Fotó: mnsz-blog

Hogyan születik a színházi zene?

Vízióval. Van az írónak egy elképzelése, elolvasom a szöveget és ösztönösen asszociálok valamire. Ez hál’ Istennek működik. Mindig úgy próbálok hozzáállni, hogy most ezzel egy kicsit megváltom a világot, mert máshogy nincs értelme.

A teljes beszélgetés a Színházi emberek rovatban olvasható.

Mit szólsz hozzá?

   Nemsokára itt az ünnep. Valóságos „karácsonyi ajándékot” kaptam a blog számára a márciusban 97. életévét betöltő Olgyai Magdától. Később tehát az olvasók is megismerkedhetnek majd a gazdag anyaggal, de éppen, mert olyan gazdag, leírása és főképpen a fényképek digitalizálása valószínűleg hónapokba is beletelik. A művésznő 1969-1981 között volt a Miskolci Nemzeti Színház tagja. „A világ legdrágább Olgyusának” – írta neki (amint a képen is látható) Várhegyi Márta. Valóban, Olgyuskának szólították és mindenki szerette. Az utóbbi években Egerben élt, most fiához költözött, de előtte még otthonában beszélgettünk. A miskolci mellett mesélt békéscsabai, egri, győri, kaposvári, szegedi éveiről, sőt magánéletéről is. Túl a beszélgetésen, egy bőröndnyi emlékét bízta rám, újságkivágásokat, kritikákat, műsorfüzeteket és rengeteg fényképet, családiakat is, de főként fellépésekről, előadásokról. Nagyon köszönöm a bizalmat Örömmel fogom emlékeit megosztani.

 

Mit szólsz hozzá?

   Az energiaválság sajnos az idei miskolci Adventi forgatagot is elsöpörte. pedig az elmúlt évben nagy sikert aratott a Miskolci Nemzeti Színház 4 estén át adott, egy-egy órás, Radnai Erika által rendezett műsora. Nagyon sokan részt vettek benne, a színház vezető művészei, a zenekar, az ének- és a balettkar, sőt még a művészeti tanács tagjai is felléptek. Nosztalgiával gondolok vissza ezekre a kedves, hangulatos estékre, s ha már az idei évben nem lehet részünk hasonlóban, felvillantok néhány részletet 2021-ből. Az, hogy kiről van videó felvételem, s kiről nincs, természetesen nem tükröz értékrendet. A pillanaton múlott, hiszen nem tudtam előre, ki milyen műsorszámmal lép fel, de az is előfordult, hogy azért nem őriztem meg a felvételt, mert a nagyszámú nézősereg minduntalan "belelógott" a képbe, élvezhetetlenné téve. Szívem szerint mind a négy este teljes programját felvettem volna, s az idei évben készültem is rá, hogy a tavalyinál majd többet tudjak megmutatni. Nagyon sajnálom, hogy most nincs mit, de jó szívvel ajánlom ezeket a hangulatos zenés részleteket mindenkinek!  

Seres Ildikó	Az MNSZ Énekkara	Varga Andrea
Nádasy Erika	Kriston Milán	Czvikker Lilla, Mészöly Anna
Molnár Anna	Miskolci Balett

 

Mit szólsz hozzá?

A művészbejáró és környéke is ilyen sötét. Tényleg csak a legszükségesebb helyeken van világítás.

Mit szólsz hozzá?

 

Mit szólsz hozzá?

Mit szólsz hozzá?

Mostantól kezdve a blog is megkapja a Miskolci Nemzeti Színház sajtónak szánt anyagait. Ha ilyet teszek közzé, mindig az itt látható embléma fogja jelezni.

„Fotózás a Színházért”

A Miskolci Fotóklub „hazai pályán” segíti a Miskolci Nemzeti Színházat, hogy a megemelkedett rezsiárak mellett a teátrum tovább tudjon működni január és február során. A Miskolci Nemzeti Színház és a Miskolci Fotóklub közös felhívása:

Kedves Közönségünk!
 

