Fotó: Gálos Mihály Samu

Rutinos miskolci színházlátogatók tudhatják, a tényből, hogy a rendező Rusznyák Gábor, egyenesen következik, Arthur Miller: A salemi boszorkányok című darabját is egészen biztosan sajátos változatban láthatják.

Bővebben a Bemutatók 2023/24-es évad rovatban!

Fotók: mnsz-blog

   Tegnap operettet néztem, Budapesten. A Miskolcon most futó A csárdáskirálynő első dallamát, Szilvia belépőjét is megidézte, s volt benne egy Miska nevű orfeumi pincér is, mégis egészen más előadásról van szó, Az Orfeum mágusa szövegét Orbán János Dénes írta, a zenét Pejtsik Péter.    
   Az utolsó három magyar operett, 1976, Békeffi István - Fényes Szabolcs: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak, 1983, G. Dénes György - Bacsó Péter - Fényes Szabolcs: Szerdán tavasz lesz, 1996, Csemer Géza - Szakcsi Lakatos Béla: Dobostorta (egyes források ugyan nevezik ezeket zenés játéknak vagy musicalnek is), az 1996-os után huszonhét évet kellett várni, míg új magyar operett (sőt nagyoperett) bemutatóját tarthatta meg a Budapesti Operettszínház, amely az intézmény 100 éves jubileumára született és Somossy Károly (1827-1903) életét állítja elénk, aki megálmodta és létre is hozta azt az orfeumot, amelynek épületében ma az Operettszínház működik.
   Az előadás zenéje megidéz egy-egy dallamívvel, részlettel, szövege néha egy-egy sorral klasszikus magyar operetteket, utalva arra, micsoda sikerek születtek a 100 éves zenés teátrum életében, miközben nagyoperetthez illően gazdagon áradó, máskor meg intimebb hangulatú vagy humoros dallamokat élvezhetünk, amelyek hűek a magyar operett hagyományaihoz, mégis maiak, modernek is egyben. Siker volt, vastapssal, álló ovációval.
   Sokszor lenézik ezt a műfajt, noha a színházi kultúra szerves része (nem rossz műfajok vannak, hanem jó vagy rossz előadások). Mondják, s én egyetértek ezzel, hogy a látszattal ellentétben ez a „könnyű” műfaj nehéz csak igazán, hiszen prózai színészként, énekesként és táncosként egyként kell helytállni. Az pedig tagadhatatlan, hogy kedvelőinek sok örömet okoz. És arra sem egy példát láttam már, hogy akik lenézték, csak az ilyen véleményekre hallgatva tették, anélkül, hogy operett előadásokat egyáltalán láttak volna, majd rajongó lett belőlük.
   A magyar kultúra napján tehát szerintem igenis van helye akár az operettkultúránkról is szólni!

Szilágyi Gabriella, Kacsenyák Gábor, Tisza Lajos, Kriston Milán, Zamatóczky Florianna (Fotó: Éder Vera)

Nagyon kedves, nagyon vonzó a  Miskolci Nemzeti Színház énekkari művészeinek produkciója, amely  ismét bizonyítja, amit itt a blogon már több írásban és interjúban is megírtam, mennyire jók a szorosan vett feladatuk, az éneklés mellett másban is, színészi játékban, itt még táncban is.

* A teljes írás a Bemutatók 2023/24-es évad rovatban olvasható!

Sok néző kívánsága vált valóra, a színház már rendelkezik leolvasókkal, így az online megvásárolt jegyekért nem kell bemenni a jegyirodába, lehet otthon kinyomtatni vagy telefonon bemutatni a nézőtéri dolgozóknak.

Holnap mutatja be Bartók operáját, Szabó Máté rendezésében, a Miskolci Nemzeti Színház. Az mnsz-blog fotója - a képen Cser Krisztián és Herczenik Anna - a tegnapi próbán készült. Az előadásról bővebben: a Bemutatók 2023/24-es évad rovatban.

Fotók: képkockák a színház közösségi oldalán található videóból

  A december 31-i, szilveszter délutáni Csárdáskirálynő előadás végén a hagyományos köszöntő következett. Többek között elhangzott: Ez volt az az év, amikor sok nehézségen túl, a miskolciak és mindenki más megünnepelhette, hogy 200 éves lett a színház. Az az év, amikor tulajdonképpen minden fesztiválról a legjobb díjakat hozták el, amikor a Miskolci Nemzeti Színház az Európai Színházi Unió tagja lett.



   Szőcs Artur így folytatta: "És az az év, amikor eldöntöttük a Művészeti Tanáccsal és a színművészekkel együtt, hogy még egy periódusra pályázunk és ha lehet, akkor maradunk Önökkel. Én és a Társulat, mindenki, mindenki nagyon boldog új évet kíván!”



   Ezen a napon három előadáson állt a közönség szolgálatára a színház. Külön megköszönték a díszítőknek, hangosítóknak, világosítóknak és mindenkinek, aki a háttérben dolgozott és szép gesztussal a színpadra szólították, a közönség pedig kitörő ovációval fogadta őket.  

Boldog új évet kívánok, primadonnák, bonvivánok,
táncos görlök, vig szubrettek, boldog új esztendőt nektek,
s mindenkinek, ki ,,alakít", sőt még azoknak is, akik
odavalók bármi cimen, bár soha nincsenek színen,
akik díszleteket tolnak, „külső zajnak ", direktornak,
vasfüggönynek, szerepkönyvnek és az öltöztetőnőnek,
súgónak és kellékesnek, minden fő- és mellékesnek,
és kik a zsöllyében ülnek, az összes „nagyérdeműnek !"

(Részlet Innocent Ernő verséből - Színházi Élet 1927)