* A válaszok összesített eredménye a Lezárt szavazások oldalon található (bal oldali menüsor).

Tisztelt Olvasók! Az mnsz-blog korábban egy másik blog alrovataként működött, csak 2021 végén függetlenedett, önállósult, kapott önálló webcímet. A napi látogatási statisztikát folyamatosan figyelemmel kísérem, azonban kíváncsi volnék arra is, kik is a látogatók. Kérem, adjanak választ - néhány másodpercükbe és kattintásukba kerül mindössze - a Kérdőív képre kattintva elérhető két kérdésre! Mindkét esetben csak választani kell a megadott lehetőségek közül. Az első kérdés arra vonatkozik, milyen kapcsolat fűzi Önöket a Miskolci Nemzeti Színházhoz, a második arra, milyen gyakran látogatják a blogot. Örülök, hogy e néhány hét alatt is sokan rátaláltak, olvasóivá váltak. Kérem, ha érdemesnek találják, hívják fel rá az M.N.Sz. iránt feltételezhetően érdeklődő barátaik, ismerőseik, kollégáik figyelmét, adják meg nekik a blog címét, hogy minél többen lehessünk ebben a közösségben, ahol azt remélem, hogy az olvasás ugyanúgy örömet okoz Önöknek, mint nekem a szerkesztés. Köszönöm szépen! J.F.
 

A fotót a Miskolci Nemzeti Színház egykori - 60-as, 70-es évek - műszaki csapatának egy részéről Mikó Jenőtől kaptam, neki Valent Árpád bocsátotta rendelkezésére. Kék karikával jelölve Sárosi László, aki később színpadmester lett, zölddel Valent Otmár, ő zsinórmesterként működött (sajnos már egyikük sincs közöttünk), mellettük Takács István és Szilágyi Tibor. A bal felső sarokban Róna György. Ha van, aki információval tudna szolgálni a képek szereplőiről, írjon a Kapcsolat menüpont használatával!

Szilveszteri előadásra készülve, várja az ember a csak ezen az egy estén látható meglepetéseket. Ma (igazából tegnap, hiszen elmúlt éjfél egy másodperccel) a Producerek című musical volt műsoron. „Mi mással is búcsúztathatnánk az évet, mint az egyik legfékevesztettebb előadásunkkal?” – tette fel a kérdést a színház közösségi oldala. Kíváncsi voltam, mennyire lehet még további fékeket elveszteni. Lehetett! S úgy, hogy nem esett szét ettől az előadás, minden extra bolondozás belesimult, akkor is, amikor magukat a színpadon lévőket is váratlanul ért valami. Már a nyitóképben feltűnt, hogy a háttérben ott van Rózsa Krisztián, aki Leo Bloom megformálója. De ma Börcsök Olivér játszotta ezt a szerepet. Biztosra vettem tehát, hogy jelenléte az egyik meglepetéssel kapcsolatos. Úgy is történt, Bialystock-Bloom musical castingján egyszerre csak megjelent és próbát tett a Bál a Savoyban Musztafája is. De emellett még sok apró ötlet, bemondás tette a többitől különbözővé az előadást és a közönség, akár először látták a Producereket, akár többedszer (nem kevesen vagyunk ilyenek) hálásan fogadott minden vizuális és verbális poént.

A tapsrend lelkes, álló ovációját Szőcs Artur csendet kérő intése tudta csak megszakítani. „…Semmi értelme nincs Önök nélkül. A közönség, az a legfontosabb. ... Önök az erősebbek, ugyanis néha, amikor betegség miatt elmaradt egy előadásunk, Önök akkor is jöttek volna. Az ilyen gesztusok, együtt-lélegzések és az ilyen tapsok, mint ma este is, adják nekünk az erőt a folytatáshoz…”  Végül a fellépők és a nézők kölcsönösen, kórusban kívántak egymásnak boldog új évet. Ezt teszem én is - itt is. B.Ú.É.K., M.N.Sz.!

* Kapcsolódó írás (Hűha! A producerek Miskolcon):  .