Fotózták már Önöket a Miskolci Nemzeti Színház pompás falai között? A Miskolci Fotóklub „Fotózás a Színházért” nevű eseményére szeretnénk most invitálni Önöket. Legyenek Önök is a művészet támogatói, cserébe egy különleges fotózásban lehet részük. Páratlan élmény lesz ez a program fotósnak és modelljének egyaránt, a képeket pedig garantáltan szívesen nézik majd vissza évek múlva is! Érkezzen akár a párjával, gyermekével, családjával, vagy egyedül, a Színház falai elegáns és romantikus helyszínt biztosítanak, egyéni igényeik szerint. Csodálatos fotók lesznek az emlékei mai világunknak. A fotózás alkalmaira ünnepi hangulat várja Önöket a színházi társalgóban. Ezt a rendkívüli lehetőséget a Miskolci Fotóklub biztosítja Önöknek. Színházunk jövőre ünnepli 200. születésnapját, azonban a jelenlegi gazdasági helyzet minket is sújt, így a működéshez most minden segítségre szükségünk van. A Miskolci Fotóklub - az Önök közreműködésével - örömmel támogatja az ország első kőszínházát, éppen ezért az elkészült fotóik még soha nem értek ilyen sokat! A Miskolci Fotóklub tagjai a fotózás teljes bevételét a Miskolci Nemzeti Színház javára ajánlják fel.
Az alapítvány adatai:
"Hódolván Tháliának, használunk a Hazának” Alapítvány (OTP Bank) bankszámlaszámára: 11734004-20349802-00000000 Kérjük, a közlemény rovatban tüntessék fel: "Fotózás a Színházért"! Ezt követően időpont egyeztetéshez kérjük írjanak nekünk az mnsz.fotozas@gmail.com e-mail címre, felvesszük Önökkel a kapcsolatot és egyeztetés után jöhet az élmény!
A fotózás díjai:
1 fő fotózása a Színház belső tereiben 10.000 forint,
2 fő fotózása a Színház belső tereiben 20.000 forint,
3 vagy annál több fő fotózása (család, baráti társaság stb.) 25.000 forint.
A fényképezés díját az alapítvány számlájára kell befizetni, ezután következik az időpont egyeztetése és maga a fotózás a Miskolci Fotóklub fotósával.
A Törökfotó jóvoltából, minden fotózás után 5 darab 10x15-ös fotót kapnak ajándékba. Törökfotó: (3530 Miskolc, Széchenyi utca 78. Metropol Üzletház)

 

Mit szólsz hozzá?

Titkok és rejtélyek, álmok és vágyak - és egy titokzatos lány. J. Ferenczi Andor: Prága - Színház - Szerelmek / Séta-regény egy misztikus városból, bővebb információ a könyvről, részletek a regényből és megrendelési lehetőség .

Mit szólsz hozzá?

"Munkámnak nagyobb része igazából a művészet, még úgy is, hogy én nem vagyok szorosan része a művészi alkotó folyamatnak. Valahogy mégis úgy érzem, hogy nekem is fontos szerepem van abban, hogy a produktum a világ elé jusson és magaménak érzek minden előadást és mindent, ami történik ebben a színházban." Beszélgetés Méder Noémivel, a Miskolci Nemzeti Színház sajtókommunikációs munkatársával, a Színházi emberek rovatban!

Mit szólsz hozzá?

   Egy hónap alatt csaknem 10 millió forint gyűlt össze az energiaválság, a megemelkedett árak miatt a Miskolci Nemzeti Színház rezsiköltségeinek fedezésére indult adománygyűjtés során. Így januárban már biztosan nem kell bezárni. Az adományozók hozzájárulását a Nagyszínház földszinti előcsarnokában névtáblákkal köszöni meg a teátrum. Örülök, hogy a blog is a segítők között lehet. A gyűjtés folytatódik, aki teheti,  segíthet. Részletesebb leírás a gyűjtés okáról pedig olvasható.


 

Mit szólsz hozzá?

