleteseinek száma nagy, de tudják, értik, hogy az emberek szeretnek játszani, s ők maguk is évezik, amint a színpad, az előadások fegyelmét kicsit lazítva, közvetlenebb kapcsolatba is kerülhetnek nézőikkel. Nem azt a kérdést teszik fel, hogy „Minek ez?”, hanem azt, hogyan lehet minél színesebbé, változatosabbá, örömtelibbé tenni ezeket az alkalmakat.    
A mára hirdetett program a következő volt:

Délelőtt (a fényképek és videók - természetesen a teljesség igénye nélkül - ekkor készültek)

A Színház énekkarának önálló előadása: Emlékkönyv.
A Színház zenekarának koncertje: Májusi zsongás.




Fotel – a rendezők válaszolnak.
Színészdalok – musicalek.



Nádasy  Erika



Czakó Julianna




Nagy, közös szirtaki tánc a főutcán sétálókkal.

A képre kattintva videó nyílik a blog YouTube csatornájáról
 

Mindeközben nyereményjáték: Itt a helyem!-Legyen Ön is kampányarc! A 10 és 13 óra között bérletet váltók a jegyiroda előtt kialakított „stúdióban” csináltathattak egy fényképet, ezt követően kaptak egy sorsjegyet, amellyel a szerencsés kisorsolt visszanyerhette bérlete árát.
Délután
A nagyszínpadon a My Fair Lady című musical, a Játékszínben a C’est la vie című előadás – zenés parfé életre-halálra.
Este
Fényfestés a Színház falán, majd a Nyári színházban a Társulat frissen megalakult örömzenekarának koncertje, Szőcs Artur – Jancsó Dóra énekel és Horányi Juli koncert.
 

   A Miskolci Nemzeti Színház Shakespeare-évének képzőművészeti tárlat sorozatában Kavecsánszki Gyula DLA festőművész, címzetes egyetemi tanár alkotásaiból nyílt kiállítás.





 

   Azonnali hatállyal felmentették a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját, Kiss Csabát. A színház irányítását ideiglenesen Szabó Máté rendező veszi át.
 

"Közlemény

A Miskolci Nemzeti Színház élén történt személyi változásra való reakciókat tudomásul véve, a művészeti tanács az elmúlt időszak eseményeit a színház belügyének tekinti. Természetesnek tartjuk, hogy az ügy gyors és váratlan lefolyása különféle reakciókat vált ki, de arra kérünk minden külső szemlélőt, hogy próbáljon meg tárgyilagos és tényszerű maradni. Szeretnénk jelezni, hogy az elmúlt három sikeres év a Társulat, a Művészeti tanács és Kiss Csaba közös munkájának eredménye, ugyanakkor a magunk részéről a közgyűlés döntését megalapozottnak gondoljuk.

   Átadták a Thália Színházban a 3. Humorfesztivál díjait. A miskolci Tóték előadás alapján a legjobb női alakításért járó elismerést Nádasy Erika (Tótné), a legjobb férfi alakításért járót Görög László (Őrnagy) kapta. Az előadásról itt.
 

   Nem állítom éppen, hogy minden este van ilyen, de sajnos nem is ritkaság, előadás közben megszólal egy telefon. Egyeseknek a figyelmeztető kérés sem számít, nem kapcsolják ki, nem és nem!
    Két hölgy a tegnap esti Illatszertár előadáson.
  Egyikük a mellettem lévő páholyban kommentálta időnként társaságának a látottakat, már ez is zavart, de még szebb volt, amikor rázendített a mobilja. Mit tetszenek gondolni, hogyan reagált? Zavartan gyorsan kikapcsolta, majd bocsánatkérően nézett körül? Ugyan kérem! Fogadta és beszélni kezdett. Előadás közben – hát ez csak természetes, ha egyszer hívták – nem?!  
   A másik hölgy a földszinten ült, negyedik sor közepe. A telefon jó hangosan zenélni kezdett. Mit tetszenek gondolni, hogyan reagált? Zavartan gyorsan kikapcsolta, majd bocsánatkérően nézett körül? Ugyan kérem! Igaz, ami igaz, ő beszélni nem kezdett, csak kinyomta – de kikapcsolni – lásd mint fent: nem és nem! Várható volt, hogy hamarosan újra próbálkozik a hívó. Így is történt.  A színpadon éppen egy intim hangulatú párbeszéd, Balázs kisasszony (Ullmann Mónika) éppen megvallja Asztalos úrnak (Rusznyák András), hogy vonzalmat érez iránta. A hosszasan szóló telefonra – még meg is kellett keresni a táska mélyebb zugaiban, ahová az imént száműzetett (de ki – nem és nem! – nem kapcsoltatott) a két szereplő – egy lépcsőfokon ülve, egymás szemébe nézve állóképpé merevedve várta meg a csendet, majd Ullmann Mónika így szólalt meg újra: Szóval azt akartam elmondani, hogy... 
    Jogos volt az apró fricska!
   Egy hasonló egri eset jutott eszembe ott a helyszínen. Akkor is másodszor szólalt már meg ugyanaz a készülék,  a színpadon pedig Mészáros Sára éppen ekkor ért a Selyemcipő előadásban ehhez a mondathoz: "Mi ez az ellenállhatatlan hívás?" A nézőtéren persze kitört a nevetés, ami az előadás azon pontján ugyan nagyon visszás volt, a történtekre viszont nagyon természetes reakció, mint ahogyan a közönség tegnap este is nevetni kezdett, amikor elhangzott a „Szóval azt akartam elmondani...”.