A Miskolci Road Cycling Club jótékonysági kerékpározással, a nevezési díjakból befolyt összeggel segíti az MNSZ adománygyűjtését. A képek a néhány perccel ezelőtti rajtot megelőzően készültek. Köszönöm a segítséget Szobonya Ferdinándnak! A blog olvasói  segíthetik az adománygyűjtést.

Mit szólsz hozzá?

  
   Személyesen találkozhattak vele a Nagyszínház színpadán, adventi forgatagban vagy évadnyitó rendezvényen, sőt még divatbemutatón is. Szó esik ezekről is beszélgetésünkben Radnai Erikával, a Miskolci Nemzeti Színház rendezőasszisztensével, a 2023/24-es jubileumi évadtól a művészeti főtitkári poszt várományosával. A beszélgetés a Színházi emberek menüpontban olvasható!

Mit szólsz hozzá?

   Folyik az adománygyűjtés a Miskolci Nemzeti Színház javára. Itt a blogon az előző bejegyzésben tájékozódhatnak a miértekről, a részletekről és a felajánlott összeg eljuttatásának módjairól. Nem csak a közönség mozdult meg, a társulat minden tagja, művészek és a háttérben dolgozók egyemberként igyekeznek segíteni a gyűjtés sikerét. Ebből az igyekezetből születnek például olyan ötletek is, hogy Éder Vera fotóművész színházi munkáiból ajánl fel az adományozóknak (ennek feltételeit lásd az ő Facebook-oldalán!) vagy hogy a Miskolci Road Cycling Club, melynek lelkes tagja Szobonya Ferdinánd színpadmester (lásd a Facebook-oldalát, egy korábbi blog-interjú vele pedig olvasható!), jótékonysági kerékpározásra invitál, s az összegyűlt nevezési díjat az MNSZ-nek fogják átadni.

Mit szólsz hozzá?

NYITVA MARADNI ÉS JÁTSZANI - SEGÍTHETÜNK!

Kedves Színházszerető Barátaink!

Az elszabadult távhő és energia árak, az egész Európát sújtó gazdasági válság okozta rendkívüli nehézségek miatt a Miskolci Nemzeti Színház is rendkívül nehéz helyzetbe került.

Kétszáz évvel ezelőtt 1823-ban elsőként Magyarországon, a miskolci polgárok saját akaratukból, forintot forint mellé téve építették fel az ország első kőszínházát, amelyre az egész magyar nemzet büszke volt, de ott és akkor a miskolciak önmagukra lehettek a legbüszkébbek. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, akkor így írt rólunk: „…ámbár nagyon szomorú, hogy olly nagy Hazánkba csak Miskolcon áll egy olly intézet, amely a nagy célnak megfelelend… mégis örül a szívem, hogy valahol már a kezdet megvolt.”

A kezdet Miskolc volt. Az első Miskolc volt. A legbüszkébb város Miskolc volt. És mindez azért, mert kétszáz éve elődeink önzetlen adományaiból megépült városunk büszkesége a Miskolci Nemzeti Színház. 

A kétszáz év alatt a magyar színjátszás legnagyobbjai öregbítették színházunk, városunk hírnevét:  Déryné Széppataky Róza, Latabár Endre, Latabár Árpád, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Somlay Artúr, Sulyok Mária, Őze Lajos, Bilicsi Tivadar, Mezey Mária, Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Komlós Juci, Galambos Erzsi, Margitai Ági, Nagy Attila, Sztankay István, Lázár Kati, Blaskó Péter, Tímár Éva, Igó Éva, Gáspár Tibor, Görög László, Máhr Ági, Simon Zoltán, Mészöly Anna, Bodoky Márk, Harsányi Attila, Fandl Ferenc… és még nagyon nagyon sokan… 

Kétszáz év: Mennyi taps, nevetés, könny, mennyi vitákat gerjesztő kérdés, gondolat, mennyi lélek, mennyi szépség, mennyi mennyi fájdalom, mennyi katarzis. Bezárni mindezt a legkönnyebb. 

De a színház nyitva akar maradni.

Nyitva maradni és játszani, akkor is, ha nem lesz fűtés, vagy ha munkafényben kell játszanunk az előadásokat.
Nyitva maradni és játszani, ameddig ez közös áldozataink árán lehetséges. 
Nyitva maradni és játszani, mert ez a hivatásunk, ez a küldetésünk, erre esküdtünk fel!

Nyitva maradni és játszani, mert tartozunk ezzel elődeinknek, akik felépítették ezt a színházat és akik kétszáz éve a legbüszkébb várossá tették Miskolcot.

A színház egy városban a reményt jelenti. A színház megszűnésével a városban a remény szűnik meg. Az nem lehet, hogy a 200. évfordulóját bezárva kezdje az ország első kőszínháza. Ha az első bezár, annak súlya lesz az egész magyar kultúrára nézve. Az elsőnek nyitva kell maradnia. Ebben kérjük a segítségüket. Az ország első kőszínháza nem ünnepelheti 200. évfordulóját zárt ajtók mögött, közönség nélkül.

Ilyen időkben a legcsekélyebb mértékű anyagi támogatás is sorsdöntő lehet. Éppen ezért arra kérjük Önöket, hogy ne hagyják, hogy a válság hullámai átcsapjanak színházunk óratornya felett! 

Fogjunk össze, akárcsak elődeink kétszáz éve és segítsük a Miskolci Nemzeti Színházat, a megmaradásért folytatott küzdelmében. 

Két módon segíthetik a színházat:

1. közvetlenül a „Hódolván Tháliának, használunk a Hazának” Alapítványon keresztül

Minden (nem anonim) adományozónak egy névre szóló réztáblát teszünk ki a színház épületében.

A felajánlásokat az alábbi számlára várja a Miskolci Nemzeti Színház:

„Hódolván Tháliának, használunk a Hazának” Alapítvány

Bankszámlaszám: OTP Bank 11734004-20349802-00000000

Kérjük, a közlemény rovatban tüntessék fel, hogy milyen névre állítsuk ki köszönetképp a réztáblát.

2. a Színházbarátok Egyesülete és a Miskolci Nemzeti Színház által a Jóügyekért portálon indított kampányon és a kampány követein keresztül. Az összeg itt szintén a „Hódolván Tháliának, használunk a Hazának” Alapítvány számlájára kerül.

Bárki lehet követ: az oldalra való regisztráció után kattintsanak a „Szervezz gyűjtést” gombra, amelyen keresztül ismerősei, barátai körében gyűjthet adományt a színház részére.

A Jó Ügy adatlapja itt található: https://www.jougyekert.hu/hu/koveteknek/valassz_egy_ugyet_es_tegyel_vallalast/miskolci_szinhaz_2022.html

A jelenlegi nehéz helyzet miatt a következő döntéseket kellett meghoznia a Miskolci Nemzeti Színháznak:

– A Kamaraszínház és a Játékszín épületében csak temperáló fűtés lesz, ez a két játéktér november 1-től bezár, az ide tervezett előadások átkerülnek a Nagyszínházba, illetve a Csarnokba. Bérletes nézőinket jegyirodánk kollégái értesítik minden változásról, ha ezen felül bármilyen kérdésük lenne, forduljanak hozzájuk bizalommal!

– A fűtési rendszer teljesítményét 18 °C fokos belső hőmérsékletre állítjuk, hétvégén pedig csökkentett fűtési programmal üzemelünk majd. Arra kérjük nézőinket, hogy előadásaink látogatásakor melegen öltözzenek fel.

Az épületfenntartás megnövekedett költségei miatt fájó szívvel, de egyelőre nem tartjuk meg a következő bemutatóinkat:

A dada, Amphitryon, I. Erzsébet, Vízkereszt vagy bánom is én, Hoffmann meséi, Jobb későn, mint soha/Vörös napló táncelőadás. Jegyirodánk kollégái már dolgoznak a bérletek módosításán, addig is szíves türelmüket kérjük!

Hamarosan minden bérletes nézőt értesíteni fognak a változásokról.

Egy jó hírt viszont tartogatunk a bús közlemény végére: az elmaradó előadásokért cserébe meglepetés bemutatóval készülünk decemberben. Szőcs Artur rendezésében elhozzuk Önöknek az Ének az esőben című világhírű musicalt!

A főszerepekben Bodoky Márk és Rózsa Krisztián (Don Lockwood), Börcsök Olivér és Farkas Sándor (Cosmo Brown), Czvikker Lilla és Rudolf Szonja (Kathy Selden), valamint Mészöly Anna és Nádasy Erika (Lina Lamont) lesz látható váltott szereposztásban.

Bízunk benne, hogy a jelenlegi helyzet valamelyest mérséklődni fog, és nem kell végleg lemondanunk a 2022-2023-as évadunk tervezett bemutatóiról.

Köszönjük Önöknek a szűnni nem akaró támogatást, a folyamatos pozitív visszajelzéseket, a jelenlétüket. Nem tudunk elég hálásak lenni. Önök nélkül nincs színház, Önök nélkül mi sem vagyunk.

Ezért kérjük most a támogatásukat, lehetőségeikhez mérten segítsenek tovább működtetni szeretett színházukat, ezzel együtt pedig fenntartani a reményt a mostani nehéz időkben.

Köszönjük Önöknek!

Mit szólsz hozzá?

   A legjobb szórakoztató előadás kategóriában a Béres Attila rendezte Producerek kapta a díjat. Gratulálunk! A blog írását az előadásról  olvashatják. Fotó: Gálos Mihály Samu

Mit szólsz hozzá?

A címszerepben Tegyi Kornél - fotó: Gálos Mihály Samu

Bővebben lásd az Előadások 2022/23-as menüpontban!
 

Mit szólsz hozzá?

  "Nyilván az MNSZ is rákényszerül korlátozó intézkedésekre. Amíg ezek „csak” olyan mértékűek és olyan területeket érintenek, hogy a néző semmit sem vesz észre belőle, addig jó." - írtam egy hete, az előző, Üzenet alkotóknak, művészeknek című bejegyzésben. A most bejelentett intézkedések nyomán - amelyeket sajnos már a néző is észrevesz - az üzenet még aktuálisabbá vált - olvassák el, kérem!
   A Nagyszínház épülete 2022. december 31-ig átdolgozott működési elv és művészeti program mellett tart nyitva. A Kamara és a Játékszín épületében csak temperáló fűtés lesz, ez a két játéktér novembertől bezár, az ide tervezett előadások átkerülnek a Nagyszínházba, illetve a Csarnokba. Ezen intézkedéseken túl a fűtési rendszer teljesítményét 18 °C fokos belső hőmérsékletre állítják, hétvégén pedig csökkentett fűtési programmal üzemelnek majd. Arra kérik a közönséget is, ha előadásaikra látogatnak, melegen öltözzenek fel.

Mit szólsz hozzá?

Miközben hallgattam Béres Attilának, a színház direktorának szavait arról, hogy a 150 éve elhunyt Déryné nélkül most mi sem ülhetnénk a jövőre 200 éves miskolci színház nézőterén és néztem az emlékgála műsorát, bizony eszembe jutott egy, a vándorszínészet korának nehézségei és a mai helyzet között kínálkozó párhuzam. Üzenni szeretnék most valamit Önöknek, hadd mondjam úgy: Nektek (hiszen magamat is színházi embernek tartom), kik ott vagytok estéről-estére a színpadon és akik a háttérben dolgoztok – amíg lehet, ahogyan lehet.
   De kicsit messzebbről kezdeném. Százötven éves évforduló. Úgy tűnik, olyan régen volt, hogy az szinte felfoghatatlan. De, ha kicsit belegondolok, máris közelebb kerül a dátum. Édesapám születése előtt mindössze 47 évvel még élt Déryné Széppataki Róza, a vándorszínészet korának nagyszerű művésze, az első magyar operaénekesnő, 51 évvel előtte még fel is lépett. Igaz, az volt az utolsó fellépése – és éppen Miskolcon. Ennek története, a szemtanú beszámolója a blog előző bejegyzésében olvasható, .  
    De ekkor már volt otthona a színjátszásnak!
   Az említett kínálkozó párhuzam még korábbi időkre emlékeztet, amikor azt sem tudhatták bizonyosan, hol és hogyan állhatnak majd színpadra. Sajnos valamiképpen hasonló a helyzet az elmúlt néhány évben és napjainkban is. A koronavírus járvány miatti bezárások után megkönnyebbülhettünk, s most itt az energiaválság. Több magyarországi színház hónapokra történő zárását már bejelentették. Miskolcon ilyen bejelentés nem hangzott el, adja ég, hogy ne is kerüljön rá sor, de a helyzet bizonytalan, nyilván az MNSZ is rákényszerült korlátozó intézkedésekre. Amíg ezek „csak” olyan mértékűek és olyan területeket érintenek, hogy a néző semmit sem vesz észre belőle, addig jó.
   A közönségnek.
  De az alkotók feje fölött ott a bizonytalanság, a „Mi lesz?”, ami természetesen a hűséges nézőket is foglalkoztatja azért, de nagyobb a gond a másik oldalon. Az egzisztenciális kérdést most nem is említve, gondoljunk csak arra, a lelki gazdagság mellett milyen nagyfokú érzékenység kell ahhoz, hogy hiteles legyen mindaz, amit elénk tárnak. És természetesen nem csak a színpadon látható művészekre gondolok, hanem mindenkire, aki részt vesz ebben halálosan komoly, gyönyörű játékban, a színház csodájában. A nyugodt és felelősségteljes alkotáshoz azonban nyugodt háttér is kell. Ez az, ami most inog.
   Mi hát az üzenet? Egyszerűen csak annyi: veletek vagyunk, veletek érzünk, szükségünk van rátok és szeretünk benneteket. S ha netán megint várni kellene néhány hónapot, akkor is kitartunk, ott leszünk, amint lehet.
   Színházi blogom pedig folyamatosan közli a további interjúkat, beszélgetéseket és más anyagokat, a maga eszközeivel segítve a színház és nézője kapcsolatának folyamatosságát.

Fotó: Gálos Mihály Samu

A csütörtöki gálaesten egyébként a következők léptek fel: Miksch Adrienn, Rálik Szilvia, Yolanda Covacinschi operaénekesek, Fandl Ferenc, Kincses Károly, Lajos András, Máhr Ági, Nádasy Erika, Rózsa Krisztián, Seres Ildikó, Szegedi Dezső, Varga Andrea színművészek, a Miskolci Nemzeti Színház Zenekara, valamint a Miskolci Balett. Vezényelt: Philippe de Chalendar. A koreográfus Solti Csaba, a rendező: Radnai Erika volt. Az évforduló alkalmából kis kiállítás is nyílt a színházban.

Fotó: mnsz-blog
 

Mit szólsz hozzá?

1872. szeptember 29-én hunyt el Déryné Széppataki Róza. A blog az évforduló alkalmából Déryné utolsó  – Miskolcon történt – színpadra lépését eleveníti fel.

   A Borsodi Értesítő 1868. szeptember 10-i számában jelent meg Egressy Ákos színijelentése, amely szerint társulatával október 16-án kezdi meg előadásait a színházban. A társulat utolsó előtti előadásának színlapján ez volt olvasható:
 „Szerencsés lévén hazánk nagyhírű művésznőjét a mai előadásra megnyerni: teljes tisztelettel kérem ezen rendkívüli alkalomra a t cz. közönség nagybecsű pártfogását. Egressy Ákos, színigazgató."
   1869. március 20-án, szombaton, este 7 órakor a Miskolci Nemzeti Színház színpadán élete legutolsó szerepét játszotta el Déryné, Celesztina apáca fejedelemasszonyt. „A keresztes vitézek" című színműben (szerzője a színlap tévedésével ellentétben Kotzebue). Akkor már 22 éve nem volt színpadon.
  Törs Kálmán elbeszéléséből - aki Egressy Ákostól hallotta az előadás lefolyását – tudjuk az alábbiakat:
   „Csaknem ölben vitték a színpadra, s Egressy Ákos maga is aggódott a kísérlet sikere miatt, s némi lelki furdalást érzett, elgondolva, hogy e tisztes öreg asszonyt most talán kudarcnak, nevetségnek teszi ki. De már lehetetlen volt a visszalépés: a ház tömve, a játék megkezdődött. Következett a fejedelemasszony jelenete. A karszék, amelyben helyet kellett foglalnia, készen állt. Egressy karon fogva akarta oda vezetni, de ez csendesen visszatolá: „Majd csak magam" — mondta, s kilépett. A kegyeletes közönség tapsokkal üdvözlé az agg művésznőt, ki meghatottan köszöné meg a szíves fogadtatást. Az a törékeny, tehetetlen alak, ki támogató pálcáját elhozta egészen az álfalakig, a 'forró deszkákra' lépve, a riadó taps hallatára mintha egyszerre megifjodott volna egy pár évtizeddel, kiegyenesedett, arca átszellemült kifejezést öltött és játszott oly élénken, annyi hévvel, hogy mindenkit csodálatba s csalódásba ejtett kora iránt. Sőt, midőn az a jelenete következett, ahol a rá fegyverrel támadó vitéz elöl menekülnie kell, oly fiatalos könnyedséggel futott meg, hogy az üldöző alig érte utol." 
   A darabban az utolsó mondat Celesztináé, aki így tör ki: „Szakadozzatok rám, ti megszentségtelenített kőfalak!" Ezek voltak Dérynének színpadon – és éppen a miskolci színpadon - elmondott utolsó szavai. 

  
 

Mit szólsz hozzá?

   Ábrahám Pál: Bál a Savoyban című operettjét Berlin és Tallinn után harmadszor láttam külföldön, ezúttal Prágában.
   Hogyan került éppen az Állami Operába? A „Musica non grata” sorozat részeként, amely a „nem kívánatos zenére”, a náci rezsim által elhallgatott alkotókra összpontosít, akik közül sokat a társadalom peremére szorult, üldöztek vagy meggyilkoltak. A projekt olyan művészeket is bemutat, akik emigrációba kényszerültek, valamint jelentős 20. századi klasszikus zeneszerzők zenéjét is felöleli.

   Az előadás összességében visszafogottabb volt, mint a miskolci, de párhuzamokat is felfedeztem és az Opera művészei (a közönséggel együtt) láthatóan nagy kedvvel vettek részt a könnyedebb műfajba tett kirándulásban.
   Érdekesség, hogy nem hangzott el a nálunk szerencsére elmaradhatatlan My Golden Baby – de valóban, ez eredetileg nem ebben, hanem Ábrahám másik operettjében, a Hawaii rózsájában szerepelt, hogy megjelent Chaplin figurája (mint Miskolcon is, de a hazai előadásokban ez kevésbé szokásos), valamint hogy Tangolita prózával és tánccal volt jelen, de nagy slágerét nem ő énekelte, hanem a körülötte legyeskedő férfiak kara, illetve az előadásban később Madelaine, nem csak idézet szerűen, hanem teljes egészében.
   Prága a múltban sokáig kétnyelvű város volt – cseh és német. A nemzeti megújhodás idején ebből konfliktusok adódtak. A színházi életben ez úgy jelentkezett, hogy a csehek a Nemzeti Színházba jártak, a németek a Német Színházba és a másik fél előadásait egyáltalán nem látogatták. Élvezetesen, színesen és szinte dokumentum hűséggel ír erről Egon Erwin Kisch a magyarul is megjelent Szenzáció! Szenzáció! című kötetben.  Az egykori Német Színház ma az Állami Opera.

   A több éves zárva tartás, felújítás után éppen a Covid megjelenése előtt néhány héttel megnyílt, majd a járvány miatt ismét bezárni kényszerült intézmény gyönyörű és korszerűen felszerelt – például minden egyes nézőtéri helyhez tartozik saját kis kijelző, amelyen információkat, érdekességeket olvashatunk, illetve követni lehet az előadások cseh, angol vagy német nyelvű feliratozását.


 

Mit szólsz hozzá?